Olvasnivalók2

~ Egy honlap átalakítás után most tudtam visszatenni az Olvasnivalókat.
Hamarosan a hozzájuk tartozó képeket is pótlom majd.
​Addig is jó olvasást kívánok! ~
 
A világ és az ember
 
Egy kisfiú odament az apjához és játszani akart vele. 
De az apjának nem volt rá ideje és kedve sem. 
Tehát elgondolkodott azon, hogyan foglalhatná le a kisfiút. 
Egy újságban megtalálta a Föld részletesen megrajzolt képét.
Kitépte a képet és sok kis darabkára vágta össze. 
Utána odaadta a fiúnak és úgy gondolta, hogy a gyermek most hosszú időt el fog tölteni ezzel a nehéz kirakós játékkal.
A fiú leült a sarokba és elkezdte összeállítani a darabkákat. 
Néhány perc múlva odament az apjához és megmutatta neki a kész képet. Az apa nem akart hinni a szemének és megkérdezte a kisfiútól, hogy sikerült ez neki ilyen rövid idő alatt.
A gyermek azt válaszolta: 
- A kép hátoldala egy embert ábrázolt. Azt raktam össze, mert amikor az ember már rendben volt, akkor a világ is összeállt.
Forrás: ismeretlen
Egy idős zen Mester épp a halálán van, mikor a tanítványai köréje gyűlnek és megkérdezik:
 
- Mester sohasem árultad el nekünk, ki volt a te mestered. Sokszor kérdeztük, de Te mindig kitértél a válasz elől. Most, hogy elhagyod ezt a világot, kérünk, áruld el nekünk.
A mester így felelt:
- Azért nem válaszoltam soha erre a kérdésre, mert nem volt kizárólagos mesterem, sok-sok embertől tanultam. Az első tanítom egy kisgyerek volt. 
Egyszer elmentem egy városba. Noha akkoriban még nem ismertem az igazságot, igen művelt és tanult ember voltam. Híres tudósként ismertek szerte az országban; sőt még külföldön is. Az emberek járni kezdtek hozzám, abban a hitben , hogy én ismerem az igazságot, én pedig tudtomon kívül úgy tettem, mintha tényleg ismerném. Öntudatlan voltam. Tanító lettem anélkül, hogy bármit is ismertem vagy tapasztaltam volna az igazságból. Anélkül, hogy beléptem volna a saját belső világomba, óriási jelentőségű dolgokról beszéltem. Ismertem az összes szent iratot, mind a kisujjamban volt.
 
De képzeljétek el, a történet idején olyan helyen voltam, ahol senki se ismert, egy távoli vidéken és igencsak sóvárogtam rá, hogy valaki feltegyen már nekem egy kérdést, és megmutathassam, mit tudok; de senki nem kérdezett. Három napig csendben kellett maradnom. Olyan volt ez számomra, mint egy böjt. Már nagyon ki voltam éhezve a hallgatóságra, valakire, aki figyel rám, de senkivel se találkoztam, aki ismert volna. Bementem a városba. Esteledett, épp arra jött egy kisfiú, aki egy agyaglámpást tartott a kezében. Megszólítottam:
- Fiam, kérdezhetek tőled valamit? Hová viszed ezt az agyaglámpást ?
- A templomba - válaszolta a fiú. Anyám mondta, vigyem magammal mert ott sötét van és anyámnak a szokása, hogy esténként elhelyez egy lámpást a templomban, hogy a templom istenének ne kelljen sötétben lennie.
- Nagyon intelligensnek látszol. Elárulsz nekem még valamit? Magad gyújtottad meg ezt a lámpást?
- Igen - felelte a fiú.
- Akkor kérlek, felelj még egy harmadik kérdésre. Ha te gyújtottad meg a lámpást, akkor meg tudod mondani, honnan jön a láng? Hisz látnod kellett.
A fiú elnevette magát.
- Mutatok valamit. Csak figyelj! - mondta. 
Azzal elfújta a lángot, majd így folytatta:
- A láng a szemed előtt tűnt el. Meg tudod mondani, hová ment? Hiszen látnod kellett!
Nem tudtam felelni, elszégyelltem magam. Leborultam és megcsókoltam a lábát. Ő volt az első mesterem. Abban a pillanatban ráébredtem, hogy az összes filozófiai és metafizikai tudásom hasztalan. Egyetlen dolgot sem tudok magamtól. Még azt sem, hogy honnan jön és hová megy a fény a lámpásból és közben arról beszélek, ki hogyan és mikor teremtette a világot! A fiúval való találkozásom után eldobtam az összes addig tanult ismeretemet; elégettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy híres legyek, sutba dobtam egész addig szerzett hírnevemet. Koldulni kezdtem, mindenki elől eltitkolva kilétemet és lassanként egyre mélyebbre jutottam a meditációban, felfedeztem a saját intelligenciámat. Eggyé váltam vele....
Azzal a mester lecsukta szemét és békében távozott. A tanítványok álltak még egy darabig. Mély csend ereszkedett rájuk és megértettek mindent.
Légy önmagad mestere. A válaszok benned vannak. Amikor nem a saját tapasztalatod alapján tanulsz, akkor a tudásod teljesen haszontalan.
 
Légy nyugodt, mint a hajnal csendje,
Bízz a jövőben, ahogy a napfelkeltében hiszel,
Szemléld derűs nyugalommal a világot,
Hiszen Terád is gondot visel,
Aki a világot teremtette és fenntartja.
Szanszkrit mondás
 ♦
 A VIHARRÓL, AMI IDŐNKÉNT JÖN ÉS ELMEGY
Figyelted, hogy kezdődik? Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana. Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai. A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit.
Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek. Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni. Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot. Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden.
És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol. Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld remeg. Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja. Így a fa.
És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait. Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza.
De az ember megáll benne, ha ember. És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű.
A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek. Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.
Vass Albert
 
Thomas Kish: Vihar   (olajfestmény)
 
Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat. Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz. 
Popper Péter
 
Németh Miklós: Atlantisz romjai - olajfestmény
Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén való.
Tao Te King, Az út és erény könyve, 16,
Weöres Sándor fordításában
 ♦
 
Feltétel nélküli szeretet
 
Olyannak szeretlek, amilyen vagy,
... miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet.
 
Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.
 
Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.
 
És nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szűkséged?
 
Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek, vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.
 
Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet.
 
Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is.
 
Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogy téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.
 
Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.
 
Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövődet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.
 
Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.
 
Tudom, hogy a sok bőrszín, vallás, szokás, nemzetiség és hit rendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogy ha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.
 
Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogy szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.
 
Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.
 
Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében.
S. Stevenson
Az emberré válás szabályai
 
1. Kapsz egy testet
Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.
 
2. Tanulsz
Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
 
3. Nincs balsiker, csak tanulság
A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”.
 
4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle
Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
 
5. A tanulásnak soha nincs vége
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
 
6. Semmivel sem jobb „ott”, mint „itt”
Mire eljutsz „oda”, az „amott” még vonzóbbnak tetszik.
 
7. Mások pusztán éned tükörképei
Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
 
8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel
Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.
 
9. A válaszokat magadban találod.
Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.
 
10. Mindezt úgyis elfelejted.
Cherie Carter-Scott
Az enyém lehet, amit akarok
Nincs mentség arra, ha nem követed álmaidat és nem cselekszel azokhoz hűen. Sokan közületek másokat hibáztatnak a saját tehetetlenségükért, és azért, hogy nem tesznek az álmaikért: „Nem vagyok szabad, a férjem vagy a feleségem nem teszi lehetővé; túl sok a felelősségem a gyermekeim vagy a szüleim iránt.” Ha kitartóan mondogatod magadnak, hogy miért nem lesz a tiéd, amit akarsz, akkor tényleg nem lesz a tiéd. Kezdd el azt mondogatni, magadnak, miért LEHET a tiéd, amit akarsz. Mindig van olyan tevékenység vagy teendő, amit akár már most is megtehetsz, álmaid valóra váltásáért. Mindig van választásod, hiszen függetlenül attól, hogy milyen dobozban, vagy milyen csapdában érzed magad, mindig van kiút.
Szánj rá egy pillanatot, hogy elgondolkodj azon, mit szeretnél tenni az életeddel. Vársz-e valakire, hogy engedélyt adjon vagy segítsen neked, mielőtt hozzáfognál? Ha igen, készen állsz-e ehelyett magadnak engedélyt adni, hogy akcióba lendülj? Tégy így most. Visszatartod-e magad azért, mert valaki az életedben nem támogatja azt, amit tenni akarsz? Ahhoz, hogy feltételezd életed munkáját, hogy elkezdd a valódi hivatásodat gyakorolni és megtanulj önmagadban hinni, elegendő, ha a belső üzeneteid szerint cselekszel. Ez éppen olyan fontos, mint maga a munkavégzés. Ha valaki mindvégig kísért téged az utadon, és segített mindenben, nem szerezhetted meg azt az erőt, ami abból származik, hogy képes voltál önmagadért tenni. Te vagy a hajó kapitánya; a siker belőled származik.
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
♦ 
 
Adj az embereknek olyan sok szeretetet, amennyit csak képes vagy. Légy gyengéd és kedves, mondj szerető szavakat, terjeszd ki a megbocsátásodat mindazokra, akik nem becsültek téged, tarts fenn szeretetteljes gondolatokat másokkal kapcsolatban, és becsüld meg őket mindazért, amit tesznek. Ne ítélkezz és ne kritizálj. Inkább minden pillanatban lásd meg a lehetőséget a szeretetre. Emlékezz rá, hogy könnyű az embernek szeretetteljesnek maradni, amikor körülötte mindenki az; a kihívás ugyanebben az állapotban maradni, amikor a körülötted lévők nem azok. Amikor szeretettel és együttérzéssel kezelsz másokat, magadhoz vonzod a lehetőségeket, pénzt, embereket, csodákat, és még több szeretetet. A szeretet a magasabb áramlatba helyez téged, és hozzád vonzza a jó dolgokat. Amikor új területeken nyitod meg a szívedet, magnetikussá válsz a növekvő jóra és bőségre.
A csodák és váratlan történések azok, amelyek messze többet hoznak nekem, mint amit vársz. Ezek olyan véletlen egybeesések, amelyek rendszerint akkor fordulnak elő, ha elengedsz egy köteléket és megbízol a belső vezetésedben. Gyakran azért jönnek, mert segítségül hívtad a lényed legmélyebb részét. A lelked mindig figyel téged, szeretetet és vezetést küld neked. Amikor elcsendesedsz és befelé fordulsz, hozzákapcsolódsz ahhoz a részedhez, amelyik tudja a válaszokat. Amikor segítséget kérsz a lelkedtől, megérkeznek a válaszok és csodák történnek. Jó ötlet, ha megtanulod, hogyan kapcsolódj össze a lényed legmélyével válság nélkül is. a csodák a befelé fordulásnak, a lelkeddel való kapcsolatba lépésnek az eredményei.
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
♦ 
Szabadság
Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet.
Ez a szabadság.
A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására.
Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
Wass Albert – Te és a világ
 
És a takács így szólt: Beszélj nekünk a Ruhákról.
      És ő ezt válaszolta:
      Sokat elfednek szépségetekből, ám ami nem szép, azt nem fedik el. És habár ruháitokban az
      illő szabadságot vélitek fellelni, nyűgnek és igának is érezhetitek őket.
      Üdvös volna, ha a nap és a szél inkább bőrötöket érintené, semmint öltözéketeket.
      Mert az élet lehellete a napfény, és az élet tenyere a szél.
      Néhányan közületek azt mondják: "A mi ruháinkat az északi szél
      szőtte".
      És én ezt felelem: Igen, az északi szél,
      De szégyenkezés volt a nyüstje, és inaitok elpuhulása a vetülék.
      És mikor munkáját bevégezte, kacagott az erdőben.
      Ne feledd, hogy a szemérem pajzs, mely megvéd a tisztátalanok
      tekintete ellen.
      És amikor nem lesznek többé tisztátalanok, mi más lesz a szemérem,
      mint az elme nyűge,
      félrevezetése?
      És ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret
      játszani a hajaddal.
 
