Hazatalálás

Beküldte Marcsi - 2015, április 13 - 00:05

 Apiphysis my world

Utamon vagyok.. de jó is elmondanom...  Pedig sokszor, hej, mennyire nem így érzem.

Miközben mindig is ott vagyok. Csak ebben hinni, elfogadni, beleengedni magam.. olykor elég nehéz, Vajon, miért játsszuk ezt a játékot magunkkal? Milyen egyszerű lenne az életünk, hacsak hagynánk magunkat! Hisz ami történik velünk, az értünk van.. vagy mi kértük. S ha ez így van, miért nem hisszük, vagy fogadjuk el? Miért tiltakozunk és prüszkölünk, amikor valami bekövetkezik? Ma már megtapasztaltad te is, hogy nem oktalan, ami érkezik. Mindennek meg van a maga értelme. Akkor is, ha azt elsőre nem látjuk, nem értjük, nem felfogható.

Talán az
Volt egyszer egy öreg földműves. Egy nap elszökött a lova. A szomszéd meghallotta a hírt, és meglátogatta az öreget.
- Jaj, micsoda balszerencse! – mondta együttérzőn.
- Talán az – felelte a földműves.
Másnap reggel a ló hazament, de nem egyedül érkezett, hozott magával három vadlovat.
- Ó, micsoda szerencse! - kiáltott fel a szomszéd.
- Talán az – hangzott a földműves válasza.
A következő napon az öreg fia felült az egyik vadlóra, de az levetette. A fiúnak eltört a lába.
- Jaj, micsoda balszerencse! – mondta a szomszéd.
- Talán az.
Másnap katonák érkeztek  a faluba, és minden épkézláb fiút elvittek magukkal a hadseregbe. A törött lábú fiút otthon hagyták.
- Ó, micsoda szerencse! - lelkendezett a szomszéd.
- Talán az…
 
Gyémánt és lótusz Zen tanmesék és versek
 

Ismered, ez az egyik kedvenc történetem.

Mennyiszer emlegettem.. s magam olykor nem ismerem fel, hogy eszerint működik az én életem is. Mondhatnám azt is, az energia törvények - ám ez egyszerűbben fogalmaz. És tudom, működik.

Hej, de sokat gondolkoztam rajta. S én olyan vagyok, ha egy témába beleragadok s nem tágítok. Akörül pörgök, csak rágom magam... s kilépni alig engedem magam. Mily jó lenne rögtön ráeszmélni, hisz ismerem a "járást", sokszor megéltem. S csak hagyni, hogy nyitottan, békével fogadjam, ami érkezik. Bárcsak... és mégis: mennyiszer esünk vissza, követjük régi rossz hibáink fájós talpnyomát.

Mily egyszerű lenne, csak elengedni az agyam, kikapcsolni, s a pörgést így megállítani.. csak hagyatkozni a belső megérzésemre, ami érkezik, hogy lehessen. És átélni, ami az enyém és figyelni, ami a másé már. Mert azt nem cipelhetem tovább.

És figyelni az emberekre, kiket az ég küldött körém. S hagyni, hogy körbevegyenek, 'átérjenek' s megértsenek, emeljenek. S ha már én emelni tudom őket, csak hadd legyenek, kiket én segítek.

Milyen szép gondolat: - Legyen így! - kívánom azonnal.

S tudom, ha hagyom, bekövetkezik. Mert teremtünk. Minden pillanatban. S ha hagyatkozunk, a belső sugallatra, nem lehet más, csak ami jár. Ami kell, hogy történjen.
Te tudod ezt? Hagyod.. s mered?

Tudom, mikor megtapasztalod, könnyű mondani, tenni, élni... csak amikor kibillensz az egy-pontodból, felejted el, mi is a dolgod.

S közben ez is így van rendjén.

 Csillagászati teremtés

S valóban mennyire forgandó az ember sorsa!

Tehát a vágy csak arrafelé visz: teremtsünk magunknak nyugalmat, sikert és bőséget. Miközben már ott vagy benne.. s ha körülnézel, rájössz: tiéd minden. Tehát, ha tiéd minden, akkor elégedett vagy, s bőségben, boldogságban vagy. Kell ennél több? Akkor már tudod, hogy csak rá kell gondolnod és teremted! Ennyi a dolgod. S aztán elengedned.

 Szivárvány

Szóval: csak örömmel, élvezettel, szeretettel csinálni!

Élni, lenni... s tenni a dolgod.

 

Feliratkozás a Hírlevélre, ajándék ÖN-TUDAT-osítás E-book-kal:

Kérem az E-book-ot is - így iratkozom fel a hírlevélre!

vagy anélkül:

Feliratkozom a hírlevélre!

Elérhetőség:

sutomaria kukac eromerito pont hu

+ 36 70 314 11 92