Verseim

Ajánlás

Olykor jönnek, néha szárnyalok...
úgy látszik, ezeket is meg kell osztanom.

Ha örömmel olvasod, kedvem ragyog..
derítse fel hétköznapod!

 

Összeér nap az éggel,
s kiváltod a mindenséget!

2015

Összeér nap az éjjel,
megváltod az emberiséget!

2016

Használd a tehetséged,
simítsd ki vele a gondokat,
tanítsd a jó gondolatokat,
varázsolj új érzeteket,
kreatív élményeket,
adj másoknak is csodákat,
jó tapasztalásokat,
örömet, vígságot, játékos jókedvet,
családot, jó mintát, szeretetet,
magad köré nyugalmat, virágos fákat,
fénylő energiát, gyönyörű harmóniát! ;-)))
                                    20161206

 

ne foglalkozzon velem...
nem is dolga,
szeresse önmagát,
ez a  feladata!
 
legyen boldog, 
s lássa önmagát,
teljességében,
szárnyalva...
 
olykor zihálva,
levegőt kapkodva...
megy, s teszi...
mi a dolga...
 
egyik lépés
a másik után,
így halad, s kitart...
erősen, hosszan...
 
szíve ne sajogjon,
ne fájjon,
élje meg boldogságát,
s e pillanatát..
 
legyen a hála Önnel,
s ez a legnagyobb,
mit az ég adott,
adhatott nekünk!
s velünk a minden,
s az EGY... istenünk...

csak figyeljen a futásra,
vagy a túlhaladásra,
élvezze,
s nézze,
milyen szakaszok
jönnek majd s mennek...
hisz tudja, érzi már...
s az izgalom helyes,
jó az, pörgető,
felkészítő...
 
(s ha kell, eszébe jut,
majd összeteszi ujjait
s idézi, mit valaki említett
vagy saját eszközét aktiválja..
...azt a valóságot választva...)
 
jó tapasztalás lesz,
próba... lépcső...
mi felsőfokra visz,
mi épp a következőre...
hisz így haladunk,
s érzi erejét...
hitét, ahogy végigment
már ezeken a lépcsőkön..
mit is tanít a folyamat?
 
hmmm, majd.. ha áthalad
rajta, megérti s merít belőle,
önmagából, sokat,
erőt s hitet,
reményt és újabb célokat,
...mert már tudja,
az út a szép...
amin halad!

elengedlek...
minden alkalommal
nem is vagy nekem...
csak létezem a pillanatban...
 
játékom végtelen
s minden pillanatban 
itt vagy velem
s örömmel ölelsz
 
s ha engedlek, 
akkor is boldog vagyok,
mert érzem vágyad,
s gondolatod...
 
hogy itt lennél velem,
de engedem, hogy menj...
s éld életed, nem jöhetsz...
és ekkor is jó nekem,
 
ha csak te vagy, s létezel,
...akár mint a végzetem...
s nem engedem nyakam
köré karod...s lángol
 
a leheleted, mit belesóhajtasz
a nyakszegletembe
s tüzet gyújt bennem,
dobol a vér fülemben...
 
hallom hangod,
s tenyered simítása
omlasztja kőfalam,
olvad ellenállásom
 
140322
 

 Tavasz

 
derék: az bizony jelez! hogy mit érint, 
milyen lelki kín dolgozik mögötte!
hova sugárzik, megmondom, mi van mögötte... 
önértékelés, elfogadás... tisztelet önmaga iránt?
vagy bántás a régi dolgok miatt.. 
esetleg jövőbe vágyás... s vele félelem?
akár a teljesítmény, mit önmagával szemben támaszt?
 
s a füle a belső vita... melyre utal.. 
mit nem akar meghallani.. 
de nem lehet, (...nehéz, erről beszélni, 
- mert nem tudatos – 
akarásról szól, jelez.. )
csak a lelke veszekszik egojával
 
jó lenne elcsendesülni, belülre figyelni,
vajon vágya, lelke mit súgna-akarna mondani...?
miről szól vágya s teste miért jelez így?
mert ez konkrét üzenet:
pihenjen le, s figyeljen belülre!
 
