Olvasnivalók1

~ Egy honlap átalakítás után most tudtam visszatenni az Olvasnivalókat.
Hamarosan a hozzájuk tartozó képeket is pótlom majd.
Addig is jó olvasást kívánok! ~
 
A Mester így szólt az üzletemberhez:
– Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom? 
– Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe. 
Anthony de Mello 
Változást hoz számodra, ha tudatára ébredsz, de azt át kell élned. Ezen a ponton szavamat veszed észre. Lehet, hogy már tervezed is, hogy tudatára ébredj. Az egód, a maga ravasz módján, megpróbál belehajszolni a felébredésbe. Ügyelj rá! Ellenállásba fogsz ütközni, baj lesz belőle. Amikor valakit egész idő alatt nyomaszt a türelmetlen igyekezet, hogy tudatára ébredjen, fogadhatsz rá, hogy enyhe szorongás, nyugtalanság lép fel nála. Szándékában áll tudatára ébredni, kitalálni, hogy vajon ténylegesen felébredt-e. Az ilyesmi nem tudatára ébredés, hanem az önsanyargatás része. Ez furcsán hangzik egy olyan kultúrában, amelyben a célok megvalósítására neveltek minket, arra, hogy jussunk valamire. Valójában nincs hova eljutni, mert már ott vagyunk. A japánok találó módon fejezik ezt ki: „Azon a napon, amikor abbahagyod az utazást, meg fogsz érkezni.” Ilyen alapállást kell felvenned. „Tudatára akarok ébredni, kapcsolatban akarok lenni bármivel, ami van, és hagyni, hogy megtörténjék bármi, ami történik: ha már tudatára ébredtem, az jó, ha még nem, az is jó.” Abban a pillanatban, hogy célul tűzöd ki a tudatosítást, és megpróbálod megvalósítani, törekvésed az ego magasztalására, megdicsőítésére, az ego előléptetésére irányul. Azt a jó érzést akarod, hogy véghezvitted. Ha valóban „véghezvitted”, nem fogsz tudni róla. A bal kezed nem tudja, mit csinál a jobb. (Vö. Mt 6, 3) „Uram, mikor tettük mi ezt? Nem voltunk tudatában.” Jótékonykodni sohasem annyira szeretetteljes, mint akkor, amikor valakinek nem jut a tudatáig, hogy jótékonyság, amit művel. „Úgy érti, hogy segítettem önnek? Jól éreztem magam. Csupán jártam a táncomat. Ez segítségére volt önnek? Nagyszerű. Gratulálok. Nem az én érdemem.”
Amikor megvalósítod, amikor tudatára ébredsz, egyre kevésbé érdekelnek az olyan címkék, mint ”éber” vagy „szendergő”. Számomra ezen a ponton az egyik probléma abban áll, hogy hogyan keltsem fel bennetek a kíváncsiságot, de ne a spirituális mohóságot. Ébredjünk tudatára, oly csodálatos lesz! Egy idő után már nem az számít, hogy ez csodálatos; valaki azért éber, mert él. Nem érdemes tudatára ébredés nélkül élni. A fájdalmat pedig magára fogod hagyni.
Anthony de Mello: Ébredj tudatára! - részlet
 
Ekkor megfogtam egy poharat, és az asztal szélére tettem.
- Le fog esni - mondta
- Pontosan. Azt akarom, hogy lökd le.
- Törjek össze egy poharat?
- Igen, törjön össze egy poharat. Látszólag egyszerű, mégis nehéz megtenni, mert olyan félelmek rejlenek benne, amelyeket soha nem érthetünk meg igazán.
Mit számít az, ha összetörünk egy olcsó poharat? Hiszen mindenkivel előfordult már - véletlenül.
- Törjek össze egy poharat? - kérdezte ismét. - De miért?
- Megmagyarázhatnám - feleltem - De igazából csak úgy; azért, hogy összetörjön.
- Érted törjem össze?
- Dehogy. Nézte az üvegpoharat az asztal szélén - és aggódott, hogy le fog esni.
"Te azt mondanád, hogy ez egy beavatási szertartás" - gondoltam, és kedvem lett volna hangosan is kimondani. "Ez a tilos. Az ember nem törögeti szándékosan a poharakat. Az éttermekben, és otthon is, mindig nagyon ügyelünk arra, hogy ne tegyük a poharakat az asztal szélére. A világ megköveteli, hogy vigyázzunk a poharakra, nehogy leessenek a földre.
De amikor véletlenül összetörünk egyet, rájövünk, hogy nem is olyan nagy dolog. A pincér közli velünk, hogy "semmi baj", és én még soha nem láttam, hogy valakivel kifizetettek volna egy összetört poharat. A poharak összetörése hozzátartozik az élethez, és nem okozunk vele nagy kárt magunknak, az étteremnek, vagy az ismerőseinknek.
Meglöktem az asztalt. A pohár megingott, de nem esett le.
- Vigyázz! - kiáltott fel ösztönösen.
- Törd össze a poharat - ismételtem.
"Azért törd össze, mert ez egy szimbolikus cselekedet" - gondoltam. "Próbáld megérteni, hogy nekem sokkal fontosabb dolgokat kellett magamban összetörnöm, mint ez a pohár, és most boldog vagyok, hogy megtettem. Gondolj a lelkedben dúló harcra, és törd össze ezt a poharat."
Mert a szüleink megtanítottak arra, hogy vigyázni kell a poharak - és a testek - épségére. Megtanítottak, hogy a gyerekkori szenvedély nem teljesülhet be, hogy nem szabad szerzeteseket elcsábítani, hogy csodák nincsenek, és hogy nem szokás úgy elutazni, hogy nem tudjuk, hova megyünk.
Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek.
- Törd össze ezt a poharat - kértem még egyszer.
Mereven a szemembe nézett. Majd lassan végigcsúsztatta a kezét az asztalon, és megfogta a poharat. Aztán egy hirtelen mozdulattal lelökte a földre.
A csörömpölésre mindenki felkapta a fejét. S ő ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, csak nézett és mosolygott - én pedig visszamosolyogtam rá.
- Semmi baj - kiabálta a felszolgálófiú.
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam c. könyvéből
 
