SzívDOBbanás

Szív-DOB-banás

Egy programra voltam hivatalos. Barátnőm hívott meg, felfedezte, hogy a közelükben, a Művelődési házban Hangfürdő van. Lelkendezésemre szerzett nekem is jegyet. Szeretem nagyon a hangtálas programokat. Többször is voltam már. Sőt, külön személyre szóló kezelés is volt ajándék számunkra egy ízben a lányommal.

Most, hogy elmentünk, meglepő volt számomra, hogy főleg gonggal dolgozott a kezelő.

Egyenesen félelmetes volt, ahogy teljes erővel megütötte és azt a hatalmas termet teljesen betöltötte ez az irtózatosan erős hang, rezgés. Nem kímélte. Eljutott hozzánk a hangja, a gong rezonálása, sőt, rajtunk is túlterjedt, miközben a bensőnkben zengett, visszhangzott.

Kurta, rövid mondatokat mondott két ütés között. Némi téma, egy-egy gondolat... megült bennünk, áthaladt, majd kitisztítva zsigereinket, sejtjeinket, a hang kimosott mindent belőlünk.

Miközben zengett a gong, rezgett szinte az épület, a bensőnk visszhangozva felelt, s engedte a már lejárt régi elemeket... mégis egyre mélyebbre haladtunk, már jelen sem voltunk. Ki tudja, merre bóklásztunk, mikor lassan elhalkult a zengés, s jöhettünk visszafelé.

Bennem még morzsákban ott zizegett a magokkal töltött dob, mely a tenger hangját idézte... s komótosan éledezve tértünk vissza a jelenbe.

Eltelt pár nap. Egy oldáson vettem részt. Céljaim, gondjaim között, amelyek felmerültek, közöttük ott volt a HANG. A hang, amely hangos és a fülembe hatol, fejemben fájdalmat okoz... minden alkalommal, ha erősebb hangú ember úgy beszél, hogy a szerelvény másik felében is érteni... vagy fejem fölött harsog, engem kitaszít, oly fájdalmat okoz, hogy menekülnék. Hosszú ideje küzdök ezzel. Most terítékre került, mert annyiféle-formában támadt és bántott, hogy nem tűrhettem tovább.

Az ok, amely megmagyarázta az egészet, fájdalmas őserővel idézte fel a halálsikolyt!

Óh, így már értem! 

(Az oldás nem ez életre mutatott. Ki hiszi, annak egyszer majd elmesélem. Ki nem, az hagyja figyelmen kívül e részletet.)

Aztán pénteken aztán észrevétlen egy program került elébem.

Megszoktam már, hogy olykor, szinte csak úgy elém kerülnek dolgok, történetek. Nos, ez is így lehetett. Egyszer csak ott volt a program, hívott.. s jelentkeztem. Persze, hogy volt hely rá. Így el is mentem!

Sámángyógyítás volt, különös módon. Még sosem hallottam róla, aki tartotta, de különös egyénisége megfogott. Arikán hangja őserőként szállt a magasba... s idézte őseim erejét, hívta a szellemek jelenlétét, anyát, s apát, majd gyógyította a gyermek lelkeket. Óh, hát ezért kellett itt lennem!

Áldás, hogy itt lehettem! Hála, hogy megmutatták s én meg, hogy hagytam magam áramolni a hívásokkal.

Nos, vajon mi következett? Szombaton a Taiko dobosok előadását voltam hivatott átélni.

Van kötődés, egy régi-régi ismerős, - mondjam? - óvodás társunk az egyik dobos! Évekkel ezelőtt volt lehetőségünk együtt jógázni. Aranyos személye, mindig csodálatot vált ki belőlem! Kata hívott egyszer egy nyári napon Gödre, a közeli táborban egy koncertre. A Taiko-sok adtak koncertet nyári táboruk zárásaként!

Ott és akkor annyira megtetszett neki, hogy még több előadást megnézett. Majd még azon őszön egy work shop-jukra is elment. Mondanom sem kell nektek, beleszeretett. Azonnal ott ragadt. Azóta tag és tanulja kitartóan ezt a nem könnyű japán dobolás művészetet.

Végre én magam is láthattam - élőben, vele a produkciót!

Ez hát a kötődésem a dobosokhoz.

De a mostani apropó úgy látom, mégsem ez! Hanem azok a bizonyos HANG-ok, melyek engem zavartak .. s lám a folyamat megmutatja, mivel is gyógyítja az összes sérülést, hát újabb és egyáltalán nem gyengéd hangokkal!

A dob így lett számomra gyógyerő, gyógyító elhívás sebemre, ősi fájdalmamra, szerelmem elvesztésére, fogadalmam letételére.

Így gyógyulok, lépésről-lépésre. S lám, haladok!

Immár az erős hangok máshogy érintenek. Nem sértenek, nem fájnak. Már könnyebben viselem!

Áldás, hogy ezen az úton haladok. Lassan magam is megértem, mi az az ok, ami miatt ezt kellett most megtanulnom. Dehát ez nem egyik napról a másikra érkezik. Szokom és egyre tudatosabban tán, fogom is a témát, mert mint egy leckét helyezik elébem, s kezdem érteni a fokokat, lépcsőket, melyen haladnom kell.

S mi következik?

Évekkel ezelőtt jártam amolyan szabad zenélésre. Különböző hangszereken játszottunk. Nekem a sámán dob volt a kedvencem. Egy ízben két társammal csak dobokkal dolgoztunk. Mintha mindig is lett volna kezemben, úgy ütöttem, alkalmazkodtam, követtem a ritmust, éreztem a haladást, s minden egyes zenei egységben egy-egy történet filmje vetült belső szemem elé. Volt vadászat, üldözés.. elefántok vágtatása... s ki tudja még mi!

Akkor azt éreztem, lesz majd egy dobom!

Hát most érkezett el annak az ideje, hogy felvállaljam s megcsináljam magamnak a sajátomat. S így kapcsolódjak régi erőmhöz. Mert valami oka van, hogy ezek a hangok szólnak, hívnak. Csak le kell bontani a védő-takaró falakat, hogy magamhoz igazán elérjek. S az igaz hangokat végre megértsem!

Van már elég erőm, s a szívem jelez, hogy együtt kell dobbanom s haladnom vele!

Ha te is beleakadsz olykor néhány dologba:

Egyéni problémák, elakadások oldása, transzformálása

Jelentkezés egyéni találkozásra, oldásra, beszélgetésre: + 36 70 314 11 92