És egy kalmár szólott: Beszélj nekünk az Eladásról és Vásárlásról.
      És ő válaszolt, és ezt mondotta:
      A föld átengedi néktek gyümölcseit, és szükséget nem szenvedtek, ha
      tudjátok, kezeteket miként töltsétek meg.
      A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és megelégedést.
      Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van, akkor egyeseket kapzsiságba,
      másokat éhezésbe hajt.
      Amikor ti, a tengerek, földek, szőlőskertek munkásai, a piacon találkoztok a takácsokkal, a
      fazekasokkal és azokkal, akik a fűszerszámokat összegyűjtik,
      Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét, hogy jelenjék meg közöttetek, és szentelje meg
      mérlegeiteket, és a mércét, mely értéket értékkel összevet.
      És ne tűrjétek el, hogy kereskedéstekben részt vegyenek az üres kezűek, akik munkátokért
      csupán szavakkal fizetnek.
      Az ilyen embernek mondjátok azt:
      - Jöjj velünk a földekre, vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre, és vesd ki hálódat;
      - Mert a föld és a tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz, mint mihozzánk.
      És ha eljönnek az énekesek, a táncosok és a fuvolajátékosok, az ő portékájukból is
      vásároljatok.
      Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek, és amit elébetek hoznak, habár
      álmokból formáltatott is, öltözteti és táplálja lelketeket.
      És mielőtt eltávoztok a piacról, gondoskodjatok arról, hogy senki se induljon útjára üres kézzel.
      Mert a föld uralkodó szelleme nem alhat békén a szél hátán, míg közületek a legutolsónak
      szüksége is ki nem elégíttetik.
Kahlil Gibran: A próféta
 
A hallgatásról
A FIGYELEM MŰVÉSZET, melyet nem könnyű elsajátítani - ám nagy szépség és mély megértés jár vele karöltve.
LÉNYÜNK KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGEI rezonálnak mindarra, amit hallunk, de figyelmünk mindig előfeltételektől vagy sajátos szempontoktól terhes. Nem figyelünk csak úgy, egyszerűen; mindig közbeékelődik egy szűrő, a gondolataink, következtetéseink, előítéleteink szűrője.
A HALLGATÁSHOZ belső nyugalom kell, s még a befogadás erőltetésétől is meg kell szabadulni. Elengedett figyelemre van szükség. Ez az éber s mégis passzív állapot képes csak meghallani, mi rejlik a szavak értelmén túl. Mert a szavak összezavarnak: csupán az érintkezés felületes eszközei.
HOGY A SZAVAK ZAJÁN TÚL is képesek legyünk a kommunikációra, éberré s egyben passzívvá kell válnunk. Azok, akik a szeretet állapotában élnek, talán képesek figyelni - de igen-igen ritka, hogy igazán figyelő emberre akadjunk. Legtöbben eredményeket hajszolunk, célokat akarunk elérni; örökké legyőzünk és meghódítunk, s így elvész a figyelem.
PEDIG CSAK a figyelem állapotában csendül fel a szavak éneke.
A figyelemről
NEM TUDOM, hallgattad-e már egy madár énekét?
MERT A HALLGATÁS a tudattól csendet követel - nem misztikus csendet, csak egyszerűen: csendet. Most éppen mesélek nektek valamit, s hogy meghallgassatok, csendben kell legyetek, nem cikázhatnak mindenféle gondolatok a fejetekben.
AMIKOR NÉZTEK egy virágot, s éppen csak nézitek, akkor nem nevezitek nevén, nem osztályozzátok, nem határozzátok meg, hogy melyik fajba tartozik - mert ha ezt teszitek, akkor többé már nem nézitek.
ÍGY HÁT, azt mondom, a világon a legnehezebb dolgok egyike valakit hallgatni, legyen az kommunista, szocialista, képviselő, kapitalista vagy bárki, a feleséged, a gyereked, a szomszédod, egy kalauz, egy madár... éppen csak hallgatni. Ez csak úgy működik, ha elvek és gondolatok nélkül figyelsz, ha közvetlen kapcsolatban vagy a másikkal - s rögtön tudni fogod, hogy amit beszél az igaz vagy hamis, és nem lesz további fontolgatnivaló.
A szabadságról
AMIKOR erőfeszítést teszel annak érdekében, hogy figyelj, vajon valóban figyelsz? S nem arról van-e szó, hogy éppen ez az erőfeszítés gátol meg abban, hogy igazán odafigyelj? Erőlködsz-e akkor, amikor olyasvalamit hallgatsz, ami gyönyörűséggel tölt el?
SEMMIKÉPPEN nem lehetsz tudatában az igazságnak, s a hamisat sem láthatod hamisnak, amíg a tudatod bármiféle erőfeszítéssel, hasonlítgatással, bizonyítgatással vagy elutasítással foglalkozik.
A HALLGATÁS önmagában teljes folyamat; s éppen e folyamatból bomlik ki saját szabadsága. De vajon az ember az odahallgatással törődik-e valójában, vagy inkább a belső zűrzavar hangjaira figyel? Ha úgy hallgatnál, hogy közben tudatában lennél konfliktusaidnak és ellentmondásaidnak anélkül, hogy bepréselnéd azokat egy megszokott gondolati formába - talán e zűrzavar is, úgy ahogy van, eltűnne.
MI FOLYTONOSAN arra törekszünk, hogy ezzé vagy azzá váljunk, hogy elérjünk egy bizonyos állapotot, hogy ilyen vagy olyan tapasztalatra tegyünk szert, s eközben másokat elkerüljünk - így a tudat örökkön-örökké valamivel foglalkozik; sohasem nyugodt annyira, hogy odahallgasson a saját küzdelmeinek és fájdalmainak zajára.
LEGYÉL EGYSZERŰ... ne próbálkozz valamivé válni, vagy tapasztalatokat gyűjteni.
Jiddu Krishnamurti: AZ ÉLET KÖNYVE
 
