Tégy valamit

Azurit és malachit

Tégy valamit

 

Nyárutó van. Szomorkodik az idő, bár még gyönyörűen süt a nap... csak reggel-este van hűvös.

Ahonnan jössz, - nyaralás után, - a 30-32 fokból, szokatlan a hűs. Ám elkezdesz visszaszokni.

Bár egyik sejted sem kívánja, mégis valamit kell kezdened magaddal. Úgy kell csinálnod, mintha élnél s dolgoznál. feladat van!

Kedved azonban nem sok. Vágysz a napra, a tengerre, símogató szellők lágy ölelésére... az újra, az élményekre, a túra és befogadás izgalmára.

Mit tudsz ilyenkor tenni? Hát meg is jött válasz!

Alkoss, teremts, adj!

Hiszen fel vagy töltekezve. Benned a nyugalom. Idegeid kisimultak. Nyugodt és higgadt vagy. Még csak nem is, vagy csak alig találkozol-látsz ideges, feszült embereket. S akkor sem érted őket. Miért is?

Jó, persze benned a tenger s a víz nyugalma áramlik. A napsütés energiája árad a bőrödön keresztül. A megpihenő gondolatok mögött nincs akarás, hajtás, erőszak.. csak a nyújtózás, elengedés. Hisz itt hagytad magad mögött az egészet. S ott azt hallottad: most itt az ideje lelassulni. Ha indulni akarsz s a buszra vársz, ne aggódj. Meg fog érkezni. 15-20 perc semmi. Másként telik itt az idő.

Így hát ezt szívtad magadba, ezzel vagy feltöltekezve. Ezt hozod haza s azért mentél, hogy újabb inspirációt nyerj, élj át s töltődj vele!
S az ottani beszélgetések, nézetek idáig hallatszanak. Hogy "jó itt élni". Nem itt fogsz meggazdagodni, de meg van mindened. Legfőképp a nyugalmad. Megélsz.

Meg az ott élő magyarokkal is lehet találkozni, akik azt mondják: - Remek itt, csak egy idő - s a honvágy után, - után elkezd hiányozni az a sok fa, erdő, ami otthon meg van!

Amúgy egyre több a turista, hiszen ebből él az ország.  "Csendes város" is a turistától és a lovas kocsi vezetőjétől hangos... már elmúlt a teljes csend ideje, sajnos.

Így hát ez él még ott benned, s nem találod még itt a helyed... alkoss hát. Teremts, hozz létre valamit, ami áthoz au itteni jelenbe. Kapcsolatot teremt az emberekkel, s téged elhelyez egy új idő és földrajzi síkba. Így megtalálod magad, a helyed, a dolgod.

Te - mit tudsz létrehozni?

Mit tudsz adni?

Csak ilyenkor segít ez a mondat, gondolat? Vagy minden nap elindulhatsz ezen az úton?
Mi a te alkotásod, a te napi vagy más időszaki teremtésed?

Mit hozol létre nap, mint nap? Mitől lesz értékes a napod, ami elér a másikig, amit értékelsz és a másik is értékel?

Festés

Nem kellenek nagy dolgok: csak az egyszerű és könnyű remekek. Talán csak egy áhitattal megalkotott sütemény. Egy jó gondolat, amivel megleped a munkatársad. Egy dícséret, amivel elismered a munkáját vagy csak a gesztusát. Egy elismerő pillantás, bólintás. Egy udvarias előreengedés a buszon, szék átadás a villamoson, a kasszánál az egy cikkes vásárló bíztatása, hogy előzzön bátran, hiszen te sokáig időzől majd ott. Vagy jön egy ihlet és megfestesz valamit. Egy ajándékot kitalálsz és te magad megalkotod, meglepsz vele valakit, s örömmel át átadod.
Kirámolsz eg
y szekrényt s tudod, a már nem használt, de jó ruhák másnak örömet okoznak. Ilyen apróságokra gondolok.

Mégis ezekkel adni tudsz. Másoknak. S te nem leszel kevesebb.
Sőt, a lelkedben jobb érzések fognak áramolni. Gazdagabb leszel ezekkel.
Engedd, hogy más elfogadhassa, amit te adni akarsz neki! Légy ajándék számára!

Mi a te napi alkotásod?

Gondold át. Ne hatalmas dolgokra gondolj. Csak apróságra. Figyelmességre. Odafigyelésre. Jelenlétre.
Vagy csak észrevételre. Megfigyelésre.

Add - magad!