Akik még nem tudják

Akik még nem tudják

, ... pedig hatalmas erő rejlik benne - számukra is!

És ők A FÉRFIAK!

Kevesen merik használni. Még kevesebben beszélnek róla.

Pedig fordítottan eufórikus az élmény, amikor felismerik, eltékozolták férfi erejüket és alig van mód és módszer, gyógyír, ami visszahozza... és ez AZ!

Egy hölgy vendégem, aki rendszeres női betét vásárló és felhasználó, egyszer csak kért egy férfi betétet. Azt mondta, rá szeretné venni a párját, hogy csak próbálja meg!

Érdekes, mert aztán kért még többet.

Rákérdeztem, óvatosan - mit tapasztal rajta? Először csak azt mesélte, hogy kipróbálta, és azt vette észre rajta, mintha kialudta volna magát a párja. Kicsit kisimult. Aztán energikusabb lett. Derűsebb. Több az erő benne.

Könnyű érzés lett úrrá rajta. Lazább lett!

Már nem vett mindent olyan tragikusan. A feladataihoz lendületesen állt neki. A stressz jeleit kevésbé észlelte rajta. Ő maga pedig fizikailag is több erőt érzett.

Aztán már a kedve is megjött az incselkedéshez... jobb lett a szex is. Finomabb, energikusabb, kitartóbb!

Semmi extra, csak valami minőségi változás lett belőle. És ez rá, a feleségére is jó hatást gyakorolt.

Jó hatást gyakorolt a hétköznapjaikra. Derűsebbek, nyugodtabbak lettek. Odafigyelőbbek.

Így aztán, amikor érzik, hogy kezdenek kimerülni, vesznek pár betétet... csak úgy... méregteleníteni.

Újratöltik vele magukat.

És a nők támogatják ebben őket. Mesélnek nekik a tapaszról. Elfogadják, ha a másik használja.
És élvezik az új, felfrissült férfi energiát! :-) Mert visszahat rájuk!

Azt mondják, - a jógában kifejezetten azt tartják és ajánlják, - a heti egy napos böjt van a legjobb hatással ránk. Eleink ugyanúgy éltek ennek a legegyszerűbb ősi gyógymódnak az alkalmazásával. Mert nem igaz az, hogy csak a vallás és a kereszténység miatt érdemes megtartani a pénteki böjtöt, húsmentességet. És nem csak a hústól való tartózkodás segít, hanem az egy napos könnyű (zöldséges) étkezés is a javunkra van. Hiszen a környezete, a hétköznapi feszített tempó, a sok feszültség ugyanúgy kihat a teljes szervezetünkre, amit jószerivel az étkezéssel szoktunk kompenzálni.

A határidők, a konfliktusok, a kritikák, a beszólások, félreértett mondatok... mind-mind növelik a ránk rakódó stresszt. Sokszor az étkezésben leljük meg az ellensúlyt. Vagy túl sokat eszünk, vagy túl keveset. Mindenesetre ebben a - bármitől is feszült - lelki állapotunkban elfogyasztott életünk semmi esetre sem adja a legjobb és megnyugtatóbb megoldást a gyomrunknak. Hiszen a feszültség miatt - mindenkinél máshogy, - indulnak be a gyomorsavak és teszik a dolgukat. Ráadásul a lerövidített, maximum 20 perces étkezési idő sem adja azt az áldást, nyugalmat, szent ételt, és figyelmet, amivel el lenne jó fogyasztani a tápláló étkünket-életünket adó energiánkat.

A zen-ben van az a gyakorlat, amikor lelassítjuk magunkat. A hétköznapi ember azonnal a plafonon lenne ettől a gyakorlattól... - Mit szórakozunk ezzel? Együk meg, aztán annyi! - gondolhatná.

Ám amikor teljes figyelmünkkel át tudjuk élni az étel igazi ízét, a lelassított mozdulat segít a figyelmet koncentrálni és a nyelvünkön érzett ízt valóságában meg tudjuk tapasztalni... nos, ekkor érjük-érhetjük el azt az élményt, hogy az ételünk valódi táp-anyagot jelent testünk számára. Mert az étkezés ünneppé tud magasztosulni ilyen formán! Hiszen szinte össze tudunk kapcsolódni a napfény ízével, amit az étel magában tart, a fűszerek zamataival, a háziasszony szeretetével és mindazzal az energiával, amivel készítette számunkra az ételt.

Nos, ez az a csoda, amit annyiszor említünk!

Ez az a csoda, amit ajánlunk, de átélni oly kevés pillanatban vagyunk képesek!

És igen, ez az a csoda, ami a hétköznapok áhitatává tud válni!

Közbeszúrom: ezt az élményt szeretném átélhetővé, elérhetővé tenni azok számára, akik megérzik a Csend táborom hívását. Akik érzik, hogy ki kell ragadniuk magukat a folyamatos hajtásból. Akik hallják, csak még nem tudták egymaguk megtapasztalni és elérni ezt az élményt, mert a megszokás a már felvett tempót és ritmust diktálja. Magunktól pedig nehezen szakadunk el ettől (is). Így lehet csoportban, együtt, a megértéssel és a türelem erejével, - mert így jobban lehet gyakorolni, - együtt elérni és eredményre jutni. Szóval, ha érzed a hívást, bátran jelentkezz!

Visszatérve eredeti témámhoz: korábban kétkedve fogadtam a férfi betétet. Kezdetben magam is vonakodva meséltem róla. (Pedig kipróbáltam mind a két félét, hogy ismerjem. Mint nő és a saját energiáimmal bíró ember, jobban szerettem és szeretem a nőit. Az illatát is. Nekem az jön be.)
Szóval nem tudtam, hogyan hozzam szóba? Aztán lett egy ismerős, aki megismertette a párjával... elkezdték együtt használni. A hölgy a nőit, párja a férfit. Meséltek róla. Nyíltan, őszintén.

Nos, azóta egyre több a felhasználó, a sikeres tapasztalattal bíró ember!

Jómagam is jobban hiszek benne. Könnyebben mesélek róla. Megélem magamban is a változás, a fejlődés lehetőségét. S már nem csodálkozom. Örömmel adom, mert - amennyiben részlegesen is, de - rajtunk is múlik férfijaink egészsége is! S ennyit meg kell tennünk értük, gyerekeink apjáért s a saját egészségünk, nyugalmunk érdekében is!

Ezért ajánlom!

Sütő Mária