Gondolj a halálra!

Az élet a szeretetelven működik, ahol ebben a földi, anyagérdekű világban kell ráismernünk arra, hogy fényben fogant lelkek vagyunk, mert csak a fénynek van értelme a világon. A sötétség nem életképes, sötétben nem terem meg egyetlen fűszál sem, fény nélkül elpusztul minden.

Nem terem sötétséget (betegséget, korai halált, fájdalmat) a fény. Teremthet viszont megfelelő feltételeket arra, hogy választhass. Szabad akaratot ad, azzal gazdálkodj. Aki felismeri, hogy a fény az egyetlen életeleme, talán ráismer arra is, mely jellemzők azok, amelyek a fény oldalát erősítik.

Annyira egyszerű ez, mint amilyen nehéz megvalósítani, mondod.

A halál, mint törvényszerűen elkövetkező része az életnek, hogy lehet sötét? Ha nem mi választjuk, hanem a teremtői terv része, akkor csak felemelő lehet. Csak az ember választhat sötétséget, fájdalmat, félelmeket, Isten soha.

Mire figyelmeztet a végesség?

Éppen arra, hogy mindennek vége szakad. Azaz, vajon nem teljesen felesleges-e csatákat vívnod, háborúznod, aggódnod, bánkódnod, féltékenykedned, és végül is nem felesleges-e félned? Egyszer úgyis megtörténik. Az nem mindegy, mikor.

Mivel nem tudhatjuk - úgy tartják, a halál órája isteni titok -, nem lenne jobb úgy élni, mintha bármikor? Holnap talán, mert ma még jól vagyok, mondod. De tudod-e vajon, reggel kinyílik-e a szemed? Vagy ott maradsz - következő fejezetemnél - álomországban, a halál előszobájában?

Erről nincs bizonyosságod.

Ha így lenne, vajon nem követnél-e el mindent, hogy kiélvezd utolsó perceit e gyönyörű földi világnak?

Miért nem éled így a mindennapokat? Mintha ez lenne az utolsó, mondják a keleti bölcsek. És, bár nem vagyunk keleti bölcsek, néhány gondolatot életfilozófiájukból talán bepasszíthatnánk valahova sietős kis életünkbe.

Akármilyen elvetemült hatalmi játszmát játszol pénzistennek hódolva, benned is folyton váltja egymást a sötétség és a fény, senki nem lehet csak sötét, vagy csak világos, hiszen az élet örök áramlás, sosem állhat le a változás, egyik megnyilvánulásból a másikba olvadás.

Minden ember a boldogságát keresi, ki így, ki úgy, vagy néha így, néha úgy, de ha máskor nem, élete végén senki nem tud mást tenni, mint a megváltó végzetért könyörögni. Lelki üdvünk akkor teljes, ha meggyónhatjuk bűneinket, akkor is, ha sosem tettük, azaz bocsánatot kérhetünk azoktól, akik ellen elkövettünk valamit, mert ezt a terhet -, a lélek felismeri, - súlyos vétek magunkkal vinni.

A lélek ezekben a pillanatokban már tudja, mi fog vele történni. A túlvilágra magával cipelt terhek sokszorosan nyomasztják majd. Csak itt, ebben a világban lehet megszabadulni, ledolgozni, feloldani, megcselekedni mindazt, amire megbízásod van.

Lelked tudja, mi a dolga. Időnként, amikor nagy veszélyben vagy, felhatalmazást kap, hogy figyelmeztessen.

Mint valami őrangyal.

Leginkább arra figyelmeztet, még mielőtt lejár a kiszabott idő, vésd eszedbe, egyszer át kell kelned a folyón, nem jöhetsz vissza, megbánni bűneid. Jót csak itt cselekedhetsz, ne mulassz el ezért túl sok lehetőséget arra, hogy a küldetést teljesítsd. A küldetés mindig a szeretetnyújtás, mindenkinél, csak más és más formában. Ott és úgy, ahogy az egyéni életterv megszabja.

Fogadd el, hogy az óra ketyeg, és ne mulassz sokat.

Ne sürgesd a berregő perceket, úgyis elég gyorsan vájják járataikat a múló napokba.

Élvezd minden napod, használj ki minden lehetőséget szíved igazi örömeinek megélésére.

Minek játszmákat játszani, minek fájdalmat okozni, minek megbántani, minek félni, amikor az egész egyetemes parti érted és miattad formázza díszletét éppen olyanra, amilyen?

Hogy nem tetszik némely kiegészítője? Kisebb és koszosabb? Csúnyább és mogorvább?  Mit számít? Csak az számít, te mit gondolsz. Mit gondolsz arról, mire fecsérled a drága időd, mely nem más, mint egyetlen energiád.

Az energia pedig adott. Nem kérdezi, mire költöd. Pedig tudod, nem sok okos dologra.

Nem okos dolog veszekedni, mondod, de néha nagyon jól esik.

Nem okos dolog kirúgatni magad, de muszáj volt megmondanod az igazat.

Nem okos megverni a gyermeket, de már annyira rászolgált.

Nem szereted a nem okos dolgokat, mégis megteszed.

Kis éned örvendezik, mert nyerésre áll a nagy ellen. Nagy éned szellemi parancsot követ, nem áll ellen, enged. Mert bölcs. Hagyja, hogy rájöjj, mennyire hiábavaló a sok csata.

Értékes és még értékesebb energia vész oda, melyet fordíthatnál valami kellemesebbre is.

Gondolj a halálra. Mint a végesség "abszolút" földi jelentésére. Ha túl elrettentő, kicsinyítsd le.

Erről szól a következő fejezet. (-> Lásd: Berente Ági könyvében /megj: szerk./)

Berente Ági: ÉLET, HALÁL, KARMA
AZ ÉLET ÉS A MEGHALÁS MŰVÉSZETE
Rendhagyó gondolatok életről, halálról és megváltásról