azért kapja a mozdulatlanságot,
mert szaladna, menne előre,
tán ész nélkül... vágya nyomába..
de nem teheti most, ez alkalommal,
sokkal jobban kell figyelni s észrevenni,
mi mellett így elszalad,
se figyelmet nem ád neki...?!
 
feküdjön hanyatt s tegye lábát –
combja függőlegesen,
térde-sípcsontja vízszintesen... -
s engedje combját lefelé ejtőzni,
keresztcsontját kiengedni...
lazítani kell ilyenkor az izmokat körülötte,
s így könnyen legyen... 
mindezt óvatosan tegye s
zsibbadás előtt lassan kifordulva,
keljen belőle...
 
eközben meditálva,
miért adja az ég Önnek
e helyzetet, miért kell fékezni,
megállni, mit üzen általa...
kiről-miről szól ez a mozdulat.. 
s milyen gondolat kísérte,
mikor beakadt?
 
mert ez a kulcs a fegyver,
mely kiold azonnal mindent!
 
gondolat-érzés-testválasz ->
ez a kulcsa lelkünk üzenetének..
lassítsa le a múltat, idézze vissza s 
kire-s mire gondolt - a rózsa metszése
közben.. - mi járt fejében? 
- s azonnal megtalálja az okot,
mivel előállítja teste kínját...
amint rálát s megérti lelke működését, 
fájása kiáll .. garantált így a megoldás!
 
amúgy
tegyen rá izomlazítót... 
biztos van kéznél,
sportol, hát van ott, szokott kelleni...
aztán finom kezet,
mely simítja, enyhíti...
együtt érez fájó testével... 
s lelkével... gyengéden
oldja kínját.. s lelke sóvárgását...
 
140309

Medvehagymás süti - Éva emlékére

kenyeret sütök.. s ha meg vagyok vele, tán pogácsát...  
 
van benne oregánó, olívabogyó s szárított paradicsom,
görög ez, s kíváncsi vagyok,
mi lesz belőle...?
úgy vágyom már kenyérre,
de nem püffesztett-teleszórt anyagra, 
hanem tisztára, miben érzed a mag erejét,
- ezért a tönköly, imádom! -
s veszed át a nap sugarát-erejét
 
apró cipó csupán, de kívánatos...
nyelvemen nyálam már összefoj(ik)...
 
már sütőben, érlelődik, s halad.. 
a tűz ereje érleli...
s finom lesz nyelvemen.. 
tiszta vajjal kenve édesen
 
140308
 
Görög olívás kenyér
 
menj csak, haladj...
tedd kedvedre magad...
érezd jól s nevetve.. 
mosollyal telve 
 
mosolyom téged - dédelget.. 
vagy karol...  ahogy te akarod!
- ott a rím neked... s érzem én... itt...
de nem igazán, mégsem,
hisz szóban... 
érkezik .. idáig... 
 
eredj hát!
nincs dolgod velem!
kenyerem egyedül eszem.. 
ízlelgetem majd...
s nézem a Duna folyását...
lágyan olvadását.. 
ki is megyek a partra majd!
 
140308
 
itt ragyog...
a nap s a virágok...
madarak zengnek .. 
és valami fúró..
- persze, hisz hétvége van... - 
dalolnak a szerszámok .. 
is... a kézben...
 
ma fürödnék a légben,
csak úgy, táncolnék, perdülnék...
tegnap nagyon mehetnék (volt).. 
de maradtam... pedig ki kellett
volna táncolnom magamból ...
azt az erőt, kedvet, lángot...
sebaj, majd lesz nap, mikor teszem 
és reppenek, forgok, suhanok, 
s kézből–kézbe adom.. 
dalom s magam, 
hisz az az énekem,
mit táncom ad...
hogy melegedjen a szív s
az értelem derüljön...
mosolyba lendüljön..
 
140308
Pirosban
 
hogy van a füled? zúg-e?
mit susog – meghallod-e?
 
ha súgnék – hallanád-e?
vagy csak a belső zizeg ...
és elvonja tekinteted, 
figyelmed?
 
140308
Tükörben
 
...alig ötven perc, egy óra,
végtelennek tűnő gondolat,
talán egy pillanat
mely szárnyal
s megmarad,
szívemben őrzöm untalan
 
130407
 
mindjárt jönnek hozzám ismét, 
egy helyes fiatal ember..  csinos...
(gyermek még, ne gondolkozz!)
 
csak elfoglaltság és élvezem
a vele munkát, oly szépen halad!
 
majd jövök talán.. ha lesz idő.. 
 
hosszú szokott vele lenni, 
mert nyitott és fogadja be, mit adok...
 
könnyű vele, élvezet...
s oly szép a haladás, mit észrevesz
 
140307
 
menj csak, kísérd, biztos örül neked
és jó, ha ott vagy vele.. 
figyelmed ráirányul,
érzi a törődést, féltést.. 
(pont az kell neki... 
kis szeretet, mit magának sem mer megadni...)
már értem, hogy őt gyógyítod, mátrixolod...
(mi a gond, baj vele?)
legyél csak vele...
 
 
futás – kétszer hetente, de jó is lenne!
hol van bennem annyi erő és kitartás,
meg naptár, mi megengedi... 
üres idővel, lopott percekkel.. 
így is annyifelé vagyok,
bár jó ez, mert nő az erő.. a hit magamban...
a könnyűl a test, a könnyed iramba’
 
most szaladok valamit elintézni,
mert megint jönnek hozzám... 
s délután lesz/van már gyorsan...
 
...jógázni akartam, magamban gyakorolni, 
mert most elmenni nem tudok.. 
és kellene a rugalmasság nekem is, 
a folyamatosság, az egyre erősödő 
edzés, mi új hitet ad és frissíti
lelkem és szellemem együtt...
hogy van miért és újra itt van
előttem a feladat!
vagyis dehogy feladat,. csak egy fejlődési lépcső...
mit meg kell lépnem , s nem hagynom magam,
punnyadni, bánatban,
magam sajnálva... oktalan.
 
140307
 false
 
itt csend van, szél is...
(~szélcsend, így értsd.. de úgyis érted)
fénytelen... fakó minden, csak van, csendesen
 
tegnapi napsütés érlelődik bennem...
van kihatása mára,
átragyog mindenen...
- tegnap oly jó volt
hanyatt fekve szőnyegemen,
napsugárban aludni-lenni.. 
melengetett, simított,
mondta: aludj csak kedves,
ez a te időd...
majd vigyázok én,
most ez az én feladatom... -
 
s hallom a madarak dalát, 
...vagy szívemben szól valami.. ki tudja?
 
140307
 
versek? csak jön.. s engedem... 
futás közben is ott csengtek bennem... 
milyen állapot ez? csak szárnyalok?
így is, ebben is?
szép áramok...
 
140307
 
Füled - kimossák. tisztítják, belenéznek... 
és mondják: nincs itt semmi...  
mely okot adna... bármire...  
előfordul ez...  s ha bölcs az orvos, 
tudja, az élethelyzet hozhat szédülést, 
zajt, zavart ezen a tájon... 
mert bizonytalannak érzi magát az ember... 
fél az újtól, s nem mer.. lépni, haladni előre... 
miközben jönne a szó, a segítség.. 
csak nem mer bízni-hinni-remélni... 
elrugaszkodni... hogy jobb lesz a sorsa, 
jobb dolgok jőnek, mint eddig voltak,.. 
csak félelem-kapun kell által lépni, 
s hallani a belső bíztatást, 
reményt-erőt, a fényt, engedni, 
mely ott pihen a mélyen... 
a fényt, adni-hatni és áradni.. 
mi te vagy... mert ez a feladat... 
...s ha jönne a szó, mely ezt mondja 
s adja kezedbe a következőt.. a feladatot, 
(- adná, ám nem nyitod tenyered rá , - )
mert ott van benned, tenned kell, 
s te hessented el, ej, hallgass, balga.. 
én ennek nem hiszek!
 
pedig sóhajod kettős, akarod is, meg nem is..
kéred és nem hagyod feljönni, 
mi ott van benned, a bölcsességed.. 
nem kell tanárra hallgatnod,  tudást előcitálnod,
új oklevelet ragyogtatni,
hanem csak használni-használni,
engedni-hagyatkozni... 
mi benned van, s felfedezni, hagyni...
mi rejlik még ott belül...
 
ölelve, izzadtan, pihegve... s máris megpihenve...
(...megyek tus alá ismét...
engedem testem átragyogni,
frissülve, könnyedén...)
 
140307
 
szívem...? felbillent volna..?
s egymásba estünk volna?
 
Nyitva a szívem, de nem érzem beleestét...
csak őszinte vagyok, mesélek mindenfélét...
ami eszembe jut, amire asszociálok...
 
...mert a meghallgatás, a figyelem,
a nyitottság ott van – és ez inspirál...
meg udvarol, szépen.. kedvesen...
és jól esik, bájol, ringat édesen
és hagyom magam olvadni benne.
 
De nem biztos, h adok neki erőt s hitet...
csak andalgok olykor csukott szemmel,
s hagyom h a nap rám süssön, észrevegyen...
s e ragyogás visszatükröződhessen!
 
Örömmel csevegek, mert kíváncsi, nyitott,
- akár a vágy okán is... 
nem bánom, hadd legyen, - 
csak félek másra gondol, mást érez bele.. 
ezért nem játszom már.. nem ringatom
s illúzióknak nem adok teret!
 
Még nem ismerem, csak közelítünk,... 
egy nap, egy történést megszelídítünk...
 
Meglátjuk... nincs ígéret, semmi...
Együtt eltöltött idő, csak ennyi.
 
20140307
 
Őszinte vagyok, amennyire lehet és tudok.
Jó, hogy az lehetek és kiírhatok mindent.
Nem válogatok, ami jön adom és írom.
Ez a fegyverem. Miközben nem harcolok.
Ennyi ez erőm, a tiszta igazság.
 
Feladtam a leckét.. miközben nem vagyok lecke...
És nincs lecke.. vagy magunk vagyunk azok.
Csak nyílt és őszinte. Meg igen, bátor.
Másom sincs.. a puszta érzéseimen kívül.
 
Szépen írsz.. olykor versekben...
ám nem látom a szemed ...
 
el kéne engedjelek .. 
végérvényesen...
 
Nem kell megbocsátanom.
 
Vagy, amilyen vagy és tudtál lenni.
 
Csak magyarázom magam... hogy nem olvadtam 
és adtam magam a hévnek, az erőnek...
a másik vágyának, ami engem nem tüzelt fel.. 
csak perzselt, megérintett, és a falak még állnak.
Bár nyíltan adom magam s mondom gondolatom.
 
Félek, a tiltakozással más erőt szítok... oktalan.
 
A szép szavak – olykor elkábítanak.
Jól esnek. Andalítanak.
Miközben  szeretem, ha tisztelnek, s elfogadnak...
figyelembe veszik érzékenységem,
mélységes mély megélésemet.
 
S szeretem, ha ebben is választ kapok, hasonló mélyet...
s elfogadót, tisztelőt, tenyéren hordozót.
 
Ennyi.
 
Nem tudok kellően bölcs lenni... elengedni kéne téged, gyorsan,
mielőtt mindkettőnkben maradnak fájó nyomok.
Szeretném ezt oly szeretettel tenni, ahogy te érkeztél.
S úgy, hogy fájdalommentes,
Szeretettel-teli legyen.. ha lehet.
 
140306
Tenger Montpellier-nél

   D-nek ajánlva

Engedd a tengert
áradni magadba,
Engedd, hogy hulláma
simítson nyugodva,
Engedd a lelked
szárnyalni magasba.
Engedd, hogy hited
tomboljon lobogva!
Szárnyaid tárd ki,
s öleld magadba,
mit napfény-tűz-
tenger árasztva átad ma.
2012. 12. 24.
 
 

false

Édesapám emlékére
 
ember voltál,
lélekben végtelen,
szívedben törékeny,
tenyereden a rózsaszál
örök emlék és könny ma már
ember voltál -
tanító lettél
élteden s halálodon
húzódik egyaránt
mélységes fájdalom határ
könnyű lépted zenére perdül,
poharad csendül,
mosolyod mélyül
szíved is ütemre dobban,
mikor a templom harangja kongat
fájdalom szorongat
minket, kik maradunk
ébren s gyászban,
fekete fájdalomban,
árván egyedül egymagunkban
 
2011. július
Marcsi
 
false

 

Legyen hírlevél: