Amikor fájsz, mi jöhet még?

Tegnap nem voltam egy cseppet sem jó hangulatban. Sokan mondják, nem ilyennek ismernek. Nem is szeretem megmutatni rosszkedvemet vagy amikor könnyeim folynak.

Na, tegnap pont ilyen nap volt. Már a kezdet is tragikusnak tűnt, csak sírtam volna egész nap... el is eredt rendesen. Volt abban minden: önsajnálat, hiány, boldogtalanság és düh, harag, ami mind magam felé haladt. S vitt még mélyebbre, hogy lehetsz ilyen? Mi bajod van? Hisz egészséges vagy, nincs alapvetően semmi gondod.. -najó-ezt-hagyjuk-mert azért-sorolhatnám-, de ami van, abból is felállsz! És jött föl sok minden a múltból, fájdalom, keserűség, nem sorolom, mert elrémültök! És csak haladt felém, elöntve, beborítva.. megállíthatatlanul.

De jaj, jönnek ma hozzám! Nm lehetek így. Nem mutatom magam s különben is, nekem kell a másikkal foglalkoznom. Áldás, hála, köszönet érte!

Milyen jó, hogy van valaki, akinek vannak problémái s jön, meri megmutatni. Sőt, segítséget kér, hogy oldjuk fel, engedjük el. Már unja, szorítja belül az érzés, hogy elege van belőle!! 
Hogy áldottam én ezért őt!

Pedig alapvetően zárkózott természet. Érzéseit nem mutatja, rejti, rendesen. S talán pont ez adja az okot, hogy fojtja le magában, évek, évtizedek óta s érkezik a jelenben a sok jelzés, ideje változtatni rajta! A fájdalom, a türelmetlenség, a harag, már nem igazi, jó megoldás. Sem az önvád, önmarcangolás!

Régóta ismerem, de igazából ez az ősz hozta azt a helyzetet, hogy jobban megismerhettem, közelebb kerülhettünk egymáshoz.

A napunk nagyon jól indult, - vele mostanában mindig ilyen: sok-sok közös emlék két oldala érdekesen egészíti ki egymást és osztjuk meg egymással, mit és hogyan láttunk-éltünk meg annak idején -, így aztán rendkívüli történetek is felbukkannak, élethelyzetek, melyeket hasonlóan éltünk meg, és közös gyökerekre lelünk ma bennük.

Érdekes merítkezés a múltban. Mégis örömteli, mert kamaszkorunk évei jönnek elébünk. Alig tudjuk abbahagyni. Áramlunk, siklunk a gondolatok közt s oldódunk fel egyre jobban. De hahó, hiszen dolgozni érkeztünk egymáshoz. És mégis kalandozunk az emlékek között tovább. Már képeket nézünk, sztorik jönnek elébünk!

Alig bírjuk abbahagyni.

Végül munkára is sor kerül. Finoman, gyengéden, tapintatosan. Oldva az éppen feljövő fájdalmat, keserűséget. Szinte már nem is ez a lényeg. Bár ezzel is jól haladunk.

Időnk a jó beszélgetés során könnyedén elrepül, a tervezett időnk a duplájára nyúlik észrevétlen.

Aztán elbúcsúzunk, nehezen hagyjuk el a megkezdett témákat.. annyit kalandoztunk bennük!

Örömmel ölelem meg!

Vajon tudja, milyen áldást, ajándékot hozott nekem?
Hogy kedvem mily örömre nyílt meg és emelt fel öntudatlan. A köztünk ívelő harmónia új kapcsolatot, tiszteletet ébreszt. Jó a másik nézeteit megismerni, teret adni, s folytatni ezt a finom áramlást. Bennem a hála érzése ébred, hogy milyen bizalom van benne, felém adja-nyújtja gondolatait s én ennek részese lehetek, fájdalmát finomat megosztja, - s köszönet érte: én oldhatom! -, s a nyugalom tölt el és harmónia kering bennem. Egyensúly alakult ki finoman.

S ezek az érzések meghatározzák napom további áradását. Minden további tett, cselekedet felfényesül, könnyebbé válik, s a hála árad továbbra is belőlem.

Erőt merítettem, kaptam - általa, s olyan tevékenységre is lett lendületem, mit hetek óta halogatok! Megírtam egy elmaradt fontos levelet! Fordítás, pontos fogalmazás, mély munka, órákat vesz igénybe s nem fáradok...  Már a végén járok, mikor barátném hív: - Akkor hova is megyünk: Horváth Mihály tér.. - Nem, nem Szabó Ervin - Hja, tudtam, valami kétnevű... :-) - s nevetünk rajta.
Hála, áldás, hogy ő hív - startolnom kell, hogy odaérjek!

Gyorsan készülődöm, indulok, hogy időben érjek - hisz én hívtam erre az eseményre: kedvencem, a karácsonyi forgatagban a The Bits játszik és unplugged! Pontosan, kezdésre ott vagyok, s helyem is van! 

Imádom őket, s unplugged zenéjük szívemig hatol. Közelebb hozza dalaikat, együtt élek vele. Most értem meg, milyen örömzenét játszott  anank idején a Beatles! Hisz engem is minden alkalommal energiával tölt fel! Most értem meg, hogyan lehetett annyira rajongani értük! Akkor még nem ennyire voltam nyitva rájuk, most szólított meg zenéjük igazán! Lelkembe hatol, minden porcikámat átjárja, felfrissít, lendületet hoz belém! Mindenkinek receptre írnám fel: hallgassa!

A csapatot nagyon ajánlom: hihetetlen szép, tiszta hangzásuk, isteni zenéjük és pontos énekük, pazarul tiszta vokáljuk kiárad és örömöt, energiát tölt az emberekbe! Az öröm szinte belőlük árad, rajtuk keresztül jön, s a szív ritmusa megérkezik a hallgatókhoz. A zene iránt érzett szeretetük, bennük lévő öröm is átjön, árad felénk. Megértem, miért jön minden alkalommal a Muzikumba gyermek, kamasz fiatal, felnőtt és idősebb! Hisz lelkes rajongójukká válik gyorsan. S apa s fia is együtt éneklik-ropják a dalaikat.

Így zárul a napom. A hideg ugyan belém hatolt, (selfie-zünk is,) mégis tagjaim merevségét a zene járja át s ébreszt fel, tölt belém életet, lendületet, örömet, hálát!
 

Látod így alakult át napom, s ennyi ajándékot hozott.

Hát ilyen élményekkel-energiákkal teli, szép napot kívánok Neked is!