Olvasnivalók3

Kapni olyan valamit, ami sosem volt neked - ezért olyan dolgot csinálj, amit még sosem csináltál!

Amikor Isten elvesz tőled  valami olyat, amihez te nagyon ragaszkodsz.
Ő nem büntet téged, hanem lehetőséget ad, hogy helyette sokkal jobbat kapj!
Összpontosíts a következő mondatra: 
"Isten  akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem s szeretet nem vigyázna rám.  
 Uram, sétálj át a házamon, s kérlek vigyél el minden aggodalmamat és betegséget, és kérlek vigyázd és gyógyítsd a családomat s minden létezőt..."
 Isten tenyerén
 
A herceg és a varázsló
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú herceg, aki három dolog kivételével az égvilágon mindenben hitt. Nem hitt a hercegnőkben, nem hitt a szigetekben, és nem hitt Istenben. Atyja a király, egyszer azt mondta neki, hogy ezek a dolgok nem léteznek. Mivel atyja birodalmában nem voltak se hercegnők, se szigetek, és Istennek sem látta semmi jelét, az ifjú herceg hitt atyja szavának.
Azonban egy nap fogta magát a herceg és otthagyta a palotát. Vándorlása során elérkezett a szomszéd ország földjére. Ott, megrökönyödésére, a tengerparton megállva, véges-végig, ameddig csak a szem ellátott, szigetek sorakoztak nem messze a parttól. A szigeteken pedig különös és nyugtalanító külsejű lényeket pillantott meg, de hogy kik vagy mik ők, arra még gondolni sem mert. Miközben csónak után kutatott, egy frakkot viselő ember jött oda hozzá.
- Azok ott valódi szigetek?- kérdezte tőle az ifjú herceg.
- Hát persze, hogy valódi szigetek- felelte a frakkos ember.
- És azok a különös és nyugtalanító külsejű lények?
- Azok bizony valódi és hamisítatlan hercegnők.
- De hisz akkor Istennek is léteznie kell!- kiáltott fel a herceg.
- Én vagyok Isten – felelte a frakkos ember, és meghajolt.
Az ifjú herceg, amilyen gyorsan csak tudott, hazaért.
- Tehát mégis csak hazajöttél – fogadta atyja, a király.
- Láttam szigeteket, láttam hercegnőket, láttam Istent- sorolta a herceg szemrehányóan.
A királynak arcizma sem rezdült.
- Se valódi szigetek, se valódi hercegnők, se valódi Isten nem létezik.
- De hát én a saját szememmel láttam őket!
- Akkor mondd meg nekem, hogyan volt Isten felöltözve.
- Isten frakkot viselt.
- Föl voltak hajtva a kabátujjai?
A herceg emlékezett rá, hogy igen. A király elmosolyodott.
-A ruha, amit láttál, egy varázsló ruhája. Meg lettél tévesztve.
Ezt hallván a herceg visszatért a szomszéd országba, és visszament ugyanarra a partra, ahol ezúttal is összetalálkozott a frakkos emberrel.
- Atyám, a király, fölvilágosított, hogy ki is vagy te valójában- támadt neki méltatlankodva- A múlt alkalommal sikerült megtévesztened, de ez még egyszer nem fordulhat elő. Most már tudom, hogy azok ott nem valóságos szigetek és nem is valóságos hercegnők, mert te egy varázsló vagy.
A másik erre elmosolyodott.
- Téged valóban megtévesztettek, fiam. Atyád királyságában rengeteg sziget és számtalan hercegnő található. Te azonban atyád igézete alatt állsz, s ezért nem láthatod őket.
A herceg töprengve indult újra haza. Amikor atyja színe elé ért, bátran a szemébe nézett.
- Atyám, igaz az, hogy te nem is vagy valódi király, hanem csak egy varázsló?
A király elmosolyodott, és fölhajtotta kabátja ujjait.
- Igen fiam, én csupán egy varázsló vagyok.
- Akkor viszont az az ember ott a tengerparton mégis csak Isten volt.
- Az az ember ott a parton egy másik varázsló volt.
- De hát nekem tudnom kell az igazságot, az igazságot, amely a varázslaton túl létezik!
- Nincs igazság a varázslaton túl- felelte a király.
A herceg erre végtelenül elszomorodott.
Könnyes szemmel nézett föl atyjára- Akkor megölöm magam. A király varázsszavára ekkor megjelent a Halál. Ott állt az ajtóban, és intett a hercegnek, hogy jöjjön hát. A herceg erre összeborzadt. Újra megjelentek emlékeiben a gyönyörű, bár nem valódi szigetek s a nem valódi, de mégis gyönyörűséges hercegnők.
- Legyen hát – mondta. – El tudom viselni a gondolatot.
- N,o látod fiam- fordult felé bizakodva a király- kezd belőled is varázsló válni.
 
 
12 dolog, amire a nagymamám a halála előtt megtanított.
 
Amikor, a nagymamám Zelda, néhány évvel ezelőtt, 90 évesen meghalt, egy dobozkát hagyott rám, benne mindenféle érdekes dologgal, tudván azt, ha felnövök, milyen hálás leszek érte.
Ebben a dobozkában találtam azt a bőrkötéses naplót, aminek találóan az "Inspiráló gondolatok" címet adta. Életének 2. felétől kezdve ide jegyezte le gondolatait, meggyőződéseit, idézeteket, dalszövegeket, s minden mást, amit érdekesnek talált vagy megmozgatta Őt. Emlékszem, gyermekként felolvasott a naplójából nekem, és én csak hallgattam Őt és kérdeztem. Őszintén megvallom, azt a bölcsességet, amivel most rendelkezem, Neki köszönhetem, Ő adta át nekem még, mikor fiatal voltam.
 
Szeretnék megosztani néhányat veled, biztos vagyok benne, hogy hasznát veszed, és sokat segít majd!
 
1. Vonzd be a jövőt, és engedd el a múltat!
Nem számít, hol vagy éppen, vagy min mész keresztül, mindig bízz abban, hogy van fény az alagút végén. Ne legyenek elvárásaid, ne követelőzz, és ne feltételezz. Csupán tégy meg minden tőled telhetőt! 
Azokat a dolgokat irányítsd csak az életedben, amire képes vagy, aztán engedd, hogy alakuljanak önmaguktól! Ha valóban megtettél minden tőled telhetőt, a sors segít majd elvezetni a következő lépéshez. Bizakodj hát!
 
2. Gondolkozz egyszerűen!
A titka is egyszerű: egyszerre csak egy dologra összpontosíts! Nem kell mindig mindent azonnal megcsinálnod, és nem is kell mindent tökéletesen véghezvinned. Végy egy mély levegőt, maradj a "jelen"-ben, a "most"- ban és tégy meg minden tőled telhetőt abban a helyzetben, amivel szembekerülsz.
 
3. Légy Önmagad! Olyannak fogadjanak el, amilyen vagy, vagy éppenséggel nem vagy!
Akkor is állj ki az igazad mellett, ha a hangod megremeg közben. Miközben önmagad vagy, csodálatos dolgokra leszel képes. Sétálj magabiztosan a kijelölt ösvényeden és ne várd el, hogy bárki is megértsen, különösen akkor, ha még nem járták be azt az utat, amin haladsz.
 
4. Ha észreveszed magadon a változás jeleit, ne ijedj meg!
Ha már nem az az ember vagy, aki előtte voltál, teljesen normális dolog! Minden bizonnyal szereztél sérüléseket, keresztülmentél sok-sok dolgon, de épp ezek tettek azzá az emberré, aki most vagy. Hosszú évek alatt annyi minden történik az emberrel, amelyek megváltoztatják a nézőpontunkat, megleckéztetnek, és elősegítik lelki fejlődésünk. Az idő múlásával minden, és mindenki változik, vélhetően néhányan meg is fogják jegyezni ezt. Ekkor egyszerűen csak ennyit mondj: "Valóban, változtam. Ez az, amiről az egész élet szól. A változásról. De én még mindig ugyanaz az ember vagyok, csak sokkal erősebb, mint valaha!"
 
5. Minden, ami veled történik, a fejlődésed segíti elő, még akkor is, ha ezt jelenleg nem így látod!
A körülmények irányítanak, vezetnek, csiszolnak, tökéletesítenek téged. Bármit is teszel, reményekkel telve tedd! Sose feledd: a legtörhetetlenebb acélkábelt is apró, vékony fémszálak alkotják! Hagyd, hogy a remény lehetőségeket biztosítson számodra, a nehezebb helyzetekben is gondolj erre: ez még nem a történeted vége, és ugyanúgy, mint ahogyan a dagály-apály változik, a hajód elvisz majd békésebb, csendesebb vizekre!
 
6. Ne a gazdagságra, hanem a boldogságra összpontosíts!
Ennek segítségével idősebb korodban pontosan tisztában leszel azzal, mi mennyit ér. A valós értékekkel, nem pedig az árakkal. Rá fogsz jönni, hogy életedben azok a napok a legcsodálatosabbak, amikor egészen apró dolgok is képesek mosolyt varázsolni az arcodra. Egyszerűen csak értékeld a jelen pillanatot, légy hálás, azért amid éppen most van! Ez az igazi boldogság titka!
 
7. Légy pozitív! Minden helyzetben!
Fontos tudnod, hogy az életben rejlő boldogtalanság, nyomorúság sosem a körülményeidtől, hanem a hozzáállásodtól függ! Tehát: mosolyra fel, még akkor is, ha valaki megbánt vagy sajnálni próbál. Mutasd meg nekik, mi hiányzik az életükből és mi az, amit nem tudnak elvenni a Tiedből!
 
8. Nagyon figyelj oda azokra, akik igazán fontosak neked!
Előfordul, hogy a szerettünk azt mondja: "Minden rendben", nos, nézz a szemükbe, öleld meg őket és válaszold a következőt: "Tudom, hogy nem..."
 
Ne légy dühös, ha néhány ember, csak akkor keresi a társaságod, amikor picit nehezebb helyzetben van. Érezd magad inkább megtisztelve, hogy bíznak benned, és számukra te jelented a fényt az alagút végén.
 
9. Néha el kell engednünk az emberek kezét, ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni és fejlődni!
Az életük során pontosan abból, és azáltal fognak okulni, tanulni, amit Tőled kaptak és tanultak. Ezek a megtapasztalások teszik őket sikeres emberi lénnyé!
 
10. Ahhoz, hogy vágyaid elérd, néha olyan emberekkel is kapcsolatba kell kerülnöd, akik nem feltétlenül a legjobbat akarják neked.
Azonban megteremted a lehetőséget, hogy helyet teremts azoknak, akik segítségével a legjobbat hozod ki magadból! Erősebb leszel, rájössz, ki is vagy valójában, mit is akarsz! Világosan látod majd: azok az az emberek, akiket már ezer éve ismersz, nem úgy látnak dolgokat, ahogyan azt te. Minden esetben őrizd meg a csodás emlékeid, de tudd azt is, mikor kell továbblépned!
 
11. Életedben mindig így tekints vissza: "El sem hiszem, megcsináltam!!!" ahelyett, hogy "Bárcsak megtettem volna!"
Az emberek lehet, ítélkezned majd fölötted, bírálnak, de kit érdekel. Ne úgy éld az életed, hogy másokat lenyűgözz. Szeresd eléggé önmagad ahhoz, hogy senki kedvéért se engedj az értékrendedből, amit képviselsz!
 
12. Ha a boldogságot keresed, és úgy tűnik, nem találod éppen, talán itt az ideje új kezdetek, és utak felé törni!
Rázd meg magad, és fogadd el, hogy időnként van, ami nem sikerül. A legerősebbek a legnehezebb helyzetekben is jókedvűek tudnak maradni, mert eldöntötték, nem hagyják, hogy bármi is lehúzza őket! Továbblépnek, az új kezdetekhez!
 
 
 
Fordította: Lázár Judit
 
Forrás: joportal.hu, http://www.tudasfaja.com
 

A hiteles tanító felismerése

A guru szó jelentése ezoterikus körökben általában a mester fogalmával keveredik. Függet­lenül attól, hogy tanítóról vagy mesterről beszélünk-e, a keresőknek egyre nagyobb gondot jelent a hiteles spirituális tanító felismerése. A szellemi hagyományok azonban pontosan le­írják, hogy milyen kritériumokkal kell rendelkeznie egy mesternek és egy tanítónak.

 

A mester fogalmát a múlt század egyik legismertebb szel­lemi mestere, Paramahamsza Jogananda írja le világosan és egyértelműen önéletrajzában: „Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzet nélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) meg­tapasztalása. Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a mája, a kozmikus káprázat dualista világa felett." Majd máshol hozzáteszi: „A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával."
Ennél tömörebben és egyértelműbben talán nem is lehet megfogalmazni a spirituális mester lényegét. A mai európai ember számára ez körülbelül azt jelenti, hogy csak az nevezhető mesternek, aki még földi test­ben elérte a megvilágosodást (az örök üdvösséget), eggyé vált a taóval, megszabadult a lét körforgásából. Az ilyen mester hitelesen taníthat a megszabadulás útjáról, útvesztőiről - hiszen végigjárta.

Az ezoterikus kereső és tanítvány, aki ehhez a végcé­hoz igyekszik, nem adhatja lejjebb a mester mércéjénél, még akkor sem, ha mifelénk nem sűrűn találkozni világosult mesterek­kel. Jogananda írásából az is kiderül, hogy a valódi mester felismerésének problémája nem mai jelenség. Megjegyzem: Jogananda 1893-ban született. A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és az képes ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás (ismeret), az beéri egy mentálisan jól felkészült, a tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval. Ezért fon­tos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba. Az igazi mester fölismerésének alapvető problémája egy ezoterikus törvényből fakad: a szellemi hierarchia alacsonyabb fokán álló lények nem „látnak" fölfelé, csak lefelé, így többnyire nem tudják „meglátni", felismerni a náluk jóval magasabb szellemi szinten állókat. Ezért is kérnek mindig fizikai jeleket. Ebben közrejátszik a rezonancia törvénye is, hiszen azért nem ismerik föl a mestert, mert bennük - jelenlegi tudatálla­potukban - még szunnyadnak azok a rezgések, amelyek a felettük állókban már kifejlődtek. Ez a törvény ugyan általában érvé­nyes, mégis az ember a szíve mélyén felis­meri a tiszta, emelkedett szellemi minőséget - ha odafigyel legbelső énje jelzésére. Akinek Isten-élményben van része, az minden további nélkül felismeri az Egyetlen jelenlétét, akkor is, ha még soha nem élt át ilyet, és nem is hallott róla. Számos olyan történetet olvashatunk nagy mesterek életéből, hogy tanítvány korukban mesés körülmények között találkoztak egy látszólag jelentéktelen külsejű emberrel, aki furcsa dolgokat mondott nekik. A tanítványok vagy csak akkor ismerték föl benne a mestert, ha mélyen a szemébe néztek, vagy csak azután, hogy már eltávozott. A tanítvány vizsgája ilyenkor, hogy a megtévesztő külső mögött felismerje az igazi értéket. Vagyis akkor lehetett valaki tanítvány, ha bármilyen forma mögött meglátta, megtalálta a kincset érő tartalmat. A mesterek ugyanis sokszor már kezdetben megkövetelték, hogy a tanítvány képes legyen megkülönböztetni a valóságot a megjelenési formától. Feltehető, hogy ez a kritérium ma sem változott. Akinek megvan a célja, és már van némi jártassága a megkülönböztetésben, az biztosan nem marad égi vezetés nélkül. Bár ma a helyzet fordított, mint régen: akkor a jelentéktelen külső, a rongyos ruha mögött kellett fölismerni a mestert vagy „tündért", ma pedig az öndicséretben, a nagyotmondásban és a reklámhadjáratokban egymással versengők sokaságán kell átlátni, hogy eljussunk egy tiszta lélekhez. De el lehet. Mit tegyen hát a tanácstalan kereső? Mivel a valódi mester már a polaritás fölé emelkedett, ezért olyan életet él, amely messze meghaladja a profán létet, és amely mutatja az utat a tiszta forrás felé. Emiatt a „gyümölcséről ismeritek meg a fát" elvét alkalmazva nem szükséges megnevezni személyeket és irányzatokat, mert elég, ha szem előtt tartunk néhány ismérvet, ami elárulja tulajdonosa benső értékeit. Néhány évvel ezelőtt kiemeltem, hogy meg kell nézni a szóban forgó tanító arcát, szemét, egész külső megjelenését, mert ha szeme tiszta, sugárzó, arca harmonikus, erős jellemet sugárzó, akkor valószínűleg hiteles az illető. Úgy gondoltam, hogy ez egyértelmű jel. De megtörtént, hogy megjelentek útkeresők egy-egy „mester" fényképével, elém tartották, és megkérdezték: „Az ő arca és szeme tiszta?" - Nem egyszerű megfelelő választ adni egy ilyen kérdésre. Másrészt kiderült, hogy a tisztaságról is eltérő elképzelések vannak, így találkoztam olyanokkal, akik csak egy naiv, gyerekes arcot tartanak tisztának, de olyanokkal is, akik minden további nélkül tisztának látnak egy alkoholista-/drogos arcot is. Ezekből okulva hozzáteszem: ha valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint Sri Juktesvar, Paramahamsza Jogananda, a Himalája szentje, Rabindranáth Tagore, Sri Ramana Maharshi. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlítási alapot adnak. Ezenkívül van még egy fontos jel: ha a kereső egy kicsit, is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelke­dett tanítóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemisé­géhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert mindez sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: „Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szel­lemileg emelkedett ember legyek?" A valódi mester tehát a puszta jelenlétével is fejlődésre motiválja tanítványait. És Sri Ramana Maharshi mindezeken túl talán a mester szellemi kisugárzása a legfontosabb. Ramana Maharshit egyszer megkérdezték, hogy miről lehet felismerni egy mestert. Azt válaszolta: „A mester jelenlétében megszűnik minden kérdés." Vagyis olyan szellemi kisugárzása van, hogy jelenlétében megemelkedik a tanítványok tudatszintje, aminek csak kellemes mellékhatása az a lelki béke és belső öröm, amelyet ezzel együtt megélnek. Ha a kereső figyelembe veszi a fenti ismérveket, akkor könnyen ráismerhet tanítójára - ha eljött az ideje. Hiszen, mint a hagyományok mondják: „Amikor a tanítvány kész, megjelenik a mester is".

 

Sri Ramana Maharshi

Azon spirituális TANÍTÓK JELLEMZŐI, akik a szellemi hagyományok alapján HITELESNEK TEKINTHETŐK:


• Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik (= letisztult szellemiség).
• Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesít alaptalanul.
• Tanítványait önálló gondolkodásra és cselek­vésre tanítja.
• Akkor segít és tanít, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfölötti képességeivel és tudásával.
• Tartózkodik minden hatalmi drámától.
• Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.
• Jó humorérzéke van.
• Kiegyensúlyozott.
• Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hi­bái, és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.
• Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjá­nak.
• Nem köti magához tanítványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amelyeket nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.
• Tudata, lelke és teste egészséges (a test átme­netileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba. De ez nem azonos a pszichés zavarokkal).
• Szeme és arca tiszta, sugárzó.
• Szexuális vonzerejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.
• Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.
• Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni", „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?", „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!" A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat példát. Nem hirdeti, hogy bárki bármit meg tud ta­nulni, és bárkit meg tud gyógyítani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.
• Nem csinál show/műsort az ezotériából, és tar­tózkodik az ezoterikus materializmustól. Ha valamit tanít, átad, mindig felhívja a figyel­met a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra. '
• Ha valakit erkölcsileg vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, nem fogadja el tanítványnak (Fontosabb tanításhoz feltételeket szab.)
• Szavai és cselekedetei összhangban állnak, azaz azt éli, amit tanít.
• Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit tanít.
 

 

John William Waterhouse: Circe Individiosa (1892)

Azok a tanítók, akiket tanácsos ELKERÜLNI:

• Saját nézeteit tartja az egyetlen igaznak, minden más „a gonosz műve", és „rossz útra" vezet.
• Erősen duálisan gondolkodik. ítélkezik, becsmérel másokat, a tanítványokat nyilvánosan megalázza, gúnyt űz hibáikból.
• Egy másik irányzatot, népet, felfogást, embert nevez meg bűnbaknak, és ez ellen uszít.
• Fanatikus, misszionárius vagy önsa­nyargató.
• A hatalmi dráma számos formáját eljátssza.
• Félelmet kelt az emberekben, vagy ellenkezőleg; azt hirdeti, hogy mindent könnyen, gyorsan és egyszerűen el lehet érni.
• Tanítványait vadássza, nem azok keresik meg, és kérik fel őt a tanításra. • Kérkedik adottságaival, nagy gyógyítónak vagy látónak tartja és tartatja magát.
• Nem hiteles, mert olyat hirdet, amit még nem élt át, csak könyvekből ismer.
• Azt hirdeti, vagy szavak nélkül azt sugallja, hogy ő már csak az emberiség megmentéséért van itt a Földön, neki már nincsen karmája, ő már csak könyörületből van az emberekkel.
• Magához köti a tanítványokat, nem segíti elő önállósodásukat. Sokszor szexuális kapcsola­tot is kezdeményez velük.
• Mindenhez ért, nem vallja be, ha valamire nem tudja a választ.
• Hosszasan, dagályosan, zűrzavarosán beszél, hogy minél hosszabb ideig irányuljon rá a figyelem.
• Pszichés zavarai vannak.
• Jézus, Pál (János, Péter stb.) apostol vagy egyéb jelentős spirituális tanító reinkarnációjá­nak gondolja és hirdeti magát.
• Életmódja semmiben nem különbözik a fogyasztói társadalom tagjaiétól: cigarettázik, alkoholizál, egészségtelenül étkezik, a tévé, a mobiltelefon és az internet rabja stb.
• Káromkodik, és beszédében nem tükröződnek szellemi tartalmak.
• Folyton szétszórt, ideges, ingerült, azaz a lelki szétesés jelei mutatkoznak rajta.
• Reklámkampányok által szervezett tömegeket „tanít".
/Szabó Judit/

Forrás: http://shanti-narayana.blogspot.hu/2007/10/hiteles-tant-felismerse.html

 
A bölcs öregembert megkérdezik:
Melyik fontosabb? Szeretetet adni, vagy szeretetet kapni?
A bölcs öregember válasza:
Melyik a fontosabb? A madár jobb vagy bal szárnya?
 
 
 
További olvasnivalót találsz az Ajándékok 2015 sorai között
 
Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?
 
Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?
Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.
- Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.
A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.
(ismeretlen)
 
 
További olvasnivalót találsz az Ajándékok 2015 sorai között
 
Bizalom
 
A bizalom megnyitja a szívedet, és hinni tudsz magadban és az univerzum bőségében. Tudod, hogy az univerzum szerető, barátságos és a legmagasabb javad elérését támogatja. a bizalom azt jelenti: tudod, hogy része vagy a teremtés folyamatának, és hiszel abban, hogy képes vagy magadhoz vonzani, amit akarsz.
 
Az univerzum biztonságos, gazdag és barátságos
majdnem mindenki megtapasztalja a pénzzel kapcsolatos kétségeket: hogy elég lesz-e, hogy a meglévő pénz el fog fogyni, vagy hogy rendelkezik-e a cél eléréséhez szükséges képességekkel. Még azok is keresztül mennek ezeken a kétségeken, akik szerencsések voltak és nagyobb összeget nyertek, még azok az emberek is eltűnődnek azon, hogy vajon továbbra is áramlik-e ilyen módon a pénz, vagy el fog fogyni. Ne érezd rosszul magad, ha aggódsz a pénz miatt. változtasd meg az aggódás szokását, függetlenül attól, hogy mennyivel rendelkezel.
Sok ember elsősorban akkor gondolkodik a pénzről, amikor a meglévő pénzük összege problémaként jelentkezik. A pénzzel kapcsolatos kétség és aggódás, és az ezekre fordított idő mennyisége nincs összefüggésben azzal, hogy mennyi pénzt tudsz teremteni. ha elhatározod, hogy csak olyankor gondolkodsz a pénzről, amikor optimistának és békésnek érzed magad, akkor meggyorsíthatod a vágyott dolgok megteremtésének folyamatát.
Ha aggódsz a pénz miatt, akkor munkálkodj inkább a közérzeted javításán, ahelyett, hogy a pénzről gondolkodnál. Ne így tedd fel a kérdést: „Mennyi pénzre van ma szükségem?”, hanem inkább így: „Hogyan teremtek ma pénzt?”. Óriási különbség van az univerzumba kiküldött energiáidban, ha  a pénz teremtésére (bőségre) fókuszálsz a pénz szükséglete helyett; az első révén magnetikus lehetsz a pénzre, a másikkal nem.
Ha megtetted a megfelelőnek tűnő lépét, utána fókuszálj más dolgokra ehhez hasonlóan. például tedd fel ezt a kérdést: „Mit tehetnék most, hogy javítsam a közérzetemet?” Végezz olyan tevékenységeket, amelyek jó érzéseket váltanak ki belőled és felvidítanak, ezek ugyanis áthangolják az elmeállapotodat is és képes leszel sokkal pozitívabban gondolkodni a pénzügyeidről. Amikor jobban érzed magad, könnyebben meghallod a belső útmutatásodat és az új, teremtő ötleteket.
 
Azt várom, hogy a legjobb történjen – és az is történik
A bizalmat többféleképpen ki lehet fejezni: például, ha azt várod, hogy a legjobb történjen, ha hiszel abban, hogy meg tudod teremteni azt, amit akarsz, és ha tisztában vagy azzal, hogy mindezt megérdemled. Az is a bizalmadat fejez ki, ha hiszel valamiben, amikor a külső világ valami egészen mást tükröz. A bizalmadat mutatja az is, ha a bőségedről beszélsz, még akkor is, ha ez még nem látszik körülötted.
De nem elegendő csupán üldögélni és hinni. Mutasd ki a bizalmadat a belső útmutatásokból kiindulva, és cselekedj aszerint. A formák és az anyag világában a cselekvés a fizikai kapocs a vágyott dolgok megszerzéséhez. kifejlődhet a bizalmad azáltal, hogy ötleteidet elkezded megvalósítani, visszacsatolást kapsz, és látod az eredményeket. Minden alkalom, amikor kész vagy kockázatot vállalni, megnöveli a képességedet, hogy bízz és higgy magadban. Ez a különbség bizalom és remény között. a bizakodás: hinni valamiben és tudni, hogy el fog jönni, amit akarsz; a reménykedés: akarni valamit, de nem igazán hinni abban, hogy el fog jönni.
Tégy úgy, mintha meglenne a pénzed valamire, amit akarsz. Hányszor tartott vissza valaminek a megszerzésétől az a tudat, hogy nincs rá elég pénzed? Aztán amikor végül is a tiéd lett, valószínűleg rájöttél, hogy egész idő alatt a tiéd lehetett volna. Ha vágysz valamire, láss neki és és vizualizáld, majd pedig cselekedj. Gyakran előfordul majd, hogy kevesebb pénzbe kerül megszerezni, amire vágysz, mint gondoltad volna, vagy valami egészen váratlan módon kapod meg. Kezdj valamilyen cselekvésbe, hogy demonstráld az univerzumnak, hogy szándékodban áll megkapni, amit akarsz. Ez a cselekvés lehet, hogy nem az lesz, ami közvetlenül elhozza neked a pénzt vagy a tárgyat, de szándékod jelezni fogja az univerzumnak, hogy kezdjen el cselekedni.
.. A bizalom a kapocs a mentális világ és a fizikai világ között. Ez biztosítja a folytonosságot az alatt az idő alatt, ami az ötlet megfoganásától a fizikai síkon való megnyilvánulásáig eltelik. Ismerd fel, hogy álmaid a mentális síkon már valóságosak: csak a megfelelő időre várnak, hogy megjelenjenek fizikai valóságodban. Bízz a felsőbb énedben, hogy elhozza neked a megfelelő dolgokat a megfelelő időben.
 
Bízom örökké növekvő képességeimben, mellyel bőséget teremtek
 
Sanaya Roman – Duane Packer: Teremts pénzt!
A bőség enciklopédiája
 

A szavak ablakok 

(vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen, 
kettőnk közé éket ver ítéleted. 
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd, 
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé, 
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem, 
mielőtt szavammal falat építenék, mondd, 
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak. 
Elítélnek vagy felszabadítanak. 
Célom: úgy szólni és úgy figyelni, 
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom, 
mert az igen fontos nekem. 
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim, 
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak, 
ha úgy éreznéd, nem szeretlek, 
kérlek, ne a szavaimra figyelj, 
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

Ruth Bebermeyer

 
Nem késő még... mondta az angyal.
Akkor sem, ha most minden zavaros...
Akkor sem, ha nem vagy már olyan fiatal...
Akkor sem, ha követtél el hibákat és most félsz...
Még nem késő...
És aztán az angyal szemével kezdtem látni a világot...
Láttam a színeket, amelyeket megfesthetek,
A hidakat, melyeket megépíthetek,
Életet, melyet örömmel élhetek,
Álmokat, melyek beteljesedhetnek,
És ekkor világossá vált számomra...
Nem késő még.
 
Ron Atchison
 
 
 A három szita
 
Egy napon valaki meglehetősen felindulva kereste fel Szókratészt:
- Ó, Szókratész, hallottad-e, mit művelt a barátod? Ezt rögtön el kell, hogy mondjam neked.
- Egy pillanat! - szakította őt félbe a bölcs. - Amit mondani akarsz, átszűrted-e a három szitán?
- Három szitán? - kérdezte az illető csodálkozva.
- Igen, kedves barátom, három szitán. Lássuk csak, vajon az, amit el akarsz mesélni, átmegy-e a három szitán! Az első szita az igazság. Meggyőződtél-e arról, hogy amit el akarsz mondani, az igaz?
- Nem, nem, csak mások elmondásából tudom.
- Vagy úgy! De a második szitát már biztosan használtad. Ez pedig a jóság szitája. Vagyis az, amit el akarsz mondani, ha nem is bizonyosodtál meg róla, hogy igaz, legalább jó?
- Az illető tétovázva válaszolta: Nem, ellenkezőleg...
- Ahá - szólt közbe Szókratész-, akkor használjuk még a harmadik szitát is, és tegyük fel a kérdést, vajon szükséges-e, hogy elmondd nekem ezt a számodra oly felháborító dolgot.
- Szükségesnek éppenséggel nem mondható...
- Tehát - mondta a bölcs mosolyogva - ha az, amit el akarsz mondani sem nem biztos, hogy igaz, sem nem jó, sem elmondása nem szükséges, akkor felejtsd el az egészet, ne bosszantson az se téged, sem engem!
 
 
 
A PÉNZ: SZERETET imája 
 
Egyetemes Isteni Ősforrás,
 
Ezt az időt annak szentelem, hogy megnyissam magamat és életemet a bőséged előtt.
A bőség előtt, amely szabadon áramlik végig e tiszteletreméltó világon.
A bőség előtt, amely sokak ajándéka, nemcsak a keveseké.
A bőség előtt, amelyhez születésemtől fogva jogom van, mert én is isteni lény vagyok a megvilágosodás felé vezető úton.
 
Segíts engem abban, hogy megtanuljam: a pénz nem más, mint Te vagy, a pénz a Te részed, ahogy én is a Te részed vagyok és Te is az én részem vagy.
Segíts nekem abban, hogy megtanuljam: a pénz spirituális tanulóösvényem szerves részét képezi.
Segíts nekem abban, hogy megtanuljam: a pénz nem az enyém, nem tartozik az irányításom alá.
 
Taníts meg engem, hogy miként változtassam meg a pénzhez fűződő hozzáállásomat.
Taníts meg engem arra, hogy energiaként tudjak a pénzre tekinteni; olyan energiaként, amelyet szeretetté változtathatunk;
hogy minden általam elköltött összeg a belőlem áradó szeretet és fény áramlatán kerüljön a forgatagba;
hogy minden általam elköltött összeg szeretetet vihessen egy másik ember életébe.
 
Segíts engem mindennap, hogy meg tudjam nyitni a szívemet és az elmémet a lehetőség előtt, hogy képes vagyok megváltoztatni a pénzhez kapcsolódó gondolataimat; hogy képes vagyok negatív elképzeléseimet új meggyőződéssé formálni, amelyben a Pénzből Szeretet lesz.
Mély hálát érzek a segítségért, és mindazért a bőségért, amelyben naponta részesíted életemet.
 
Így legyen.
Barbara Wilder: A PÉNZ: SZERETET
 
 
SZEPES MÁRIA: KIBÉKÜLÉS
 
Békét kötni mindennel és mindenkivel, 
aki más, mint amit jónak, szépnek 
tartok, s csak önmaga tud lenni. 
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit, 
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani 
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni 
téves jelképeket. Megérteni titkos 
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót, 
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is. 
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó, 
magányos kárhozottat, aki adni, kérni 
nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot 
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret, 
nem ismer egyebet, csak a nihilt, 
koporsót ácsol, sírgödröt ás. 
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik, 
sült galambra lesve tétlenkedik. 
Nyavalyáinak utána jár, 
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált. 
Nem tudja másképp. Semmiféle vád, 
ítélet csontalkatát nem szabja át. 
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ! 
Ennyi az ember, s ennyi vagyok 
magam is. Nem több és nem kevesebb. 
Néha megostromlom a lehetetlent, 
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet, 
azután visszahullok talajt vesztve megint. 
De magamnak is megbocsájtok, 
ami nehezebb, mint átugrani 
saját, földre vetült árnyékunkat. 
E biblikus varázslat mégis 
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit. 
A csoda villáma váratlan mindig, 
eltünteti, ami valónak tűnik, 
s megmutatja, ami a mulandóban is 
igaz, mert soha el nem múlik.
 
 
 
Szepes Mária: Kértem Istent...
 
Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
 
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
 
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.
 
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.
 
Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.
 
Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem. 
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.
 
Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem. 
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.
 
Azt teheted, amit szeretsz
 
Különleges, egyedi ember vagy, és jelentős hozzájárulást kell nyújtanod a világ számára. Minden ember céllal születik. Oka van annak, hogy itt vagy; olyan szerepet kell játszanod, amelyet a bolygón senki más nem tud betölteni, csak te. Azért jöttél, hogy különleges dolgot végezz el – életed munkáját. Amikor ezt a munkát végzed, a magasabb ösvényedet követed, és az életed telistele lesz fokozódó örömmel, bőséggel és jó közérzettel.
 
Amikor azt teszem, amit szeretek, a pénz és a bőség szabadon áramlik hozzám
Életed munkájával könnyedén megteremeted a bőséget és a pénzt. Az a munka vagy tevékenység, ami az életed munkáját vagy valódi hivatásodat jelenti, olyasmi, amit szeretsz csinálni, és el tudod végezni időd és energiád megfelelő felhasználásával. Amikor szereted, amit csinálsz, élőnek, boldognak és elégedettnek érzed magad. Sugárzod az örömet, és sok jó dolgot vonzol magadhoz. Végezheted úgy pénzkereső munkádat, hogy nem szereted, de akkor több erőfeszítést igényel. Ha nem szereted azt, amit az időd és az energiád ráfordításával csinálsz, az visszaveti a bőség áramlását. Amikor szereted, amit csinálsz, a bőséget hoz, méghozzá könnyebben és erőfeszítésektől mentesen.
Gondoljak kertészre, aki óvja a teremését. A kertész, aki szereti a termését, bármikor, amikor szükséges, kimegy, hogy gyomláljon, metsszen és megművelje a talajt. Óvni fogja a növényeket, és felügyeli még a legkisebb részletet is. szeretettel fog figyelni minden növényt, mindent megtesz, ami tőle telik, hogy megadja nekik a szükséges lehetőségeket, hogy erősödjenek, növekedjenek, és gyümölcsöket hozzanak. Természetesen a termése szebb és gazdagabb lesz, mint azoké a kertészeké, akik nem szeretik a munkájukat, csak akkor gondozzák a növényeiket, amikor kell, és minimális figyelmet fordítanak a kertészkedésre. Mindegyik be fogja takarítania termést, de annak a kertésznek, aki szereti a nővényeit, bőségesebb termése lesz. Úgy fogja érezni, hogy a növényei növekedése is vidám és örömteli, míg a másik kertész azt fogja érezni, hogy kemény munkát és harcot igényel kevéske növény gondozása is.
 
Ha már azt teszed, amit szeretsz, amiért élsz, közvetlenül a következő részre léphetsz, melynek az a címe Van pénzem. Ha jobb munkát szeretnél kapni, jelentősebb munkát találni, iskolába járni, saját üzletet indítani, több élvezetes elfoglaltságot teremteni az életedben, vagy áttekinteni annak módjait, hogyan teheted életed munkáját hatékonyabbá, érdemes elolvasnod ezt a részt, és kitölteni a játékíveket. Bepillantást nyerhetsz abba, hogyan használd arra az energiádat, hogy könnyedén vonzz magadhoz munkát, karriert, vagy élvezetes tevékenységeket. Ha most nem érdekel életed munkájának felfedezése, dolgozhatsz egyszerűen a Valódi hivatásod szimbólumának energetizálása című gyakorlattal, és aztán folytathatod a következő résszel (Van pénzem). Valódi hivatásod szimbólumának energetizálása elindítja a számodra az ideális munka megteremtését, és az megérkezhet az életedbe a megfelelő időben.
 
Valódi hivatásod gyakorlása során azokat a kedvelt tevékenységeket végezd, , amelyek igénylik magasabb szintű készségeidet és tehetségedet. Ez a munka sok formát ölhet; egy adott munka képviselheti életed munkáját egyik alkalommal az életedben, egy másik munka pedig más alkalommal. Egy férfi életének munkája például az volt, hogy inspirálja az embereket, és kihozza belőlük a legjobbat. A munkahelyein, mint pincér, segédpincér, hivatalnok és áruházi eladó dolgozott: mindig vidáman bátorította az embereket, és segített nekik felfedezni az erősségeiket. Életének későbbi szakaszában írói karrierbe kezdett, és inspiráló könyveket írt arról, hogyan legyenek az emberek mindazzá, amivé lehetnének, és éljenek örömteli életet. Később kiadták a könyveit, és ösztönző előadásokat tartott. Minden munkájába – egyre magasabb szinten – belevitte a mások inspirálását, bár munkájának formája – és ezzel ő maga is – folyamatosan változott és fejlődött.
Sanaya Roman – Duane Packer: Teremts pénzt!
A bőség enciklopédiája
 
 
 
A Fehér Sas tanításai
 
Az élet alapja a gondolat. Kapcsolatot teremteni valakivel egyáltalán nem könnyű, hiszen ehhez előbb el kell távolítanunk zavaros gondolatainak egy részét. A lelki fejlődés útján éppen ezért nagyon fontos a helyes gondolkodás gyakorlása.
Egykoron mindenki tisztában volt vele
 
Azok a tanulók, akik a letűnt időkben beléphettek a templomba, nagyon is tisztában voltak a gondolatok erejével. A templom bejárata fölé helyezett feliratnak az volt a célja, hogy ezt az igazságot a tömegek tudatába is bevésse. “Ember, ismerd meg önmagad, és meg fogod ismerni Istent és az egész univerzumot!”
 
Amikor az ember megismeri önmagát – tehát lényének legbelső lényegét -, felismeri, hogy része annak az egységes, láthatatlan lelki életnek és erőnek, ami mindent és mindenkit átitat. Amikor ez sikerül, akkor uralni fogja az anyagi világot és az anyagi életet úgy, ahogy azt idősebb testvéreitek tették – azok az idősebb testvéreitek, akiket ti Mestereknek neveztek. Bennetek ugyanaz az erő rejlik, mint bennük, de bennetek még látens állapotban van, és meg kell tanulnotok használni.
 
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok
 
A mesterek nem ismernek áthághatatlan akadályokat. Ez a végtelen erő viszont egyaránt lehet építő és romboló. Ez az oka annak, hogy az emberi szellemben csak akkor tudatosul és csak akkor használható, ha az ember sikeresen túljutott az élet próbatételein, és megtanulta a szeretet törvényét. A mesterek ezt az erőt csak szeretetre és szolgálatra használják, és minden embernek meg kell tanulnia, hogy az okkult erőt, az Isten-erőt csak akkor használja, ha krisztusi szeretet van a szívében. Mindaddig át kell élnie minden fájdalmat, amit az Isten-erő téves használata okoz.
 
Önmagunknak okozzuk a szenvedést
 
Miközben hozzátok beszélünk, felépült körötökben a ragyogó, hatágú Krisztus-csillag. Nagyon finom éteri teremtés eredménye ez: a gondolat hozta létre, és a szeretet élteti. Életet sugároz magából, és átitatja a Földet, valamint a Földet körülvevő láthatatlan szférákat, egészséget és áldást hozva minden embernek. Ti is megkaptátok a lehetőséget, hogy a gondolat erejével segítsetek az emberiségen. És persze azt a lehetőséget is megkaptátok, hogy segítsetek magatokon, hiszen magatok okozzátok saját szenvedéseteket.
 
Szeretteink mindig velünk vannak
 
Hogyan történhet ez, ha egy szeretett személy elvesztése miatt levertséget érzünk?
 
Nem, a bánatot természetesen nem ti okozzátok! De nem a gyásztól szenvedtek, hanem attól, hogy helytelen módon gondolkodtok az eseménnyel kapcsolatban, mert amikor majd sikerül átlátnotok a földi élet sűrű fátylán, tudni fogjátok, hogy szeretteitek nem haltak meg, és nem is hagytak el benneteket. Lélekben nincsenek elválasztó korlátok. Szeretett barátaitokkal mindig a gondolat erejének segítségével – a meditáció erejével – veszitek föl a kapcsolatot. Ti Isten részei vagytok, a legmagasabb egység részei, és ezt a tudatosságot csak imával, intenzív vágyakozással és a gondolat erejével érhetitek el.
 
Mindenki képes a pozitív gondolkodásra!
 
A szellemi világban a gondolat formát alkot. A ti földi világotokban minden az emberi gondolatok eredménye. Ezek a gondolatok teremtettek már olyan helyzetet a Földön, ami világháborúhoz vezetett. Ha sikerülne mindenkit megtanítani arra, hogy helyesen gondolkodjék az életről és az emberekről, nem lenne több háború.
 
Így hát mindannyian segíthettek. A gondolat minden működés alapja. Minden ember képes pozitív, jó gondolatokra, Isten-gondolatokra. Nemcsak bizonyos alkalmakkor, hanem állandó jelleggel, mintegy természetes szokásként is. Ahelyett, hogy panaszkodnál: “Ó, milyen szörnyű esős, hideg nap!” - gondold azt: “Ó, még egy Isten adta nap! Az anyaföldnek esőre van szüksége. Jót tesz a termőföldeknek. A hidegre is szüksége van, hogy megtisztíthassa magát a tavasz előtt.”
 
Sugározd mindennap a szeretetet!
 
Lásd mindig mindenben a legjobbat! Ahelyett, hogy azt gondolnád: “Ez és ez bántani akar engem” - lásd be, hogy a te gondolataidnak és a te hozzáállásodnak elnézőnek, jónak és toleránsnak kell maradnia, teljesen függetlenül attól, hogy más mit csinál. A tökéletesség csírája már bennetek van. Csak figyeljetek, és fogadjátok el, amit tanítunk, és engedjétek megnyilvánulni ezt a gondolatot, ezt az isteni erőt mindenben, amit csináltok! Ezzel nemcsak az emberiséget segítitek, de magas fokon saját magatokat is.
 
Miért kapnak védelmet a mesterek minden gonosz ellen? Jézus miért tudta megvédeni magát ellenségeitől, amikor azok rátámadtak? Azáltal, hogy szeretettel, toleranciával és barátságos gondolatokkal vette körül magát, védő, fehér fénybe burkolózott. Ezt minden lélek megteheti, és amikor megteszi, semmi rossz vagy barátságtalan hatás nem képes áthatolni ezen a ragyogó páncélzaton. Ne gondoljatok magatokra! Amit tennetek kell, az semmi más, mint mindennap szeretetet sugározni, szeretni mindent és mindenkit.
 
Lélegezzetek szeretetet, éljetek szeretetben, gondoljatok szeretetben! Akkor semmi támadás nem ér el benneteket, és meg fogjátok teremteni a Földön a jót, meg fogjátok teremteni a Krisztus-csillagot, amit már említettünk. Ez az a mód, ahogy a Föld karmáját megváltoztathatjátok.
 
A karma törvény!
 
Igen. A karma törvény. Ki mint vet, úgy arat. De a karmát szeretettel át lehet alakítani… Ne feledkezzetek meg hát gondolataitok ellenőrzéséről! Ez úton fokozatosan helyreáll testi egészségetek, elmaradnak rossz szokásaitok, meggyógyul egész életetek.
 
Azok, akik tudnak meditálni, meg fogják érteni, mit jelent Isten-gondolatok által, jó gondolatok által teremteni. Tökéletes gondolat tökéletes formát teremt, és idővel tökéletes életet. Ne gondoljatok hát megrögzött szokásból háborúra vagy más szörnyűségre! A jónak a teremtését tartsátok szem előtt mindig, mindig, mindig… és ezzel aktívan hozzájárultok, hogy az egész emberiség számára jó körülményeket teremtsetek.
 
Balogh Béla fordítása  (forrás: Fehersaspaholy.hu)
 
 
A Nő teremtése - hindu legenda
Fogta a Hold kerekségét, a kígyó testének hullámzását, a lián erős szárának karoló erejét, a fű halk remegését, az ágakon libegő levelek röpke báját, a rózsa frissességét… Fogta az Isten a barack zamatát, az őz riadt futását, hozzákeverte a levegő megfoghatatlanságát, a felhőszakadás után a szivárvány eget átívelő lágy hídját. Fogta a nyúl félénkségét, a páva hiúságát, a veréb pehelytollát, a gyémánt keménységét, a szajkó locsogását, a galamb turbékolását… Fogta a méz édességét, az epe keserét, a tigris kegyetlenségét, a ló hidegségét, a tűz hevét, az alkony pírját. Összekeverte mindezt és megalkotta a nőt. Művét fenségesnek s csábítónak látta. Büszke volt rá, méltónak találta az egész világ csodálatára. Nagy lélegzetet vett és frissen teremtett művét odaajándékozta a férfinak. 
 
A férfi megköszönte az ajándékot, majd 8 nap múlva összezavarodva, heves jajszóval az ajkán visszavitte Istennek. Az Isten visszavette, de tudta, a férfi vissza fog jönni érte és újra magával viszi. Így is történt. Háromszor hozta vissza a férfi a nőt és háromszor könyörögte vissza. Végül az Isten haragra gerjedt, és ráparancsolt két teremtményére: tűrjetek egymásnak! A nő mosolygott, a férfi fejet hajtott, s miközben otthonába vitte asszonyát, heves panaszát senki nem hallotta: – Micsoda csapás! Vele se bírok élni, de nélküle még úgy se…!”
Forrás: Schäffer Erzsébet – A szőlővirág illata
 
 
Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén való.
 
Tao Te King, Az út és erény könyve, 16, Weöres Sándor fordításában
 
A Férfi vívódása
 
Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted, mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt? … 
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd, mit jelent szerinted az, hogy “anya”?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nő, azt jelenti fiam, aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne, Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik, mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az, aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod: minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el, megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott, hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért, hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd, mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
 
 Nap és a búzaszem
S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja. Hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjúhozza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?

Forrása: http://nevedbenasorsod.hu/szeretet/nok-ferfiak-szerelem

 
Megváltozás
Megfigyelésem szerint sosem szabad erőfeszítéseket tenni azért, hogy megváltoztassuk a dolgokat, mert az erőfeszítés inkább nehezebbé, mint könnyebbé teszi a helyzetet.
Az elméd kötődik valamihez, és most ugyanez az elme próbálja leválasztani magát. A legtöbb, amit elérhet, az elfojtás, sosem fog tudni valóban leválni. Ahhoz, hogy a valódi leválás bekövetkezzen, az elmének meg kell értenie, miért alakult ki a kötődés. Felesleges azon igyekezned, hogy minél hamarabb eldobd, inkább nézd meg, miért van ott. Nézz bele a mechanizmusába, nézd meg, hogyan működik, hogyan jött be: milyen körülmények, milyen tudatosság segítette, hogy megjelenjen. Egyszerűen érts meg mindent körülötte. Ne siess eldobni, mert azok az emberek, akik sietve eldobják a dolgokat, nem adnak elég időt maguknak a megértésre.
Amint megérted, hirtelen azt veszed észre, hogy kisiklik a kezed közül; már nem is kell eldobnod. Semmi sincs ott más okból, mint egy félreértés eredményeképpen. Valamit félreértettél; ezért van ott. Értsd meg helyesen, és eltűnik. Mindaz, ami bajt okoz, olyan, mint a sötétség. Hozz fényt – egyszerű fényt, mert a fény puszta jelenlétében nem létezik többé a sötétség.
Osho
 
 
 
Egy zen mester nem pusztán tanító. A vallásokban csupán tanítók vannak, akik olyan dolgokat tanítanak neked, amikről semmit nem tudsz, és azt kérik, hogy higgy nekik, mert azokat a tapasztalatokat lehetetlen az objektív valóságban megmutatni. De a tanító maga sem ismeri, amiről beszél; ő is csupán elhitte, amit hallott, és most átadja a hitét másoknak. A zen nem a hívők világa. Nem a hívőkhöz, hanem azokhoz a bátor lelkekhez szól, akik képesek eldobni maguktól minden hitet és hitetlenséget, minden kétséget és érvet, vagyis az elmét, és egyszerűen csak belépnek korlátok nélküli puszta lényükbe.
Ez azonban mérhetetlen változásokat hoz majd. Ezért mondom mindig, hogy amíg mások csak a filozófiával foglalkoznak, addig a zen a metamorfózissal, a valódi átváltozással törődik. Ez igazi alkímia: rozsdás vaslényedből aranyat varázsol. De nyelvezetét nem érvekkel és intellektuális elmével, hanem szerető szívvel kell megértened. Vagy egyszerűen csak hallgasd úgy, mint a madarak énekét, nem törődve azzal, hogy vajon igaz-e vagy sem. És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor hirtelen meglátod azt, ami egész életed során elkerülte a figyelmedet. Amit Buddha "nyolcvannégyezer ajtó"-nak nevezett - hirtelen feltárul.
Osho
 
Értékeld a jót a másik emberben!
Maharishi arról, hogy miként kezeljük mások hibáit és rossz tulajdonságait
 
A jó tulajdonságok értékelése teszi a jó vezetőt. Lehet, hogy valakinek kilencvenkilenc rossz tulajdonsága van és csak egyetlen egy jó. Ám ha ezt a jó tulajdonságát nagyra tartjuk, akkor az illetőt arra ösztönözzük, hogy megtöbbszörözze ezt a tulajdonságot. „Egy vagyok, hadd legyek sokká” – így jön létre a jó tulajdonságok egész világa. Ha valakinek a feljebbvalója értékeli a jó tulajdonságát, az olyan, mintha előcsalogatná a csírát a magból, amelyből aztán kinő a jó tulajdonságok egész fája, hiszen arra inspirálja a beosztottat, hogy fejlesszen ki magában kedvező tulajdonságot.
Alapelvvé kellene tenni, hogy ne hánytorgassuk fel a nem kívánatos tulajdonságokat. Ne beszéljünk róluk! Hol van arra időnk, hogy nem kívánatos dolgokon időzzünk? Ne hánytorgassuk fel a gyengeségeket! Beszéljünk a jóról, az ígéretes tulajdonságokról! Mi magunk is a jóban szeretnénk növekedni. Ne engedjük hát a szívünknek, hogy elmerüljön azoknak a dolgoknak a mocsarában, amelyek nem jók, nem adnak enyhet, nem vezetnek előrefelé. Hozzuk elménk elé a jó, az ígéretes, a felemelő dolgokat! Bármilyen gondolatot engedünk be az elménkbe, az hatással lesz a szívünkre, hogy aztán kiáradjon és beszéddé fejlődjön. Ha alantas dolgokra gondolunk, a szívünk ezt az alantas színt árasztja és ez árad ki belőlünk beszéd formájában.
 
A képletünk ez: „első a biztonság”. Nagyon jó, ha szeretnénk elősegíteni az összes körülöttünk lévő ember fejlődését, ám környezetünk felemelése iránti lelkesedésünkben nem szabad a rossz, egészségtelen irányban indulnunk. A szívünk még oly kicsiny, nincs benne hely annak számára, ami rossz és egészséget romboló. Tudjuk, honnét származik a rossz. Ne tartsuk hát azt, hogy a rossz forrása az az ember, aki rosszat tesz! A rossz egy tőle idegen valamiből származik. Ő, az ember, nem azonos a stresszeivel. A stressz kívülről jön.
 
A stressz a negativitás forrása. Ne ítéljünk el egy embert azért, mert kudarcot vall, vagy mert nem képes felfogni valamit. Tudjuk, hogy az nem ő maga, hanem valami más, amely valódi alap nélkül kapcsolódott őhozzá. Az élet tiszta boldogság, tudás, intelligencia. A negatív érzéseknek nincs helye senki életében sem. Ne ítéljük hát el a másik embert a hibái miatt! Gondoljuk azt, hogy ezek nem belőle jönnek, hanem a stresszeiből. Amikor valami negatív kijön belőle, inkább örüljünk neki, gratuláljunk neki, hogy megszabadult valamitől. Meg kell mentenünk az elménket és a szívünket attól, hogy bárkiről bármiféle negatív gondolatot gondoljon. Ha egy efféle dolog megütötte a fülünket, akkor az hiba volt. Ha nem is tudjuk elkerülni, hogy az ilyesmi eljusson a fülünkig – hiszen az nincs bedugva – meghallani mégis hiba. Egy bölcs ember mondta egyszer: „Ez a fickó rengeteget beszél, de nincs benne semmi, amit meg kellene hallanom.” Ne engedjük, hogy a sár eljusson a szívünkig. Ha valaki rosszat tesz, az az ő rossz karmája. Ha viszont engedjük eljutni az elménkig, már a mi karmánkká válik. Ezért inkább lássuk mindig a jót.
Guru Dév szokta mesélni azt a történetet, amely egy szent emberről szól, aki folyamatos örömben és beteljesedésben élt, tökéletesen elmerült a tiszta boldogságban. Híres volt arról, hogy nem mondott semmi mást, csak jót. Egy napon egy rosszindulatú ember járult elébe, felcicomázva mindenféle szent füzérekkel egyéb szakrális kellékekkel, s arra kérte, hogy menjen el vele egy helyre és áldja meg azt. Odafelé a legundorítóbb sikátorokon vezette keresztül, amiket csak találni tudott, és amint elhaladtak egy macska teteme mellett, amelyet egy autó gázolt el, így szólt: „Ó, micsoda rettenetes látvány!” Mire a bölcs így felelt: „Igen, de nézd a fogát, milyen szépen ragyog, akár a gyöngy.”
Még a legszörnyűbb helyzetben is biztosan van valami jó. Ahogyan a finomabb tapasztalatok és a mennyei látás irányában növekszünk, mindig valami szépet válasszunk ki magunknak, bármi legyen jelen. Tudjuk, hogy a relatív világban élünk, ám mindig lesz egy szép dolog, valami, amit értékelhetünk. Ezt az értéket tárjuk az elménk és a szívünk elé. Ne vigyünk mocskot az elménk elébe. Mindig örvendjünk valami szépnek. Így lát az, aki az igazságot látja. Egyébként elmerülünk a rossz dolgok sokaságának mocsarában. Azáltal, hogy jó dolgokat tárunk az elménk elé, kifejlesztjük a jó erejét. A rossz nem kívánt hatásokat hordoz. Ha viszont jó dolgokat tárunk az elménk elé, a jót tesszük erősebbé. A rossz ellenben olyan hatásokat hoz, amelyekre nem vágyunk. Első a biztonság! Ezek egyszerű dolgok, tudjátok…
Maharishi
 
 
Egy taoista történet elmeséli miként esett bele egy öregember a veszélyes vízeséshez vezető, gyorssodrású folyóba. A jelenetet figyelő emberek az életéért kezdtek aggódni. Csodálatosképpen, élve és egy karcolás nélkül élte túl a hatalmas zuhanást. Az emberek megkérdezték tőle, miként sikerült túlélnie.
– Én idomultam a vízhez, nem a víz énhozzám. Gondolkodás nélkül hagytam, hogy alakítson. Alámerültem az örvénybe, és felmerültem az örvényből. Ez az, ahogyan megmenekültem.
 
Erő és bodogság szimbóluma
 
Híre ment a vidéken, hogy egy bölcs Szent Ember lakik egy kis házban a hegy tetején. Egy ember a faluból elhatározta, hogy megteszi a nehéz és fáradságos utat bölcshöz. Amikor megérkezett, egy ajtónálló szolgálóval találkozott, aki köszöntötte őt.
 
– A bölcs Szent Emberrel akarok találkozni! – mondta a szolgának.
A szolga elmosolyodott és beinvitálta a házba. Ahogy keresztülmentek a házon, a falusi ember egyre türelmetlenebb lett, várta a találkozást a Szenttel. Mielőtt észrevette volna, a szolga kivezette őt a házból. Megállt, és a szolgához fordult:
– De én szeretnék találkozni a Szent Emberrel!
– Már megtetted – mondta az öreg szolga.
– Mindenki, akivel az életedben találkozol, látszódjék bár egyszerűnek vagy jelentéktelennek, láss bennük egy bölcs Szent Embert. Ha ezt teszed, megoldódik a probléma, amivel idejöttél.
 
Élt egyszer egy hatalmas harcos. Bár öreg volt már, még mindig képes volt legyőzni kihívóit. Hírneve messzire eljutott, és sok tanítvány gyűlt össze hogy tanuljon tőle.
Egy napon egy ismeretlen harcos érkezett a faluba. Elhatározta, hogy ő lesz az első ember, aki legyőzi a nagy mestert. Ereje mellett volt egy nyugtalanító tulajdonsága, hogy felfedje ellenfele legkisebb hibáit is. Megvárta, amíg ellenfele megteszi az első csapást, kifigyeli gyengeségét, és könyörtelenül, villámgyorsan lecsap rá.
Nem hallgatva aggódó tanítványaira, az öreg mester boldogan elfogadta a fiatal harcos kihívását. Amint ketten elkészültek a küzdelemre, a fiatal harcos elkezdte becsmérelni az öreg mestert. Sarat szórt az arcába és leköpte. Órákig ócsárolta és elmondott minden szitkot és átkot, amit az emberiség csak ismer. De az öreg harcos egyszerűen csak állt ott nyugodtan és nem mozdult. Végül, a fiatal harcos teljesen kimerült, és vereségének tudatában, kínosan érezve magát elment.
A tanítványok csalódottan, hogy nem harcolt az ifjúval, az öreg mester köré gyűltek és kérdezték őt: – Hogy tudtad becsülettel kiállni azokat a sértéseket? Hogy tudtad legyőzni?
A mester így válaszolt: – Ha valaki hoz neked egy ajándékot, és te nem veszed el, akkor kit illet az ajándék?
 Ajándék kézben
Uram... Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. 
Taníts meg a kis lépések művészetére! 
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. 
Segíts engem a helyes időbeosztásban. 
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. 
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. 
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. 
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni. 
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. 
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. 
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. 
Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére! 
Ámen
Antoine de Saint Exupéry: Ima
 Ima
 
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az
Élet szívének egy darabjává váljatok.
 
Kahlil Gibran
 
Weöres Sándor:
Tíz lépcső
 
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
 
 
 San Fransisco-i titkos mozaik lépcső
 
 
 
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
 
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot. . .
 
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
 
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged. . .
 
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
 
Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
 
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
/ismeretlen/
Tudatos teremtés
 
 
A PILLANAT FONTOSSÁGA
 
Egy ember hirtelen meghalt... Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam itt az ideje mennünk kell...
Az ember megkérdezte:
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még..
- Sajnálom fiam! De most van itt az ideje, tovább kell menned..
- És mi van a bőröndben?
- Minden, ami a Tiéd volt!
- Ami az enyém volt? A holmim, ruháim, pénzem?
- Sajnálom, fiam..., de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor a tehetségem?
- Az sem a tied. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor a barátaim...? A családom?
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életedhez tartoztak.
- De a feleségem..., és a gyerekeim?
- Sajnálom fiam, de ezek sem a tieid. A szívedé voltak
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd soha! Az a poré...
- Akkor a lelkem?
- A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből és kinyitotta!...
Üres volt!
- Soha nem volt semmim?
- De igen fiam... Minden pillanat, amit megéltél csakis a tiéd volt!
 
Az élet pillanatokból áll. Pillanatokból, amik csak a tieid. Örvendj nekik, ahogy csak tudsz!
És semmi azokból, amiket a magadénak hittél ne akadályozzon meg ebben!
Talán ezeket a gondolatokat meghallgatva kellene az életünk még hátralevő részét békében, tisztességben leélni, hogy amikor Isten színe elé állunk, ne kelljen a fejünket szégyenkezve lehajtani Előtte!!!
(ismeretlen szerző)
 
A NEHEZTELÉS LÁDIKÓJA ...
 
Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!

 Női és férfi yin jang

Forrás: ismeretlen
 
 
A NEHEZTELÉS LÁDIKÓJA ...
 
Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt lelki nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!
Forrás: ismeretlen
A 12 életfeladat
 
 
Elfogadástól az Egységig 
Az életfeladatoknak 12 fő csoportja van.
Emberként mindegyik megvalósítása cél az életünkben, de egyéni, hogy kinek melyik a prioritása, hogy kinek mi a legfontosabb feladata az életében, amelynek megoldásával az összes többit is meg tudja valósítani.
1. Elfogadás
Képesek vagyunk elfogadni önmagunkat, másokat és a sorsunkat.
Jellemző az elfogulatlanság, az előítélet-mentesség.
2. Alkalmazkodás
Képesek vagyunk megújulni, nem ragaszkodunk a megszokotthoz, nem vagyunk a múlt foglyai. Jellemző a rugalmasság, a spontaneitás, a nyitottság.
3. Jótékonyság
Képesek vagyunk önzetlenül adni. Nem csak anyagiakat, hanem időt, figyelmet, tiszteletet stb. Jellemző a segíteni vágyás.
4. Kommunikáció
Képesek vagyunk figyelni, megérteni a másikat. Jellemző a tiszta, őszinte, erőszakmentes kommunikáció.
5. Alkotás
Képesek vagyunk mindenben észrevenni a szépséget és törekedni a kreativitásra.
Jellemző kezdetben az önkifejezés, majd az alapvető életigazságok művészi megfogalmazása, végül az „életművészet” megvalósítása.
6. Körülhatárolás
Képesek vagyunk meghúzni a saját határainkat, kialakítani saját egyéniségünket.
Jellemző az önállóság, a magabiztosság, a bátorság.
7. Integritás
Képesek vagyunk egy belső harmónia kialakítására.
Jellemző, hogy összhangban van a következő 4 terület életünkben: amit hiszünk, amit gondolunk, amit mondunk, amit teszünk.
8. Hit és Bizalom
Képesek vagyunk hinni önmagunkban, embertársainkban és a gondviselésben.
Jellemző, hogy bízunk saját értékeinkben, valamint hiszünk egy transzcendens vezettetésben.
9. Igazság
Képesek vagyunk felismerni az illúzió fátyla mögött a valódi igazságot.
Jellemzően fáradhatatlanul kutatjuk a válaszokat az élet nagy kérdéseire, és képesek vagyunk elfogadni mások igazságát is.
10. Megbocsátás
Képesek vagyunk az elnéző lelkület kifejlesztésére, a feltétel nélküli megbocsátásra.
Jellemző a pozitív életszemlélet, az életöröm, az élet szeretete, a hála alkalmazása.
11. Szeretet
Képesek vagyunk önmagunkat elfogadni, értékelni, tisztelni, szeretni és ilyen mértékben a másik embert is.
Jellemző egy fejlődés a feltételekhez kötött szeretettől, a feltétel nélkül is szeretetig.
12. Teljesség
Képesek vagyunk a létezést egyre inkább nem polaritásokban – jó-rossz; fény-árnyék stb. – felfogni, hanem Egységben megélni.
Jellemző a tudatosság, az individualitás megőrzése.
Ha fő életfeladatunkat megtaláljuk és megoldjuk, akkor már „gyerekjáték” a többit is megvalósítani. Szert teszünk egy belső erőre, valamint az életünket az öröm, a harmónia, a szeretet és a szabadság jellemzi.
Váradi Tibor előadása alapján
Lejegyezte KinezIldi, köszönet érte

 

 

A természet - valóság. Egyszerűen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.

Biegelbauer Pál
 
Golgota virág
 
Az emberré válás szabályai
 
1. Kapsz egy testet
Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.
 
2. Tanulsz
Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
 
3. Nincs balsiker, csak tanulság
A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen" kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek".
 
4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle
Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
 
5. A tanulásnak soha nincs vége
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
 
6. Semmivel sem jobb "ott", mint "itt"
 
Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tetszik.
 
7. Mások pusztán éned tükörképei
Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
 
8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel
Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.
 
9. A válaszokat magadban találod.
Az élet kérdéseire magadban lehetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.
 
10. Mindezt úgyis elfelejted.
 
Chérie Carter-Scott
A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. Arthur Golden
 

A BOLDOGSÁG TITKA

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: 
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? 
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: 
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj! Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
 
Az első lépés az, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki mindazért, amid van. 

 

 
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: 
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek. 
 
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük, amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják. 
 
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat. 
 
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts. 
 
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd! Emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet. 
 
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék. 
 
És végül a nyolcadik lépés: Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van. Segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.
 
Indiai mese