Csodák
A csodák a szeretetből származnak, a szeretet révén jönnek létre, és a szereteten keresztül jutnak el hozzád. Gondolj egy olyan csodára, amit te teremtettél valaki másnak. Talán adtál valakinek valami nagyon értékeset, amiről tudtad, hogy szüksége van rá. Emlékezz vissza a szeretet érzésére, amit a másik ember  iránt éreztél. A csoda a benned lévő szeretetből származott, és neked is szeretetet adott. A másik embernek készen kell állnia arra, hogy elfogadja az ajándékot, és a folyamat beteljesedjék. Ha nem lett volna képes elfogadni, nem lett volna csoda. Befogadónak kell lenned, mielőtt az univerzum csodákat hozhatna neked.
Amikor csodákat és szeretetet szeretnél adni vagy befogadni, mindössze a szándékod szükséges. Bontsd ki a legmagasabb és a legnagyobb látomást; törekedj a minőségre a tapasztalataidban. Mindannyian a szerető energia egy-egy sugara vagytok, meg tudtok teremteni bármit, amire a választásotok esik. A csodák a szeretetből származnak. Ha készen állsz, hogy megnyisd a szívedet, és szeresd önmagadat és másokat, az élet mindig csoda lesz. Az, hogy mennyire vagy nyitott és szeretetteljes, egyúttal annak fokmérője is, hogy milyen csodák kerülnek majd az utadba. Láthattad már, hogy fizikai vagy mentális problémákkal küzdő gyermekek szülei csodálatos eredményeket értek el gyermekük iránti szeretetükön keresztül, és olyan hátrányokat is képesek voltak legyőzni, amelyek orvosilag lehetetlennek tűntek. Csodák történnek, amikor kész vagy szeretetet adni és befogadni. A csoda az univerzum és lelked irántad való szeretetének demonstrációja. Ha van valami, amit akarsz, használd az elmédet vizualizálásra, és aztán nyisd meg a szívedet.
Cselekedetekkel demonstrálom a szeretetet minden nap
Amikor feltöltődsz szeretettel és kisugárzod, még több lehetőséget adsz arra, hogy hozzád jöjjön a pénz. A szeretet az az állapot, amelyikben be tudod fogadni az univerzum bőségét. Minél több szeretetet küldesz ki a világba, annál több bőséget és csodát kapsz majd viszonzásul. Minden alkalommal, amikor kifizetsz egy számlát, vagy pénzt kapsz, lásd ezt úgy, mint a szeretet ajándékát. A pénz cseréje minden alkalommal a szeretet áramlása is lehet, add meg magadnak és a körülötted lévőknek ezt az ajándékot.
Időnként az elméd útjába áll a csodáknak. Az elme tökéletes eszköz a tervezéshez, a célok felállításához és a vizualizáláshoz. Nyisd meg a szívedet, hogy felgyorsítsd a folyamatot, és csodákat teremts. Miután magnetizáltál valamit. Bízz és higgy magadban, szeress másokat, és cselekedeteiddel demonstráld ezt a szeretetet minden nap.
Adj az embereknek olyan sok szeretet, amennyit csak képes vagy. Légy gyengéd és kedves, mondj szerető szavakat, terjeszd ki a megbocsátásodat mindazokra, akik nem becsültek téged, tarts fenn szeretetteljes gondolatokat másokkal kapcsolatban, és becsüld meg őket mindazért, amit tesznek. Ne ítélkezz és ne kritizálj. Inkább minden pillanatban lásd meg a lehetőséget a szeretetre. Emlékezz, hogy könnyű az embernek szeretetteljesnek lenni, amikor körülötte mindenki az; a kihívás akkor ugyanebben  az állapotban maradni, amikor a körülötted levők nem azok. A szeretet a legmagasabb áramlásban helyez téged, és hozzád vonzza a jó dolgokat. Amikor új területeken nyitod meg a szíved, magnetikussá válsz a növekvő jóra és bőségre.
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
Különleges, egyedi ember vagyok
Sokan vannak közületek, akik nem dolgozzák fel életük során a félelmet, hogy személyük vagy a készségeik nem megfelelőek, vagy úgy gondolják, hogy más emberekben van valami különleges, ami őbennük nincs meg. Kaptál különféle tehetségeket, vágyakat, készségeket és preferenciákat, mert ezek valamilyen módon mind ösvényed részét képezik. és szükségesek a világban. Sok fontos munka vár rád, amihez fel kell ismerned céljaidat, és hinned kell magadban. A te munkád is fontos; hozzájárulásod a világhoz szükséges és egyedi.
Amikor kétségek merülnek fel benned, vagy a belső hangok azt mondják, hogy készségeid és adottságaid nem érik meg, hogy időt és energiát fektess beléjük, akkor küldj szeretetet a kétségeidnek. Ne harcolj ellenük gondolatban, ne próbáld alátámasztani ezeket, vagy ellenül érvelni. Mondd azt magadnak: „rendjén való, hogy veled legyenek, és helyez egy bensőséges, pozitív gondolatot a kétségeid mellé.
Szabadidődben olvass olyan könyveket, vagy tanulmányozz olyan kurzusokat, amelyek felkészítenek a nagyobb sikerre. Lehet, hogy szívesen másokkal időt, akik szintén azt teszik, amit te szeretnél tenni – újabb kiváló módja annak, hogy mielőbb sikert érj el. Részt vehetsz például a tanfolyamaikon, felkeresheted őket, mint tanítókat, konzulenseket vagy tanácsadókat. Olvashatsz könyveket olyan emberektől, akik sikeresek abban, amit te szeretnél csinálni. Vedd körül magad inspirációval, és folyamatosan újítsd meg a lelkesedésedet.
Egy férfi például ingatlanfejlesztő akart lenni, bár ez idáig más területen dolgozott. Elkezdett az ingatlanfejlesztők összejöveteleire járni, barátokat szerzett, és számos készségre és eszmére tett szert annak eredményeképpen, hogy ebben a közösségben. Végül ezen összejövetelek egyikén hallott egy kisebb ingatlanról. Ami tökéletes volt ahhoz, hogy elkezdje karrierjét.
Amikor olyan emberekkel veszed körül magad, akik sikeresen végzik azt, amit csinálni szeretnél, mintegy magadra veszed sikerük kimondott és telepatikus gondolatait. Ezzel felgyorsítod a folyamatot, melynek során énképed fejlődik, és végül sikeres emberként könyveled majd el magadat. Mivel gondolataid teremtik meg a valóságodat, minél inkább sikeresnek képzeled magad abban, amit szeretsz csinálni, annál gyorsabban meg is fog valósulni.
 
A napjaim vidám és jelentőségteljes tevékenységekkel telnek
 
Sokan közületek visszatartják magukat életük munkájától, gondolván, hogy túl nehéz lenne ezzel foglalkozni. Talán azt gondolod, hogy nagyon sok munkád van még a valódi hivatásodon felül is. Lehetetlenség összehasonlítani a kettőt. Még egy egyszerű munkát is sokkal több energiába telik elvégezni, ha nem vagy rátermett, mint egy hatalmas komplex munkát, amely életed munkájának része. Valódi hivatásod gyakorlása közben az univerzum is segít neked. Kinyílnak előtted az ajtók, belebotlasz a lehetőségekbe. Az áramlattal együtt fogsz áradni, ahelyett, hogy szembemennél
vele.
Bármilyen módon is végzed életed munkáját, egyfajta bensőséges kapcsolatba kerülsz vele; a siker megköveteli a köteléket, az elkötelezettséget és az önátadás képességét. Többen is azt gondoljátok, hogy ha egyszer ráléptek az ösvényetekre, akkor fel kell hagynotok hátralévő életetekre az örömmel, és egész idő alatt felelősségteljesnek és komolynak kell lennetek. Amikor életed munkáját végzed, nem kell komolynak lenned és nem kell felhagynod a vidámsággal. Sőt, inkább azt tapasztalhatod, hogy amikor nem az életed munkáját végzed, akkor az élet nem lesz olyan vidám. Amikor viszont igen, napjaid derűsen és jelentőségteljes, örömteli tevékenységekkel telnek majd.
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
Van egy álmom…
 
Van egy álmom. Természetesen több van, amiből most egy nagyon fontosat szeretnék veled megosztani.
Az az álmom, hogy olyan emberek vesznek körül, akik elégedettek magukkal. Akik teszik a dolgukat, pont azt, amire születtek. Szeretettel és hittel. Mert a helyükön vannak. És így kerekek és egészek. Természetesen vannak megoldandó feladataik. És tudják, hogy pont azokon keresztül érik el az igazi céljukat. Mégsem tekintik azokat akadályoknak. Tudják azt is, hogy nincs jó és rossz, csak tapasztalás. És azokon bátran keresztülmennek.
 
Amikor találkozunk, elégedettek és örömmel számolnak be sikereikről, és arról is, éppen milyen feladaton munkálkodnak. Őszintén megosztják érzelmeiket és vágyaikat… mert tudják, lehet, hogy akivel épp beszélnek, ő adhat egy kulcsot, lehetőséget vagy csak egy jó ötletet a továbblépéshez.
Mondatkezdeteik így hangoznak: - Az az öröm ért….  Úgy örülök… Annyi jó ér az utóbbi időben... Felültem egy jó felhőre és utazom vele boldogan… Beindultak a dolgaim… Dolgozom sokat, örömmel és lelkesen, és meg is van az eredménye…
 
A hivatásuk egyben hitvallásuk és szolgálatuk alapja is. Jól érzik maguk a bőrükben.
Nem csak a társaságukban lenni jó, hiszen valami jó érzés, pezsgés, lendület, és jó energiák veszik őket körül. Amint találkozol velük, a te jó energiáid még magasabbra emelkednek. Szeretsz a társaságukban lenni, ahogy ők is tiédben. Emelitek egymást. És persze az enyémben is. És kölcsönösen emeljük egymást.
Érdekes, hogy nem hallok ilyet tőlük: Csak az a baj… Ezzel annyi a probléma, hogy… Jó a dolog, de… Mennyire nehéz… - és persze már fel sem tűnik, mert ez a természetes.
 
És elégedettségük mögött őszinteség van. Talán nem kacsalábon forgó villában laknak, mégis szeretik és szeretettel élnek kellemes otthonukban. Igényesek és tudják, hogy bármit elérhetnek. Amikor mesélik, merre jártak, - mert utazni is van lehetőségük és módjuk, - érzed bennük a másik iránt érzett szeretetet. És nem fedezel fel bennük mirigységet, ahogy magadban sem. Mert nincs is bennük. Mert tudják, az ő sorsuk – a sajátjuk. A másik ember sorsa – a másik emberé. Mindenkinek meg vannak a saját feladataik. És nem tudhatjuk, miben nehéz vagy könnyű a másiknak. Éppen elég kemény vagy könnyű sorsot adtunk magunknak. Nem akarjuk a másikét élni.
Azonban ha arra van lehetőség, örömmel nyújtunk segítőkezet a másiknak, megértéssel, empátiával – elfogadva az éppen pillanatnyi esendőségét, döntését. Akár erőtlenségét is.
 
