Tél-tavaszi finomság

Tél-tavaszi finomság - egyszerűen

Annyit süt-főz az ember. Legalábbis én. Szeretek.. S arra jöttem rá, ezeket a saját oldalamon is megoszthatom. Hiszen szeretem a könnyű, gyors ételeket, mégis pompás ízeket adó ételeket. S talán ezzel másokat is tudok segíteni, támogatni.

Szóval, hétvég.. sok kedvem nem volt hosszan ácsorogni a konyhában. A derekam sem szereti. Ráadásul pompás az idő, csábít a nap, - erkélyre - mehetnékem van. Napozás-olvasás-rajzolás vagy valami hasznos dolog: varrás-javítgatás, vagy tréning vázlat írás.

A másik szempont: gyors legyen. Néha későn kapok észbe, már éhes vagyok, ennék azonnal.. de hol is az étel?

A hűtőben a karácsony előtt vett isteni tyúkocska. Mivel előfagyasztva hoztam haza, - jó kis házi fajta -, egyben kell megolvasztanom. Addig kitaláltam, egy isteni leves lesz az aprólékból, hátból-lábból-nyakból. Jut majd Odinak is belőle (barátnőm aranyos kutyájának, hisz a csirke lábat én magam nem szeretem).

Szeretem azonban a kis csontocskákról letisztítani a finomra főtt husikat.. nyak-hát, felnőtt korom kedvencei - s az erőt adó leves pedig igazi gyógyító ERŐleves.

A többi részt feldaraboltam, befűszereztem, só, bors, fokhagyma és egy csepp csípős (még Franciaországból kaptam ajándékba. Finom. Enyhe csípős íze jól esik a gyomornak, de nem bánt, s később sem mar.)

A piacon járva pedig megkívántam a héten a savanyú káposztát. E télen keveset ettem belőle, ráéreztem - ez kell most nekem.

Ebből lett hát a Boros-káposztás csirke - a néma kacsa mintájára. No, de ez egy másik történet, talán majd máskor megírom.

Szóval íme, az egyszerűsége: a savanyú káposztát leterítem a kukta aljára. Erre krumpli-sárgarépa-cékla kombó kerül. Ráhelyeztem a fűszeres csirke darabokat. Megszórtam jól karikára vágott hagymával és még fokhagymával is.

Ezután már csak vizet, - na és, amiért külön lementem vásárolni -, fehér bort öntöttem alá.

Lezártam s a gáz gondjaira bíztam.

A savanyú káposztát nem most mostam ki. Szeretem azt a pikáns savanykás ízét, pont erre vágytam, De ha neked túl savanyú, természetesen kimosod a levéből, átöblíted.

30-40 percig hagytam körül-belül. Mielőtt az evésre-tálalásra került volna a sor, gondosan kiszedtem egy csinos jénai tálba az egészet. Igyekeztem a sorrendet megtartani, hogy a csirke felülre kerüljön. S aztán a sütőbe téve színt adtam neki. Ropogósra pirult  bőr, isteni lett az egész állaga.

A tálalást már fent láthatod... nem lehet abbahagyni. Együtt a köret a savanyúsággal - és tiszta egészség!

Ilyen a hús, pirulás után.

A köret: egységes egészet alkot... :-D

Mivel tyúkocska volt, a bőre alatt volt némi zsiradék. Ezt előtte ügyesen kisütöttem.. és bizony a töpörtyűjét befaltam. Az így megmaradt saját zsírját öntöttem a husira.. picit szárazra sült, és ez a finomság feloldotta minden parányi ellenérzésemet, ha volt egyáltalán.

Jó étvágyat neked is!

Ha megsütöd, kérlek, meséld el, hogyan sikerült neked?