Szomorúság, bánat ... és testvérei

Szomorúság, bánat ... és testvérei

Egyre többen találnak meg olyanok, akiknek valami szívfájdalmuk van. Szerencsére nem fizikai fájdalomról van szó... 'csak' valami olyan téma van bennük, olyan a kedvük, anem haladnak, bánatosak. Sőt, olykor borongósabb hangulatot is megpendítenek. Hogy ne mondjam, persze van pánik és depresszió is rendesen!

És bár furának hangzik, ám én mégis örülök! No, nem az ő bánatuknak, semmiképpen!

Annak viszont tudok örülni, hogy ki merik mondani! Hogy mernek róla beszélni! Sőt, még segítséget is mernek kérni!

Nem könnyű témák ezek. Beszélni róla még nehezebb! Annak, aki ilyen lélekállapotban van, hatalmas lépést jelent, amikor már annyira feszíti belülről - az egyedüllét, a fájdalom súlya, a rosszkedv, a hullámzó kedély, a könnyek sora, sőt, sokszor ennél sokkal súlyosabb, netán az öngyilkosság felé hajló gondolatok, - a sok érzés, amit nehéz kimondani, hogy egyszer csak a felszínre tör. Áldás, amikor annyira fáj az a valami ott belül, a fizikaiban is, hogy már ordítani tudna és ehelyett egyszercsal kibuggyan. Olykor zokogás, záporozó könnyek kíséretében. Olykor meg az önostorozás számtalan klritikájával kísérve: - Tudom, minden rendben van velem.. körülöttem mintha minden rendben lenne, de nem tudom, mégis mi a baj velem? Nem értem magam! Nem kéne panaszkodnom, sírnom, sajánltatnom magam... de valami annyira nem stimmel!

És ez már egy jó állapot! Mert kifakad! Kibuggyan végre az évek hosszú során elfojtott érzés-érzelem. Hisz maga sem tudja, hogy mi bújik meg a mélyben, milyen érzelmek kavarognak és akarnak, láthatatlanul szétfeszíteni mindent és a felszínre törni.

Igen. Ezek pont így érkeznek.

Tudd. És ez is rendben van.

Mert lehetnek ilyen érzéseink!

SZABAD így érezni és a legjobb, hogy SZABAD SÍRNI, szabad kifejezni.

Mert pont most ez van bennünk.

És ez nem hiszti, nem önsajnálat. Csak épp az önmagam megértése hiányzik. Nem látok mögé, de a testem és a lelkem együtt jelzi, dolog van velem! HA sokáig elfojtjuk, nem veszünk róla tudomást, megjelenik testi tünetben. Legyintünk: - Ááááh, csak megrántottam magam. Attól fáj a derekam!

- Áááá, csak a gyomrom, tudod, refluxom van... az orvosom is mondta, menta teát ne igyak!

- Jajj, nem tudok mozdulni, belémállt és lépni sem bírok. Minden mozdulat éles kés a gerincemben... most nem tudom, de az orvos sem egyelőre, mi a jó, a szteroid vagy a műtét? Egyelőre fájdalom csillapítózunk.

Szóval mind ilyen jelzés. Sír a lélek, a testen keresztül küldi a jelzéseit. Csak nem veszünk róla tudomást.

Nem erről akarok.. hanem arról, amikor észrevesszük és már nem akarjuk, nem bírjuk a helyzetet. Hanem már ki tudjuk mondani: ENNYI és elég volt. Tovább már ezt, így NEM AKAROM!

Vagy úgy, ahogy a múlt héten egyik ismerősöm azzal fogadott, bár jóga órára készültünk, ám ő ellentmondást nem tűrően kijelentette: - Oldjunk! Most! Azonnal!

És ez mekkora áldás tud lenni! Mert már ismer, tudja a módszert. Kipróbűlta, Gyorsasaágát, eredményességét megtapasztalta. Aztán eljött az a fájdalom-küszöb, amit már nem akar tűrni, elviselni, cipelni. Így hát döntött!

Így tudsz átlépni, elengedni olyan fájdalmakat, régi sebeket, amelyek már nem szolgálnak téged. És könnyedén megérkezel a könnyűség terébe. Átéled és érzed, a megkönnyebbülést. És ez a fizikaiban is érezhető, mert könnyeden veszed a levegőt. A tested már nem cipeli a láthatatlan (lélek)terhet, hanem ledobta, visszaadta, visszaküldte, mikor melyik van soron. Átéled, látod, hallod, minden érzékszerveddel megtapasztalod.. s tiéd a könnyűség, léphetsz tovább.

Nos, ilyenkor állj meg egy pillanatra! Ünnepeld magad! Ismerd el: megjött az erő és te megadtad magadnak. Döntöttél és el merted-tudtad ereszteni, mert érezted, ennyi és nem tovább. Itt volt sora! Ismerd el bátor tettedet! Mert ez az! És ne rohanj tova!

Hagyd, hogy a fizikaiban is megéld, lásd, tapasztald a változást, amit ezzel generáltál.
Érezd a sejtjeidben, hogy micsoda hatalmas döntés és változás indult el. S mivel meghoztad ezt a döntést, most kapod és észleled, elfogadod és tudatosítod: hogy LEHET! Van elengedés. Van könnyebbség. Van döntés és van változás! Nem kell már tovább fájnod!

Fogadd a remek új dolgokat, ajándékokat, meglepetéseket, finom, könnyed érzelmeket és odafigyelést, fejlődést, haladást!
Érd tetten őket! Vedd sorra és írd le. Hisz amilyen gyorsan kioldottuk, olyan gyorsan is jönnek az öröm percek, s ha nem állsz meg, nem figyelsz rájuk, elsuhannak!

Légy hát a jelenben, lassítsd le magad. Ez a módja, hogy megtapasztald, minden tudatos döntésed eredményét!

Ez maga a PILLANAT!

Ez a te ünneped!

Hasonló témáról, kicsit hosszabban írtam cikksorozatomat a Családinet-en:

Félelem, pánik, depresszió - kiút az árnyékos oldalról