Ismét lesz Jóga és Hastánc tábor

Ismét lesz Jóga és Hastánc tábor

11 éve mindig. Minden nyáron.

Emlékszem az elsőre. Tavasszal kérdezett Eszter: van-e kedvem jönni? Segíteni a lányokat, masszírozni? Belevágtam. Akkor még csak résztvevőként, jóga tanárként tartottam az órákat és olykor masszőrként vettem részt a táborban. Nem tudtam még, milyen lehet, milyen lesz?  (Csomagolás, táborra készülődés --->)

Akkor (is) nehéz évem volt. Apu beteg volt. Többször kórház. A szíve, több infarktus után.. sok évvel, dagadó lábak, vese elégtelenség... vízhajtózták... szinte semmi nem maradt meg benne. Mármint gondolat. Hozzám hoztam haza. Mondom neki: - Öltözni kéne! Kérdezi: - Azt hogyan kell?

Nem részletezem. Nem volt könnyű. Mégis egyre jobban lett. Már sikerült öltözni, emlékezni, erőre kapott. Csak a veséje nem regenerálódott. Egyedül voltam vele. Nem bírtam. Teljesen kifáradtam. Magamat életben tartani, mást magammal vinni.. dolgozni is, keresni. Erőből nem ment.

Sajnos a veséje nem bírta. Mire minden rendeződött, ő feladta. Elment. Végleg.

Tavasszal kérdezte meg Eszter. Akkor még nem tudtam, hogy ezután leszek. Csak igent mondtam, mentem és segítettem. Reggel és délután jóga órákat tartottam. Csak hastáncosoknak. De jó is volt figyelni rájuk. Milyen testtudatosak! Milyen könnyű nekik magyarázni! Végigcsináltuk a négy napot. A köztes időkben ők hastáncoltak. S aki hozzám jött, masszíroztam. Amikor szabad idő volt, magam is hastáncoltam. Én is kipróbáltam. Életemben először. Csoda volt!

Még nem sokat értettem belőle. De jó volt "eldobni az agyamat". Annyi mindenre (megpróbálni) figyelni, összehangolni! Persze, sokszor nem ment. De addig is éreztem, élek, éledek! Visszahozta belém az életet. Megdolgoztatta az agyamat. A másra figyelés megadta a fókuszomat. Enyhítette bennem a gyászt. Varázslatos volt!

Így megszületett bennem a terv, ilyet vele... akkor kimaradt egy év. Aztán újraindultunk. S utána együtt tartottuk. Párhuzamban mentek a jógák, és más programok.

Első este Eszter rávett, csináljunk Mátrix bemutatót.. Hej! Nem godoltam volna, hogy micsoda komoly változások születtek azóta ebben! Akik akkor részt vettek, remek, gyors, előnyös változásokról számoltak be életükben. Elengedtek szomorú, rossz történeteket. S helyette befogadtak könnyű, vidám érzéseket!

S a hajnali-délutáni jóga meghozta minden résztvevőnek a még nagyobb rugalmasságot, teste változását, ruganyosságot, erőt és kitartást.. bár nem gondolták volna! De azzal zártunk: ha nincs jóga, nem bírták volna végig a tábort!

Micsoda visszajelzés, mennyire örültem! Szárnyaltam! S micsoda hála kelt bennem, hogy bíztak bennem, elfogadtak, s hagyták magukat az áramlatban!

S akkor ott.. már az elsőnél, megéreztem, milyen dolog ezt csinálni, adni, áramolni! S velük könnyeden haladni! Milyen jó a tudásomat átadni, s ők hogyan fejlődnek, érnek meg és rá a dolgokra, gondolatokra.

Micsoda érdekes kérdések bukkannak fel.. s micsoda válaszok születnek meg!

S a tábor zárása, jajj, az sose könnyű! Mert a napokba, programokba beleengedjük magunkat. Átadjuk magunkat, hogy teljesen részesei legyünk. Alig marad szabad idő... de olykor megpihenünk, hogy legyen erő, s folytatni tudjuk. Szinte éjjel-nappal együtt lennénk...hogy ne érezzük, valamiből is kimaradunk!

De csak elérkezik az utolsó ebéd.. s a záró körök. Már a délelőtt is olyan... mert az már a búcsú program... az utolsó belengedés, de már pakolni kell... még ott vagyok, hol is? Gondolatban félig otthon...

S jön a zárókör. Hej, milyen nehéz! Mert boldog vagy, annyi mindenen túl! S mégis érzed, minden visszahúz. Csoda ez a tábor, hatalmas átalakulás. Benned óriási a változás. Rengeteg megértés, elfogadás megszületik. Alkalmazkodsz és rájössz, minden pont így van jól! Mert ez nem csupán alkalmazkodás - ez már maga az áramlás! Ahogy a társak, szoba és táncos társak, vagy jógások, együtt mozdulnak, megértenek önmagukban valamit... ahogy létrejönnek az eredmények, a közös sikerek és együtt haladtok, akkor megérted, ez maga a jelen, a pillanat, az együttlét s az öröm. Hogy nincs szétválasztódás, nincs kis és nagy probléma, az együtt, egy ütemre dobbanás, maga a szív van. Ezt tapasztalod meg. Ebben vagy.

S ezért nehéz. Nehéz a szíved, hogy ezt az összehangolódást, milyen nehéz most elhagynod.. s kibuggyan a könnyed.

Köszönöm, amikor velem, velünk tartotok! _/\_

Mahasti: köszönöm, hogy a gyógyítást adod, már sokadszor nekem,
mint egy megmentő, úgy szerepelsz az életemben!

 Pilisszentlászló, 2019

Részletes leírás: https://eromerito.hu/content/joga-es-hastanc-tabor-2021

Jelentkezem a jógatáborba

Ha plusz információra van szükséged, bátran hívj: +36703141192

sutomaria.eromerito@gmail.com