Amikor jelen vagy

Beküldte Marcsi - 2014, április 25 - 00:12
 Busz 1.           
Amikor jelen vagy
 
...azaz...
 
az érem harmadik oldala
 
 
Hazafelé tartottam. Szürkült.
Eldugott hely, estefelé akár félelmetes is lehet.. (Érdekes, ez sose jutott eszembe.) Az egyik ház előtt, egy nagyobb téren áll egy busz. Rápillantottam. Épp csak észleltem. Igen, ez egy busz. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Haladtam a lépteimmel és a gondolataimmal tovább.
Mert amit néztem, azt nem biztos, hogy láttam.
 
Busz 1.
 

S ekkor ébredtem, mert valami mást láttam meg.

A korábban egyterű busznak vélt jármű egész más alakzatot vett fel.
Ekkor elkezdett érdekelni. Milyen is ez a busz? Valóban azt látom, amit korábban véltem?
 
Körbejártam.
Elölről egész más képet mutatott.
 
  Busz 3.
Aztán egy másik nézetből, - immáron a harmadikból és ugye ez az összkép, - megkaptam egyben az egészet:
 
 Busz 2.
 
 

Biztos, hogy amit nézel és amit látsz, az a valóság?

Vagy a feltételezésed, megszokásod, az „úgy szokott lenni” érzésed mondatja veled és te el is hiszed igazságnak. Ide most tehetnék egy kérdőjelet is. Azaz: elhiszed ezt igazságnak – mindig, minden esetben?
 
Vagy van, hogy észreveszed, hogy ami eléd került, az nem teljesen úgy van, ahogy első ránézésre feltétezted? Van-e, hogy közben... – ez a jobbik eset... de van, hogy csak utólag, és igen, jó, ha utólag felismered... – valamit elnéztél.
És csak utólag érted meg, hogy a megszokásod (feltételezésed) játszott veled?
 
Vajon van ilyenkor erő és becsület benned, hogy felismerd, sőt, elismerd... - pláne, ha valakivel vitatkozásba kerülsz esetleg, – tehát elismered, utólag elmondod neki, hogy igen, neki volt igaza? Te nem láttad jól?
 
Azt tapasztalom, hogy sokszor, életünk során sokszor kerülünk saját csapdánkba... s ha éberek, tudatosak vagyunk, és nem sietünk el saját igazunkat erőltetni, elfogadtatni, bizonygatni... ha adunk türelmet, kíváncsiságot a másiknak.. vagy csak időt saját magunknak átgondolni, megfigyelni, végigfuttatni a másik gondolatmenetét és belátni – neki is meg van a maga igazsága. Sőt, lehet, hogy nem is ütközik a miénkkel?!
 
Csak nem ismertük fel az ő gondolatmenetét, az ő megszokását, vagy az ő megfigyelését... nem figyelünk a szavai pontosságára, a miénk nagyvonalúságára... s csak legyintünk... „ő csak mondja magáét...” ...még jó, hogy össze nem veszünk!
 
Szóval ilyen az én 'busz-megközelítésem'.
 
Kívánok neked sok felismerést, rálátást, megdöbbenést, hogy legyen lehetőséged megismerni önmagad és mások látásmódját, gondolkodásmódját és szavait, megfogalmazását! Hisz nem biztos, hogy ha a másik mást mond, - tőlünk eltérőt, - az rossz vagy nem elfogadható.
 
Legyen neked is, találd meg saját 'busz-megközelítésed'!