Bővében vagyok az értékes készségeknek és tehetségeknek
 
Számos készséggel és tehetséggel rendelkezel, múltbeli tapasztalataid és ismereteid meghökkentően gazdagok. Jó néhányat beazonosíthatsz készségeid és ismereteid közül, ha áttekinted az összes iskolát, workshopot és kurzust, amit elvégeztél, tekintsd át a könyveket, amelyeket elolvastál, a hanganyagokat, amelyeket meghallgattál, és az oktató videókat, amelyeket megnéztél. Amikor értékeled a készségeidet, emlékezz az összes munkára, amit valaha végeztél, még az önkéntes munkákra is, mint amikor segédkeztél a gyermekeid iskolájában, vagy az egyházadban, és ne hagyd ki az iskola után végzett, illetve nyári tevékenységeket sem. Szereted szervezni és vezetni a háztartást, bizottságokban, befektetési alapokban dolgozni, és emberek csoportját koordinálni, beosztani az idejüket? Tekintsd át a hobbijaidat. Tartozol-e valamelyik klubhoz, mint például bridzs-, vagy sportklubhoz? Szereted-e a képzőművészetet és a kézműves dolgokat? Élvezed-e dolgok felépítését, a versírást, vagy a mesemondást? Készségek gazdag és változatos háttere áll a rendelkezésedre, valószínűleg több, mint amennyit valaha is fel tudnál jegyezni.
Miután áttekintetted a készségeidet, amelyeket használni akarsz, tekintsd át álmaidat. Minél több részletet és tisztaságot tudsz megjeleníteni az álmaiddal kapcsolatban, annál inkább képes leszel magadhoz vonzani azt, amit akarsz. Ahogy megvizsgálod az ideális életedről szóló álmaidat,a dolgokat, amelyekhez vonzódsz, és a környezetet, a különböző embereket, akikkel szívesen körülvennéd magad, már azonosítottad is életed munkájának alapvető elemeit. Az álmaid gondolati modellként működnek – mint az építész tervrajzai – és segítenek, hogy a felsőbb éned előlépjen, és útmutatásaival elindítson a magasabb ösvényeden.
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
 
A változásaim és a lehetőségeim minden nappal gyarapodnak
 
Mivel a gondolataid teremtik a valóságodat, még jobb életet teremthetsz magadnak, ha megtanulod, hogyan gondolkodj korlátlan módon. A korlátok nélküli gondolkodás fokozza a kreativitást, kiterjeszti a lehetőségeidet, vonzza a kedvező alkalmakat, és lehetővé teszi a gyors fejlődést. A korlátlan gondolkodás megengedi neked, hogy előre megtapasztald azokat az érzéseket, amelyek akkor jönnek el, amikor majd megkapod az általad vágyott bőséget, ezek az érzések azok a járművek, amelyek elhozzák neked a bőséget. Használd arra ezeket a látomásokat, hogy megnyisd az elmédet és beengedd a korlátlan lehetőségeket.
A korlátlan gondolkodás segít neked abban, hogy kapcsolatban maradj életed magasabb szintű terével, és hozzákapcsol felsőbb éned szélesebb ívű látomásához. Segít abban, hogy valóra váltsd a lehetőségeidet. Minden nagy munka egy látomással kezdődik. Azok közületek, akiknek vannak gyermekei, gyakran kapcsolatba lépnek ezzel a korlátlan gondolkodási folyamattal, hiszen a gyermekek még könnyedébben megszövik a látomásaikat arról, hogy kivé lehetnek, és milyen nagy dolgokat vihetnek majd végbe. Szülőként segíthettek nekik, hogy felismerjék lehetőségeiket, és megteremtsék maguk számára a lehető legjobbat. Amikor pedig szerelmes vagy, felismered a másik emberben rejlő lehetőségeket, és segítesz neki megteremteni azt. A korlátlan gondolkodás azt jelenti, hogy magadra vonatkoztatva is meg van ugyanez a csodálatos látomásod: felismered és beteljesíted a lehetőségeidet. Minden alkalommal, amikor a jövőre gondolsz, megteremtesz egy lehetséges irányt.
 