Azt gondolom, hogy magam is így szeretnék élni, vagyis így élek. És egyre többen lesznek, azaz már vannak körülöttem, akik ezt megvalósítják. Azt gondolom, az a hivatásom, hogy ebben melletted álljak, támogassalak, megbecsüljelek. És amikor nehezebben megy az előrelépés, akkor emlékeztesselek, hogy ott van benned a fény, az erő és lendület, és hogy képes vagy rá! Mert te is teremtő vagy!
 
Ezért aztán minden tevékenységemmel azon vagyok, hogy ebben nyújtsak segédkezet neked – bármelyik területemen. Örülök, ha hozzám fordulsz!
Köszönöm, hogy a baráti társaságomhoz tartozol! Sokat köszönhetek neked. Hisz veled együtt tudom megvalósítani magam is a saját feladatomat. És ezért (is) hálával gondolok rád! Jó veled!
Sütő Mária
 
Gyémántalmák
Volt egyszer egy ember, akinek a gyümölcsösében állt néhány gránátalmafa. Minden ősszel ezüsttálcára tette a gránátalmákat, a tálcát kitette a háza elé, és egy kézzel írott feliratot helyezett el mellette: „Vegyél egyet. Szívesen.”
Sok ember elment a háza előtt, de egyikük sem vett a gyümölcsből.
Az ember meggondolta magát, és az egyik őszön nem tette ki a háza elé a gránátalmákat, csak egy új feliratot: „A miénk a legjobb gránátalma a vidéken, de sokkal drágábban adjuk, mint a többiek!”
S láss csodát! A környéken élők, férfiak és nők vegyesen egymást lökdösve rohantak, hogy vásárolhassanak a gránátalmából.
 
Értékek
Egyszer egy ember egy gyönyörű márványszobrot ásott ki a kertjében. Elvitte egy műgyűjtőhöz, aki imádta a gyönyörű holmikat. Az ember eladásra kínálta a szobrot, a műgyűjtő pedig magas áron meg is vásárolta. Ezután elköszöntek egymástól.
Az ember, ahogy hazafelé ballagott a pénzével, így gondolkodott: „Milyen sok életet jelent ez a pénz! Hogy adhat valaki ennyit egy halott kődarabért, amit ezer éve eltemettek és elfeledtek?”
A műgyűjtőnek, ahogy a szobrot nézegette, ez járt a fejében: „Milyen szép! Milyen élő! Álmodó lélek, amely ezerévnyi álomtól friss és édes. Hogy adhat oda valaki egy ilyen gyönyörűséget némi halott, álmoktól mentes pénzért?”
Magányomon túl
Magányomon túl egy másik magány van, s annak, aki abban él, az én egyedüllétem olyan, akár egy zsúfolt piactér, az én csendem hangzavar.
Túl fiatal, túl nyughatatlan lennék, hogy megismerjem ezt a túlnan lévő magányt? A völgy hangjai még mindig a fülemben vannak, árnyékai eltorlaszolják utamat; lépni sem bírok.
A hegyeken túl van egy varázsliget, s annak, aki abban él, az én békém forgószél, az én varázsom puszta látomás.
Túl fiatal, túl lázadozó lennék, hogy megkeressem ezt a szent ligetet? A számban  vér íze, a kezemben apám íja, nyila, s nem indulhatok.
Igában sínylődő énemen túl van egy szabadabb énem; számára az álmaim szürkületben vívott csaták, vágyaim csontok zörgése.
Túl fiatal, túl dühös lennék, hogy egy legyek szabadabb önmagammal?
Hogyan válhatok eggyé vele, ha nem vágom le igában sínylődő énemet, vagy ha nem lesz minden ember szabad?
Hogyan suhanhatna a bennem élő sas a nap felé, amíg fiókái a fészekben vannak, amelyeket a saját csőrével épített a számukra?
Kahlil Gibran: Lázadó lelkek
Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista büszkeség között?
 
Óriási különbség van a kettő között, jóllehet nagyon hasonlónak tűnnek. Az egészséges önszeretet hatalmas szellemi erény. Az ember, aki nem szereti önmagát, soha sem lesz képes szeretni. A szeretet első hullámának a szívedben kell keletkeznie. Ha nem jön létre benned és önmagad felé, senki más felé sem fog elindulni, mivel mindenki más messzebb van tőled.
Az embernek szeretnie kell a saját testét, az embernek szeretnie kell a saját lelkét, az embernek szeretnie kell a saját lényét. Ez pedig természetes; másképp képtelen lennél túlélni. Ugyanakkor gyönyörű, mert megszépít. Az embert, aki szereti önmagát, kecsesség, elegancia lengi körül. Az ember, aki szereti önmagát, szükségszerűen hajlik a csendre, a meditációra, az imára, sokkal inkább, mint az, aki nem szereti önmagát.
Ha nem szereted a házadat, nem fogod tisztán tartani; ha nem szereted a házadat, nem fogod kifesteni; ha nem szereted, nem fogod körbevenni csodás kerttel, lótusztavacskával. De ha szereted magad, kertet nevelsz magad köré. Megpróbálhatod kihajtatni, fölnevelni a lehetőségeidet, kihozni magadból mindent, amit lehet. Ha szereted, öntözöd, táplálod magad.
És ha szereted önmagadat, meg fogsz lepődni: mások is szeretni fognak. Senki sem szeret olyasvalakit, aki nem szereti önmagát. Ha te sem vagy képes szeretni önmagadat, ki más bajlódna vele, hogy szeressen?
...
Én önszeretetre tanítalak. De ne feledd, az önszeretet nem egyenlő az egoista büszkeséggel, egyáltalán nem. Igazság szerint épp az ellenkezőjét jelenti. Az ember, aki szereti magát, azt veszi észre, hogy nincs énje. A szeretetben az én szükségképpen feloldódik – ez egyike azoknak a nagy alkímikus igazságoknak, amelyeket meg kell tanulnod, meg kell értened, meg kell tapasztalnod. A szeretetben az én szükségszerűen feloldódik. Ha szeretsz, az éned eltűnik. Szeretsz egy nőt, és legalább arra a pár pillanatra, amikor igazán szereted, nincs éned, nincs egód.
Az ego és a szeretet nem létezhetnek egyszerre. Olyanok, mint a sötétség és a fény: Ahol a fény megjelenik, a sötétségnek oszlania kell. Ha szereted magad, meg fogsz lepődni – az önszeretet azt jelenti, hogy az én eltűnik. Az önszeretetben sosem fedezhető fel az én. Ez benne a paradoxon. Az önszeretet tökéletesen én-mentes. Nem önző – mert ahol fény van, ott nem lehet sötétség, és ahol szeretet van, ott nem lehet én. A szeretet felolvasztja a megfagyott ént. Az én olyan, akár egy jégkocka... és az én olvadni kezd. Minél jobban szereted magad, annál kevesebb ént találsz magadban, és végül az egész egy nagy meditációvá alakul, egy nagy ugrássá az isteniségbe.
De mindezt már tudod. Talán nem tudod, ami az önszeretetet illeti, mert még sosem szeretted önmagad. De másokat szerettél már; kellett, hogy legyen néhány mozzanat, néhány villanás. Kellett, hogy legyen pár ritka pillanat, amikor egy rövid időre hirtelen úgy érezted, hogy nem te vagy, csak a szeretet van. Csak a szeretet energiája árad, nincs középpontja, a semmiből a semmibe tart. Amikor két szerelmes együtt van, két semmiség van együtt, két nulla van együtt – és ez a szerelem szépsége, hogy teljesen kiüríti belőled az ént.
Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét - részlet
 
A gyógyító művészet
A jóga gyakorlói és a kutatók tudósok számos olyan nyomra bukkantak, amelyek összekötnek bennünket az elveszett tudással. Ha éveken át gyakoroljuk az ászanákat és a pánajámákat, és eközben elérjük a saját gyakorlásunkban az optimális szintet; valamint ha ellenállással és ellenállás nélkül dolgozunk, miközben a saját reakcióinkon végzünk megfigyeléseket és kísérleteket, akkor lehetségessé válik számunkra, hogy feltérképezzük a test meridiánjait, és saját magunk dolgozzunk velük, anélkül, hogy a kezelésben más segítségére szorulnánk. A jóga szubjektív gyógykezelés, amely hatással van a test különböző életközpontjaira.
 
A jóga nagyon összetett tárgy. Vegyük például az idá, a pingalá és a szusumná fogalmát, amelyek a testben az energia fő csatornái. Ezek kapcsolatba hozhatók a kínai jin-jang elmélettel. Az idá a jiu (feminin), a pingalá pedig a jang (maszkulin). Az energiának ez a két csatornája bizonyos helyeken találkozik, és ahol keresztezik egymást a testben, azok meridiánpontok. Amikor ászanákat vagy pránajámátgyakorlunk, e kereszteződések középpontjában energiacsere zajlik le a két csatorna között. Ezek a központok az energia tárházai. Amikor a testünk optimális beállítása lehetővé teszi, hogy ezek az energiák szabadon folyjanak az idá és a pingalá csatornáiban, akkor a központokban lévő rejtett energiák felszabadulhatnak, hogy gyógyítsák a testet gyötrő lehetséges betegségeket.
Amikor elérted a helyes mozdulat lehetséges optimumát, és azon vagy, hogy minden egyes ászanában tökéletesítsd a kivitelezést, akkor a tudatosság jelen lesz a tested minden részében, akár tudatában vagy ennek, akár nem. Azonban a tudatosság csakis akkor ébredhet fel, ha az értelmet is bevetjük. Ha betegség van a testedben, akkor tudnod kell, hogy a tested beteg része elveszítette az érzékenységét. Vannak azonban különféle lehetőségek, hogy a jóga gyakorlásával újra felébresszük ezt. Amikor a testtartásokat gyakoroljuk, energiát juttatunk az érintett testrészekhez. Amikor mindezt már saját testünkben, saját tapasztalatunk alapján megértettük, akkor, ha tanítványaink tartását korrigáljuk, megérintjük őket ezeken a pontokon, hogy az energia minden területen zavartalanul folyhasson a felgyógyulás érdekében.
B.K.S Iyengar: A jóga fája c. könyvéből;
A gyógyító művészet      részlet
 
Az ászana szerkezetét nem lehet megváltoztatni
..., hiszen minden ászana önmagában egy műalkotás. Számtanilag és geometriailag is tanulmányoznunk kell minden egyes pózt, hogy az ászanák valódi formáját a végrehajtás során a felszínre hozhassuk és az értelem szintjén is. A testsúly elosztásának egyenletesnek kell lennie az izmokban, a csontokban, az elmében és az értelem szintjén is. Ellentartás és mozdulat harmóniában legyen! Habár a gyakorló az alany és az ászana a tárgy, a póznak alannyá, a gyakorlónak pedig tárggyá kell válnia, hogy a cselekvő, az eszköz (a test)  és az ászana előbb-utóbb eggyé váljon.
Tanulmányozd az ászana megjelenését. Lehet háromszög-, kör- vagy szivárványforma, ovális, egyenes vagy éppen átlós. Figyeld meg mindezeket a szempontokat. Tanulmányozd, és munkálkodj ezen a területen, hogy a test megvalósíthassa az ászanát, annak eredeti fényében. Mint egy jól metszett gyémántot, csiszolni kell a testet is – annak minden izületével és csontjával együtt  -, hogy az ászana finom keretébe 
beilleszkedjen. Az egész test részt vesz ebben a folyamatban, az érzékszervekkel, az elmével, az értelemmel, a tudattal és az Önvalóval együtt. Ne az ászanát igazítsd a test szerkezetéhez, hanem a formáld a testet az ászana kívánalmaihoz. Akkor az ászanában megjelenik a helyes fizikai, fiziológiai, pszichológiai, intellektuális és spirituális tartalom.
Patandzsali azt mondja, hogy ha egy ászanát helyesen hajtanak végre, akkor a test és elme közötti kettősségnek el kell tűnnie, ahogy az elme és a lélek közötti kettősségnek is. Ezt jelenti a pózban való elnyugvás, a cselekvésen való reflexió. Ha az ászanát így hajtjuk végre, akkor egészségben tartjuk a test sejtjeit, amelyeknek saját emlékezetük és intelligánciájuk van. Ha fenntartjuk a sejtek egészségét a pontosan gyakorolt űszanák segítségével, akkor a fiziológiai test (pránajama-kósa) egsézséges lesz, és az elme a lélek felé fordul. Ez az ászanák hatása. Úgy kell végrehajtani őket, hogy az elmát a testhez köt9ttségtől a lélek fénye felé vezessék, és a gyakorló elnyugodjon a lélek birodalmában. 
B.K.S Iyengar: A jófa fája c. könyvából; Az ágak      részlet
Nem kell tennünk semmit
Minden út más és más, egyik ember útja sem hasonlít a másikéhoz. Mindenki a saját kihívásaival, korlátaival és gyengeségeivel szembesül – és különös módon éppen ezek szolgálnak útjelzőkét táblaként. Mindig, amikor végre sikerül, amikor győzedelmeskedünk egy szenvedélybetegség felett, amikor legyőzzük a félelmünket, túlélünk egy válságot vagy egy balesetet, leküzdünk egy betegséget, megbocsátunk a partnerünknek vagy a szüleinknek, azonnal új erő árad belénk. Semmiféle vezető, semmiféle tekintély nem tudja megmutatni az utunkat, és senki sem ajándékozhat meg ezzel az erővel. Ha valóban a teljességet keressük, akkor csakis önmagunkba vethetjük a bizalmunkat. Hinnünk kell abban, hogy pontosan úgy vagyunk jók, amilyenek vagyunk, bármilyen fájdalmasnak, nehéznek vagy értéktelennek tűnik is most az életünk. Szükségünk van ezekre az akadályokra és ellenállásokra, mert csak így tudjuk megtapasztalni, hogy igenis rendelkezünk a szükséges erővel és képességekkel ahhoz, hogy leküzdjük őket. Fel kell ismernünk, hogy sokkal nagyobb erők rejlenek bennünk, mint ahogy azt gondolni mertük. Át kell élnünk, hogy történhetnek csodák, és a látszólag kilátástalan helyzetekben a világegyetem minden energiája a rendelkezésünkre áll. Meg kell tapasztalnunk, hogy az imák meghallgatásra találnak.
Ám  egyetlen egyház, templom, guru, mester vagy kapcsolatelméleti könyv sem tudja megajándékozni Önt az Istenbe vetett bizalommal, és nem tudja helyreállítani a kapcsolatát saját isteni lényével, ha Önben nincs meg erre  a készség. Ha pedig bennünk él a hajlandóság, akkor már nincs szükségünk győzködésre és közvetítésre. A legtöbbször akkor állunk valóban készen erre, ha már elveszítettük a hitünket a mesterekben és a közvetítőkben, és már senkire sem hallgatunk. Az életünknek általában le kell süllyednie az értelmetlenség és a kilátástalanság szakadékának a legmélyére, mielőtt készen állnánk arra, hogy valóban megnyíljunk, és segítséget kérjünk. Ez a legtöbbször akkor következik be, amikor nagyon mély és sokkszerű válsághelyzetbe kerülünk, amikor úgy érezzük, hogy végképp kicsúszott a kezünkből életünk irányítása, tehetetlenek vagyunk, és már semmiben sem hiszünk – akkor tudjuk valóban átadni magunkat az Istenbe vetett bizalomnak.
Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz
♦   
 
Alapelvek 
 
1. A kreativitás hozzátartozik az életünk természetes rendjéhez. Az élet energia: tiszta, alkotó energia.
2. Mindenfajta életet áthatja az alapvető, a bensőben működő alkotóerő – a mi életünket is. 110321 Festés - kékben
3. Ha utat nyitunk magunkban kreativitásunknak, az alkotó bennünk és az életünkben jelen lévő alkotóképessége számára nyílik meg bennünk szabad út.
4. Mi magunk is alkotások vagyunk. Azért alkottak bennünket, hogy továbbvigyük az alkotás folyamatát, a magunk alkotókészsége felé.
5. A kreativitás Isten ajándéka számunkra. Használata a mi ajándékunk Istennek.
6. A kreativitás elutasítása olyan önkényesség, amely által önmagunk legsajátabb természetével kerülünk szembe.
7. Ha kitárjuk magunkat, hogy felfedezhessük kreativitásunkat, Istennek tárjuk ki magunkat: jó, rendezett áramlást teszünk lehetővé.
8. Ha megnyitjuk kreativitásunk csatornáját az alkotónak, számtalan apró, mégis erős változásra kell számítanunk.
9. Kitárni magunkat az egyre növekvő kreativitás felé biztonságos.
10. Álmaink arról, hogy alkotunk, és alkotásvágyunk isteni forrásból ered. Ha álmaink megvalósulása felé haladunk, isteni mivoltunkhoz közelítünk.
Julia Cameron: A művész útja
Szellemi ösvény kreativitásunk eléréséhez
 

Legyen hírlevél: