Elengedni 1.

Beküldte Marcsi - 2015, január 24 - 23:05

Hagyatkozás

A kép forrása: http://www.hotdog.hu/blog/handabandaa_blogja

"Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik, amire készen állunk, amire igazán szükségünk van."

Az idézet forrása: Váradi Andrea írása http://talentumok.com/igy-latjuk-mi/elengedes/

Különösen szép írás Andreától, köszönöm neki! Ha lehet, van időd: olvasd végig, külön élmény!

Jelen életem gyönyörűen hozza a tanításokat. És vele együtt épp így az elengedéseket.

Van mit tanulnom ezen a téren.

Néha oly nehéz hagyatkozni... mert nem hiszed el, hogy épp azt kapod, amit rád mért a sors. Nem akarod elhinni, hogy az lehetséges? Hogy éppen azok, akikkel együtt küzdesz már vagy tíz éve.. nem hogy nem védenek meg egy támadás kapcsán, de nem is értenek. Nem értik a gondolataidat, a tiszta érzéseidet! És nem is feltételezik rólad, hogy a szándékod nemes.

Nem értenek... pedig mióta együtt űzitek a munkát, a hobbyt... vagy bármit, ami közös bennetek.

Azt hitted, ismered őket.

S aztán egy eset felnyitja a szemed, hogy ők nem azok, akiknek gondoltad. Mert nem hiszik el, hogy jó (vagy jó lehet), amit csinálsz? Nem hiszik el, hogy tiszta a szándékod és nem bánt, nem sért, sem a másikat, sem a másik területen lévő embert.

Mást vártál?

Hát ne legyen elvárásod.

S ha azt tanítom másoknak: az elvárások egyenes utat nyitnak a csalódásokhoz, akkor miért is csodálkozom? Többet, jobbat gondoltam, vártam? (Vagy csak szerettem volna, mert megfelelni akartam, hogy értsenek, jól értsék a gondolataimat? Hogy elismerjenek, elfogadjanak? Ki tudja, milyen belső program mozgat engem?)

S ha azt gondolod: nem csak kipróbálni lehet egy másik műfajt, hanem dicsérni is. S ha dicsérek valakit, azzal nem árulok el senkit és semmit... - ezzel a gondolatoddal egyedül maradsz.

Aznap a Pozitív Gondolkodók Napján jártam épp, amikor elindult egy (számomra először) érthetetlen lavinává fejlődő történet. Aznap minden előadó különösen magas szinten működött. Értékes gondolataik magként hullottak elménkbe s kezdtek el fejlődni, azonnal gyökeret ereszteni.

Tonk Emil, a PGN napján

Az utolsó előadó Tonk Emil volt.

Emil bácsi.. aki nem sokkal lehet idősebb nálam, mégis valahogy így szólítom magamban... - egyébként a Magyar Marketing Szövetség alapítója és ügyvezető elnöke, - a partnerségről beszélt és tanított. Ismerni kell őt, ahogy humorával finoman csúsztatja mélyre a mondanivalóját s ad mérhetetlen súlyt üzenetének. Ez a mai mázsás súlyként adta meg a nap gondolatát, villogott bennem napokig. Néhány mondata különösen fényesen csillogott most a lelkemben, s hagyott maradandó nyomot:

"Próbáld feltételezni a társadról a jót!

Mondj jót a másikról!

Tanulj a versenytársadtól!

....ééééÉÉÉS:

Légy a legjobb alternatíva!"

S vele együtt rezegve bólintottam: igen, igaza van. Egyetértek. Számos területemen élem meg, hogy pozitív eredménye van az ilyen magatartásnak.

A mai üzenet, amiről hírt kaptam, az ellenkezőjéről akar meggyőzni. Hogy ezt nem teheted.. nem teheted egy hivatás, vagy egy tevékenység képviselőjeként. (Azaz jógatanárként nem mondhatok/írhatok más jógáról jót.. vagy semmit. Nyíltan meg főleg!) Mert mások emiatt elítélnek, körbevizslatnak és pellengérre állítanak. És közben keresik a hozzá való szabályt.. utólag... ami miatt súlyos büntetés róható majd rád. Vagy kizárhatnak.. ki tudja, mi is jöhet még...? Lefejeznek?

És átgondolod az életed. A tetteid. A szándékaid... nem érted. Keresed a miértet? Nem találod. Mert a te agyad nem így működik. Mert te nem szidod a másikat. Nem szólod le. Nincs okod, amúgy meg nincs jogod se rá. Ítélkezni másik felett??
Rájössz, hogy ezzel nem tudsz azonosulni.

Hogyha írnod kell, megírod a gondolatodat.

(Magamról szólva: 4 évig egy újságba írtam, ahol saját rovatot vezettem, saját műfajt alakítottam ki. Írok most is. Éppen egy könyvet. Vagy blogot. Vajon ki tilthatja meg, hogy leírjam, mit is gondolok.. vagy arról írjak, amiről akarok? Ha jógáról, akkor arról.
Szerinted, ha Moldova ír valamit, ami az Írószövetség elnökének nem teszik, azért etikai bizottság elé citálja? Vizsgálatot indít ellene? Vagy nem adhatja ki a könyvét?)

Akkor is, ha azzal (néhányan, mások) nem értenek egyet. Akkor is, ha annak a csoportnak az ikonja, soha ilyet nem mondott ki, nem várt el és nem írt le, hogy nem teheted!

Tehát megírod akkor is, vállalod, ha szembe mégy az árral. Ezt kell tenned. Akkor is, ha a barátaidnak vélt emberek, ezúttal nemhogy szembefordulnak veled, hanem beállnak az ítéletet mondók közé maguk is. Akkor is, ha egyedül maradsz ezzel.

Vagy csak néhányan értenek és erősítenek meg gondolataidban.

És akkor is, ha egyedül és végképp magadra maradsz.

Mégis, a szíved nem mondhat és súghat mást.

S te hiszel neki. Akkor is, ha belehalsz... akkor is, ha minden kapaszkodót, biztonsági kötelet vagy gondolatot, amit annak véltél... elengedtél már.

Kilépsz az űrbe, az ismeretlenbe... elengedtél mindent, amit ismertél, amit eddig akartál, amit tudtál, vagy ismerősnek véltél, vagy amiért küzdöttél, amiért éltél... Már semmi nincs. Egyedül vagy.

Két éve azt álmodtam, kilépek egy magas ablakból ...tán lakótelep, 8. vagy 9. emelet... nem, nem öngyilkosság.. minden rendben van... csak egyszerűen kilépek. Lépnem kell.

Nincs alattam biztonsági háló.

Nincs senki mellettem...

Nem tart meg senki.

Magam vagyok.

Vagyok, aki vagyok.

Egyedül hozom meg a döntést.

Még érzem, a lélegzet bennakad... s várom, mi lesz... lépek, épp hogy magam mögött hagyom a biztosnak látszó ablakszegélyt... a kezem elengedte a falat... lépek.. az ürességbe... egyik talpam alatt a lég, a másik már sehol nincs... már nincs remegés, nincs félelem... a könnyek elhagytak, nincs okom, miért s kiért/önmagamért ontanom... magam vagyok.. s a szívem, a hitem, a bizalmam... ennyim van.

Szabad szárnyalás