Sanaya Roman – Duane Packer: A bőség enciklopédiája
 ♦
„Aki nem tud megbocsátani, hatalmas lelki erőket köt le magában, és a haragját, a gyűlöletét, az elkeseredettségét és a bosszúszomját táplálja az energiával. A megbocsátás azonban lehetőséget ad arra, hogy megszabaduljunk a múlt bilincsitől.
Ha képesek vagyunk megbocsátani, azzal jogot szerzünk arra, hogy ne szenvedjünk tovább a kínzó múlttól. Ha folytatjuk a bűnösök keresését, és megrekedünk haragunk csapdájában, akkor elszalasztjuk azt a lehetőséget, hogy megérkezhessünk önmagunkhoz, és meggyászolhassuk sérüléseinket. A hosszasan emlegetett fájdalom és harag nem csak bennünk marad, de idővel megkeményít, megbénít és elnehezít. Ne raboskodjunk tovább a düh, harag és elkeseredettség börtönében, hanem fogadjuk el és dolgozzuk fel ezeket az érzelmeket.
A tisztítómunka legfontosabb lépése a gyász. Minden ember számára fontos, hogy megfelelő módon meggyászolhassa azt, ami fájdalmat okozott neki. Csak ezután tudunk felülemelkedni a sérelmünkön, és ekkor tudjuk elengedni, hogy helyette valami újba kezdhessünk. A fájdalom egészen addig nem tud megszűnni, amíg nem észleljük, nem fogadjuk el, nem gyászoljuk meg és nem bocsátjuk meg.
Ha elfojtjuk a fájdalmunkat, akkor az belső méregként hat. A gyász elmaradása sokszor depresszióhoz vezet. A valódi megbocsátáshoz semmi köze sincs annak, hogy mosolyt erőltetünk arcunkra, nagyvonalú elfogadással viszonyulunk másokhoz, mindent megbocsátunk és megtagadjuk sérüléseinket. A valódi megbocsátás egyet jelent a szemléletmód gyökeres megváltoztatásával: „Többé nem akarom az áldozat szerepét játszani, és nem akarom tovább rosszul érezni magam. Ezért most mindezt elengedem, és minden erőmet az utamon való haladásra fordítom!” akinek ez sikerül, képes lesz felhagyni azzal a rossz szokással, hogy állandóan a régi sebeit nyalogassa. Ehelyett békét köt az életével. Ily módon megbocsátani kezdetben nem könnyű. De mindenképpen gyógyuláshoz vezet. Saját magunk gyógyulásához – hiszen önmagunkért tesszük mindezt.
Ha felismerjük, hogy nem a másik hibája az, amit annyira kellemetlennek érzünk, akkor hatalmas lépést teszünk előre. Látszólag ugyan kézenfekvőnek tűnik, hogy a másik a bűnös, de a történtek által kiváltott reakciók és érzések már régóta csak a mi lelkünk mélyén élnek tovább.
Vitáink, összeütközéseink, baleseteink pontosan azt tükrözik vissza, ami a lelkünkben lejátszódik, és minden ilyen, látszólag negatív esemény saját gondolataink, cselekvéseink és értékítéletünk következménye. ... Az életünkben bekövetkező események világosan megmutatják, mennyire ismerjük és hogyan kezeljük a saját sérüléseinket.
A másokhoz fűződő kapcsolataink szempontjából valójában egyvalami játszik döntő fontosságú szerepet: fel kell ismernünk és tudatosítanunk kell önmagunkban negatív érzéseinket. Mindenki azt a szégyenbélyeget viseli a legnehezebben, amit ő ütött saját magára. Csakis mi döntünk arról, hogy mi zavar bennünket, mit tekintünk negatívnak, mire reagálunk rossz érzésekkel. Éppen ezért világosan kell látnunk, hogy csakis magunknak okozunk szenvedést, ha továbbra is ragaszkodunk a dolgokkal és az emberekkel szembeni negatív hozzáállásunkhoz. Ha nem ismerjük fel, hogy újra és újra ezt tesszük, akkor öntudatlanul is folytatjuk a régi gyakorlatot, és sohasem fogjuk megérteni, miért olyan nehéz az életünk. Másokat és másságukat fogjuk felelőssé tenni a saját problémáinkért – elsősorban a társunkat, vagy éppen a szüleinket, főnökünket, a szomszédokat és a társadalmat.”
Éva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz
 ♦
Mottó: „Velem valami baj van, veled is van valami baj – de ezzel nincs semmi baj!”
 
Ha tudni akarod, mi az, amit nem szeretsz és nagy valószínűséggel megragadsz önmagadban, egyszerűen vizsgáld meg, mi bosszant az életedben szereplő emberekben. Nézz bele abba a tükörbe, amellyel ők szolgálnak számodra. Ha úgy tűnik, hogy sok dühödt embert vonzol magad köré, akkor valószínűleg mindeddig nem dolgoztál fel valamiféle haragot a saját életedben. Ha úgy látod, hogy az emberek megtagadják tőled a szeretetüket, akkor lényed egy része nem hajlandó szeretetet adni. Ha az emberek egyre-másra ellopnak tőled valamit, akkor egy részed becstelenül viselkedik, vagy becstelennek érzi magát. Ha mások elárulnak téged, akkor talán te is elárultál valakit a múltban.
Vizsgáld meg azokat a kérdéseket is, amelyek kihoznak a sodrodból! Ha az abortusztól a plafonon vagy, akkor talán lényed egy része kevés tiszteletet mutat az élet iránt más területeken, vagy egy részed tisztában van vele, hogy te is képes lennél bántalmazni egy gyereket.  Ha szenvedélyesen kikelsz a homoszexualitás ellen, akkor talán nem vagy képes elfogadni önmagadnak azt a részét, amely olykor maga is a hasonneműekhez vonzódik.
 
Tükörlabirintus
 
A tükörkép nem mindig jelenik meg ilyen könnyedén vagy egyszerűen. Például olykor nem is annyira a konkrét viselkedésformával azonosulunk, inkább azzal a mögöttes jelentéssel, amelyet a viselkedésforma számunkra hordoz. A férfiban, akit dühít a felesége falánksága és kövérsége, talán nem is a mértéktelen evésre való személyes hajlam miatt támad rezonancia, hanem amiatt, hogy a felesége a túlzásba táplálkozással próbálja elkerülni az érzelmi problémákkal való szembesülést, mivel ebben saját hajlamát látja tükröződni, hogy elmeneküljön önmaga érzelmi problémái elől. Persze a mások által ránk visszatükrözött dolgok könnyen olyanná válhatnak, mintha egy tükörlabirintus eltorzított képét szemlélnénk.
 
A kivetítés automatikus visszavonása
 
A sorsfordító megbocsátás szépsége abban a tényben rejlik, hogy nekünk nem muszáj felismernünk, mit vetítünk ki. Egyszerűen megbocsátunk az illetőnek azért, ami az adott pillanatban történik, s eközben automatikusan visszavonjuk a kivetítést, bármilyen bonyolult legyen is a helyzet. Ennek oka egyszerűen az, hogy az illető képviseli az eredendő fájdalmat, amely kezdetben kivetítésre késztetett minket. Amikor megbocsátunk neki, eltöröljük ezt az eredendő fájdalmat. Ezenfelül bármilyen sok problémát is látunk magunk körül, valójában csupán egyetlen alapvető probléma létezik mindnyájunk számára: az Istentől való elszakadásunk miatt érzett bűntudat. Az összes többi probléma ebből származik.
Úgy tűnik, ironikus módon azok az emberek hoznak ki minket a sodrunkból a legjobban, akik a lélek szintjén a legjobban szeretnek és támogatnak bennünket. Ezek az egyének majdnem mindig megpróbálnak tanítani nekünk önmagunkról, és arra sarkallnak, hogy haladjunk előre a gyógyulás útján, noha gyakran maguk is nagy árat fizetnek ezért a saját maguknak okozott kényelmetlenségek formájában. Ne feledd, ez nem egy személyiségek között lezajló csere, hiszen az igazat megvallva a résztvevők személyisége minden valószínűség szerint borzalmasan üti egymást. Inkább az egyes játékosok lelke vázolja fel a forgatókönyvet abban a reményben, hogy az illető előbb-utóbb felismeri a problémát, és meggyógyul.
Colin C. Tipping: Sorsfordító megbocsátás
 ♦
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira estek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.
Ahhoz, hogy hozzáférjünk a belső bizonyosság magjához, meg kell tanulnunk lehántani Maya fátylának sokféle rétegét.
Létezik egy ősi hindu tanmese, amit szívesen idézek a disszertációjukhoz témát kereső végzős hallgatóimnak.
 
Egy öreg és tapasztalt szobrászmesterhez egy tanítványa ezzel a kéréssel fordul:
-          Mester, szeretnék híres szobrász lenni. Mit tegyek?
-          Jó, de mondd meg, milyen szobrot akarsz készíteni?
Az ifjú gondolkodik egy darabig, majd így szól:
-          Egy gyönyörű elefántot szeretnék megmintázni.
A mester odatesz a tanítvány elé egy tömbkövet és néhány szerszámot, és így szól:
-          Itt van egy márványtömb, egy kalapács és egy véső. Nincs más tennivalód, mint eltávolítani mindent, ami nem hasonlít egy gyönyörű elefánthoz.
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai
Ha veszteség ér bennünket, ha látjuk az élet elpusztulását, az a mulandóságra tanít, s közelebb visz az igazsághoz. Ha a magasból lezuhan az ember, csak egy lehetősége van: a földre esni, az igazság földjére.
A szellemi gyakorlatok során megszerzett ismereteink hozzásegítenek minket, hogy a zuhanás ne tragédia legyen, hanem a belső menedék felfedezése.
 
A helyesen értelmezett, jó kihasznált nehézségek és akadályok váratlan erőforrásoknak bizonyulhatnak. A mesterek életrajza bizonyítja, hogy nem kellett volna nehézségekkel és akadályokkal szembenézniük, akkor sohasem fedezték volna fel magukban azt az erőt, amelynek segítségével felülkerekedtek rajtuk. Így volt ez például Geszárral is, Tibet mitikus nagy harcos-királyával, akinek a legnagyobb tibeti eposz beszéli el kalandjait.
 
Geszár azt jelenti, legyőzhetetlen, valaki, akin mások soha nem lehetnek úrrá. Attól a pillanattól kezdve, ahogy Geszár megszületett, gonosz nagybátyja, Trotung mindent megtett, hogy elpusztítsa. Azonban minden kísérlete után Geszár egyre erősebb és erősebb lett. végül Trotung ármánykodása tette hatalmassá Geszárt. Ezt fejezi ki az egyik tibeti közmondás: Trotung tro ma tung na, Geszerge mi szár, ami annyit tesz: ha Trotung nem lett volna olyan gonosz, Geszár sem emelkedett volna olyan magasra.
 
A tibetiek Geszárra nemcsak, mint hús-vér emberre gondolnak, hanem szellemi harcosnak is tekintik. Szellemi harcosnak lenni annyit jelent, hogy valaki erényes bátorságra tesz szert, hogy születetten intelligens, kedves és rendíthetetlen. A szellem harcosait megijeszthetik, de ők elég bátrak ahhoz, hogy kiállják a szenvedéseket, hogy félelmüket helyesen kezeljék, és a próbatételből győztesen kerüljenek ki. Mint Csögyam Trungpa Rinpocse mondja, harcossá válni azt jelenti, hogy a biztonságért folytatott kisszerű harcot képesek vagyunk felcserélni egy sokkal távolabbra tekintő látomással, a félelemnélküliséggel, a nyitottsággal, a nagyszerű hősiességgel… Ha rálépünk e nagyobb távlatot ígérő útra, megtanuljuk, hogy otthonosan viselkedjünk a változásokban, és a mulandóságot barátunkká tegyük.
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
A paraszt és a csacsi 
 
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
 
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
 
Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!
(ismeretlen szerző)
   ♦
 
Próbatételek
Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
 
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:
 
- Kedvesem, mit látsz itt? 
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta õ.
 
Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:
 
- Mit jelentenek mindezek, apám?
 
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.
Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
 
- Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.
 
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki  képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.
Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.
 
Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!
 
 Gabriel Garcia Marquez
Gabriel Garcia Marquez: Búcsúlevél
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes.
Ez az a pillanat.
Egy nagy kínai legendában a Tranxuban van egy aranyos mondás. Nem voltam rest megtanulni. Így hangzik: „Amikor az íjász nem díjat akar nyerni a nyíl kilövésével, minden ügyessége felett rendelkezik; amikor egy rézgyűrűt, akkor már ideges; amikor az aranyéremért küzd, akkor vakság száll rá, kettős látása lesz, és elveszti a józan szét. Az ügyessége nem változott, de a díj megosztottá teszi. Érdekelt. Többet gondol a győzelemre, mint a lövésre, és a győzelem szüksége megcsapolja az energiáját.” Hát nem úgy fest ez, mint a legtöbb ember? Amikor nem tűzöl ki célt, minden ügyességed felett rendelkezel, megvan minden energiád, pihent vagy, nincs benned törődés, nem érdekes, hogy nyersz vagy vesztesz.
 
 ♦
 
„A megvilágosodás előtt depressziós voltam: a megvilágosodás után továbbra is depressziós vagyok.” De ott a különbség: többé nem azonosulok vele. Tudod, milyen nagy különbség?
 
 
Aminek tudatában vagy, azt kontroll alatt tartod; aminek nem vagy tudatában, az kontroll alatt tart. Mindig rabszolgája vagy annak, aminek nem vagy tudatában. Amikor tudatában vagy, annak nincs hatalma feletted. Jelen van, de nem érint meg. Nem vagy kontrollja alatt; nem képes leigázni. Ez a különbség.
 
Antony de Mello: Ébredj tudatára - részletek
 
Egy anekdota Anthony de Mello-ról
Egy anekdota szerint Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello, szokásához híven, elmesélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben törti ki, mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt. A fergeteges nevetésnél csak Isten hangja volt erősebb. A mennyei Atya - aki maga is szereti a humort, különben miért teremtette volna az embert? - így szólt:
- Engedjétek be! Még több, Tónihoz hasonló emberre volna itt szükségünk.
A rövid kis történet azzal záródik, hogy a mennyország azóta vidám, mióta Anthony de Mello is ott van
 
Írásaiból:
- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.  
- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.   
- Esküszöm, bármit megteszek.   
- Jól van. Hány állatotok van?  
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.   
- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.   
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.  
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat. 
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.  
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.  
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.  
- És a lelki?  
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokban a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy.   
- És az isteni?  
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.
 ♦
A SZIGET
 
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: -
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte
a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben SZERETET.
Ismeretlen forrásból
Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam." - szólalt meg. "Jól tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."
Ismeretlen forrásból
 
Ha egy gyermek szidalmakban él – megtanulja az ítélkezést.
Ha egy gyermek haragban él – megtanulja a harcot.
Ha egy gyermek félelemben él – megtanulja a rettegést.
Ha egy gyermek szánalomban él – megtanulja az önsajnálatot.
Ha egy gyermek gúnyban él – megtanulja a szégyent.
Ha egy gyermek féltékenységben él – megtanulja az irigységet.
Ha egy gyermek biztatásban él – megtanulja az önbizalmat.
Ha egy gyermek megértésben él – megtanulja a türelmet.
Ha egy gyermek dicséretben él – megtanulja az önbecsülést.
Ha egy gyermek helyeslésben él – megtanulja magát szeretni.
Ha egy gyermek elismerésben él - megtanulja, hogy jó, ha célja van.
Ha egy gyermek önzetlenségben él – megtanulja az önzetlenséget.
Ha egy gyermek tisztességben és őszinteségben él – megtanulja, hogy mi az igazság és a becsület.
Ha egy gyermek biztonságban él – megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha egy gyermek barátságban él – megtanulja megtalálni saját békéjét.
 
Dorothy Law Noite
   ♦
 
Talán az
Volt egyszer egy öreg földműves. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt, és meglátogatta az öreget.
- Jaj, micsoda balszerencse! – mondta együttérzőn.
- Talán az – felelte a földműves.
Másnap reggel a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hozott magával három vadlovat.
- Ó, micsoda szerencse! - kiáltott fel a szomszéd.
- Talán az – hangzott a földműves válasza.
A következő napon az öreg fia felült az egyik vadlóra, de az levetette. A fiúnak eltört a lába.
- Jaj, micsoda balszerencse! – mondta a szomszéd.
- Talán az.
Másnap katonák érkeztek  a faluba, és minden épkézláb fiút elvittek magukkal a hadseregbe. A törött lábú fiút otthon hagyták.
- Ó, micsoda szerencse! - lelkendezett a szomszéd.
- Talán az…
 
Gyémánt és lótusz Zen tanmesék és versek
   ♦
 
A szeretet mindig növekszik, ha továbbadják. És nem abban növekszik, aki kapta, hanem abban, aki adja. Ha ezt megérted, akkor mindent megértettél, ami fontos és szükséges a boldogsághoz.
Dombi Ferenc
  ♦
 
Csak azért tudsz erős akarattal küzdeni,
amiben hiszel.
Csak abban tudsz erősen hinni, és azért küzdeni,
amiért Te hoztál felelős Döntést.
Csak akkor tudsz jó, felelős Döntést hozni,
ha hiszel ÖNMAGADBAN.
Akkor tudsz hinni Önmagadban, ha
Szereted Önmagad.
Gál István
 ♦
 
Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában:
az egyik, ha eleve nem hisz bennük,
a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi őket.
Ilyenkor megijed az ismeretlentől, az úttól, aminek nem látja a végét, az előreláthatatlan kihívásoktól és attól, hogy örökre meg kell válnia a megszokott kis dolgaitól.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.
Paulo Coelho
 
Ahogyan megfigyeltem, pont úgy és pont akkor történnek velünk dolgok, amikor itt az ideje, illetve megértünk a változásra!
 
Így a kinn és a benn harmóniába kerül!
 
Fontos elv, miszerint: „életkríziseink mértéke a változással szembeni ellenállás mértékétől függ!"
 
Változni és változtatni!
 
Tanulni, annyi, mint változni!
 
Minden, ami hosszú távon meg nem oldott probléma, az a bennünk megrekedt változás szükségessége!
Tuba Rózsa
 
Az Adakozásról.
 
...    Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz.
      Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol.
      Mert mi a tulajdon: tárgyak, melyeket megőrizel, attól való féltedben, hogy hátha holnap szükséged lesz reá.
      És a holnap - ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek, mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban, míg a szent városba tartó zarándokokat követi?
      És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség?
      Hát a szomjúságtól való félelem, ha kutad tele van, nem maga az olthatatlan szomjúság?
      Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.
      És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.
      Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.
      Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.
      És vannak, akik kínnal adakoznak, és ez a kín az ő megkereszteltetésük.
      És vannak, akik adakoznak, és nem éreznek fájdalmat, sem örömöt nem keresnek, sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal;
      Ők úgy adakoznak, miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli illatát.
      Az ilyenek keze által Isten szava szól, és szemükből Ő mosolyog a földre.
 
      Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve;
      És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót, mint adakozni.
      Van-e, amit meg kell tartanod?
      Minden, amid van, egyszer átadatik.
      Tehát adakozz ma, hogy az adakozás ideje a te időd legyen, ne örököseidé.
 
      Gyakorta mondjátok: "Adnék én, de csak annak, aki megérdemli".
      Gyümölcsös kertedben a fák, legelődön a jószágok nem mondják ezt.
      Ők azért adnak, hogy élhessenek, mert megtartani annyi, mint elveszni.
      Hiszen aki méltó arra, hogy nappala és éjjele legyen, az minden egyebet is megérdemel tőled.
      És aki megérdemli, hogy igyék az élet óceánjából, az megérdemli, hogy megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is.
      És mi lehet nagyobb jutalom, mint a bátorság, a bizalom, a kegyelem, ami az elfogadással jár?
      Hát ki vagy te, hogy az emberek felfedjék keblüket, leleplezzék büszkeségüket, s mezítelen méltósággal, megszégyenült büszkeséggel álljanak előtted?
      Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni.
      Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú.
 
      Ti pedig, elfogadók - és valamennyien elfogadók vagytok - ne vegyétek fel a hála terhét, mert igát raktok ezzel önmagatokra és arra is, aki adakozik.
      Inkább emelkedjetek fel együtt az adakozóval az adományon, mintha szárnyakon;
      Mert számon tartani adósságodat egyet jelent azzal, hogy kételkedsz a nagylelkűségben, pedig annak anyja a szabad szívű föld, s atyja maga az Isten.
Kahlil Gibran: A próféta
   ♦
 
A munkáról
 
Gyakran hallottalak benneteket, amint ezt mondjátok, mintha álmotokban beszélnétek: - Aki a márványt faragja, és saját lelke képmását felleli a kőben, nemesebb, mint aki a földet szántja.
      - És aki foglyul ejti a szivárványt, és az ember képmására vászonra fekteti, az több, mint aki sarut készít a lábainkra.
      De én azt mondom, nem is álomban, hanem a délidő túlontúl éber pillanataiban: a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.
      És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi.
  
      A munka a láthatóvá tett szeretet.
 
      És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
      Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
      És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
      És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira.
Kahlil Gibran: A próféta
   ♦
 
Két béka egymás mellett baktat az országúton alkonyatkor, és beszélgetnek. „Tudod, barátom – mondja az egyik -, én csak azt szeretném megérni, hogy annyi tejet ihassak, amennyi belém fér. Ez minden vágyam.” – „Úgy van – feleli a másik -, én is erre vágyom, ez álmaim netovábbja!”
Lassan tovább baktatnak, nagy egyetértésben, amikor váratlanul egy falusi ház elé érnek, és íme, az ajtó előtt két tele kanna tej áll.
„Hű! – rikoltja az egyik béka – az ég meghallgatta kívánságunkat, nosza, ugorj az egyikbe, én a másikba, aztán igyunk!”
Beugranak és nagy élvezettel habzsolják a tejet. Isszák, isszák, végre kezd elég lenni. Átszól az egyik béka a másiknak: „Te..., nekem már elég, jó volna abbahagyni, de nem tudok kimászni a kannából. Mit csináljunk?”
„Nekem is elég már – feleli a másik -, de én sem tudok kimászni, nincs mit tenni, igyunk tovább, hogy fogyjon!”
Isszák a tejet, isszák, azután megint megszólal az egyik: „Te, én már nem bírom tovább, én megfulladok!” – „Ne jajgass – kiált vissza a másik mérgesen -, hanem nyeld, ahogy bírod.” – „Megint isszák a tejet, végre az egyik átszól: „Én már nem bírom tovább, feladom a harcot.” – „Én nem!” – ordítja a másik, aztán csend lesz, s az éj leszáll. Reggel felkel a nap s mit lát?...
Két tejeskanna áll egymás mellett. Az egyiknek a tetején úszik felfordulva egy megdöglött béka, a másik tetején úszik – egy darab vaj, s azon ül vidáman pislogva a másik...
Yesudian – Haich: Sorsunk és a jóga könyvéből
A szolgálat
 
A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni. 
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik;
például amikor meglocsolod a kertet,
rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma?
Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent?
Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.
Gabriela Mistral (Fordította: Domján László)
♦ 
 
Csak figyelj és hallgass meg!
 
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te tanácsot adsz, nem teljesítetted a kérésemet,
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, és Te elmagyarázod, hogy miért rossz, hogy így érzek, akkor rám tiportál,
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy Te süket vagy.
Nem kértem mást – csak hogy figyelj rám és hallgass meg,
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
Nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kell megtennem, csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek, még ha ez az érzés érthetetlen is, lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam, és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság, mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást, csak figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is figyelj rám és hallgass meg. Ha szólni akarsz, várj egy ideig, és akkor már én is tudok Rád figyelni.
Agnes Beguin
Ha el tudsz képzelni valamit, meg is tudod valósítani!
 
A természet önmegvalósításra tervezett téged. Teremtésed minden szempontból afelé hajt, hogy megvalósítsd azokat a gondolatokat, amelyekről gyakran úgy hiszed, hogy túlmutatnak hatáskörödön. Az a rendeltetésed, hogy megvalósíts egy célt, és az elméd tudja, mi az! Bízz magadban! Higgy magadban! Tedd a lehető legjobbat! Ne vegyél tudomást azokról, akik kételyt ébresztenek benned önmagaddal szemben! Áldd meg őket, amiért tele vannak negatív gondolatokkal, és nem képesek követni téged! Azért kérdőjelezik meg a képességeidet, mert nem biztosak sajátjaikban.
...
Felejtsd el a sok ostobaságot, amelyet egész életedben tapasztaltál. Felejtsd el azt az elvárást, hogy küzdj és dolgozz egy olyan munkakörben, amelyet nem szeretsz. Felejtsd el, hogy másnak mutatkozz, vagy megfelelj más emberek elvárásainak. Bízz az univerzum iránymutatásaiban. Tudod, hogy egyedi vagy. Tudd, hogy az vagy, akinek gondolod magad, és bármit képes vagy megtenni, ami csak eszedbe jut! Tudd, hogy elképzeléseid nem csak neked fontosak! Fontosak nekünk, többieknek is, és tedd is meg. Szükségünk van arra, hogy valóra váltsd a legvadabb álmaidat is.
Thomas L. és Penelope J. Pauley: Váltsd valóra legvadabb álmaidat!
A Valódi Hivatás...
 
mint a munka egyik módja, és mint a munkáról való gondolkodás egyik módja, sajátos pszichológiát testesít meg - annak a személynek a pszichológiáját, aki az életben való legteljesebb részvétel felé halad, és akinek öntudata, önbizalma és önbecsülése növekvőben van.
Abraham Maslow, aki elsőként tanulmányozta és írta le az ilyen egészséges embereket, „önmegvalósító” személyiségeknek nevezte őket. Azok az emberek önmegvalósítók, akik pillanatról pillanatra úgy élnek, hogy életük nem más, mint igaz belső lényük külső megnyilvánulása. Tudatában vannak saját értékességüknek, és készek kísérletezni, alkotni, készek kérni, amit akarnak, és amire szükségük van.Magas önbecsülésük van és ebből következő kockázatvállaló kedvük egy csomó olyan képességet fejleszt bennük, amelyek elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy milyen munkát szeretnének. Állhatatosságra és optimizmusra is szert tesznek, aminek köszönhetően választásuk mellett egészen addig képesek kitartani, amíg annak pénzügyi jutalma meg nem érkezik. Életigenlőek. Számukra a munka - létezési mód, a szeretet kifejezése.
Marsha Sinetar: Csináld, amit szeretsz – és a pénz követni fog
A teve
 
Mikor az emberek először láttak tevét, nagyságától megdöbbentek, és rémülten futottak el előle. Idő múltával azonban rájöttek arra, hogy szelíd természetű, és annyira nekibátorodtak, hogy odamentek hozzá. Lassanként felfedezték, hogy ennek az állatnak epéje sincs, és annyira megvetették, hogy kötőféket raktak rá, és gyermekekre bízták, hogy hajtsák.
 
A mese bizonyítja, hogy a dolgok félelmetességét a megszokás enyhíti.
Aiszóposz meséi
A halászok
 
A halászok kihajóztak, de sokáig rosszul ment nekik: semmit sem fogtak, csak ültek a hajóban és szomorkodtak. Váratlanul egy üldözött tonhal vergődésében véletlenül beugrott a csónakba. Ők megfogták, a városba vitték, és eladták.
Ugyanígy sokszor, amit a mesterség nem ad meg, azt a szerencse megadja.
Aiszóposz meséi
Az Élet Himnusza
 
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan.
Az élet szépség - csodáld meg.
Az élet boldogság - ízleld.
Az élet álom - tedd valósággá.
Az élet kihívás - fogadd el.
Az élet kötelesség - teljesítsd.
Az élet játék - játszd.
Az élet érték - vigyázz rá.
Az élet vagyon - használd fel.
Az élet szeretet - add át magad.
Az élet titok - fejtsd meg.
Az élet ígéret - teljesítsd.
Az élet szomorúság - győzd le.
Az élet dal - énekeld.
Az élet küzdelem - harcold meg.
Az élet kaland - vállald.
Az élet jutalom - érdemeld ki.
Az élet élet - éljed.
 
Teréz anya
 ♦
 
Az Ezer Tükör Terme
 
Hol volt, hol nem volt, egyszer egy templomban, abban egy terem, melynek minden falát tükrök borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt ebben a templomban, és addig bolyongott, míg végül ebben a teremben találta magát.
 
 
Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe.
Telt-múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe. Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát – mire az ezer tükör-eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett.
Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot.
Kérjetek és megadatik néktek
 
Egy egyetemi hallgató meglátogatta Gasant, és megkérdezte tőle: - Hallott már a keresztény Bibliáról?
- Még soha. Olvasson fel belőle – kérte a Mester.
„Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint  ezek közül egy. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap aggodalmaskodik a maga dolgai felől.
- Akárki szájából is hangzottak is ezek a szavak, én megvilágosodott embernek tartom – jegyezte meg Gasan.
Az egyetemista tovább olvasott:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”
- Ez kiváló. Bárki mondta is e szavakat, közel van a Buddhasághoz.
Közel a Buddhasághoz
101 zen történet
 
Egyszer, egy idősebb Cherokee bennszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól
 
"Harc dúl bennem... egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben."
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: "Melyik farkas fog győzni?"
Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: "Az, amelyiket táplálod."
 

Legyen hírlevél: