Ébredj tudatára

 
Gyertya
Ébredj tudatára!
 
A Mester így szólt az üzletemberhez:
– Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom? 
– Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe. 
Anthony de Mello 
Anthony de Mello
Változást hoz számodra, ha tudatára ébredsz, de azt át kell élned. Ezen a ponton szavamat veszed észre. Lehet, hogy már tervezed is, hogy tudatára ébredj. Az egód, a maga ravasz módján, megpróbál belehajszolni a felébredésbe. Ügyelj rá! Ellenállásba fogsz ütközni, baj lesz belőle. Amikor valakit egész idő alatt nyomaszt a türelmetlen igyekezet, hogy tudatára ébredjen, fogadhatsz rá, hogy enyhe szorongás, nyugtalanság lép fel nála. Szándékában áll tudatára ébredni, kitalálni, hogy vajon ténylegesen felébredt-e. Az ilyesmi nem tudatára ébredés, hanem az önsanyargatás része. Ez furcsán hangzik egy olyan kultúrában, amelyben a célok megvalósítására neveltek minket, arra, hogy jussunk valamire. Valójában nincs hova eljutni, mert már ott vagyunk. A japánok találó módon fejezik ezt ki: „Azon a napon, amikor abbahagyod az utazást, meg fogsz érkezni.” Ilyen alapállást kell felvenned. „Tudatára akarok ébredni, kapcsolatban akarok lenni bármivel, ami van, és hagyni, hogy megtörténjék bármi, ami történik: ha már tudatára ébredtem, az jó, ha még nem, az is jó.” Abban a pillanatban, hogy célul tűzöd ki a tudatosítást, és megpróbálod megvalósítani, törekvésed az ego magasztalására, megdicsőítésére, az ego előléptetésére irányul. Azt a jó érzést akarod, hogy véghezvitted. Ha valóban „véghezvitted”, nem fogsz tudni róla. A bal kezed nem tudja, mit csinál a jobb. (Vö. Mt 6, 3) „Uram, mikor tettük mi ezt? Nem voltunk tudatában.” Jótékonykodni sohasem annyira szeretetteljes, mint akkor, amikor valakinek nem jut a tudatáig, hogy jótékonyság, amit művel. „Úgy érti, hogy segítettem önnek? Jól éreztem magam. Csupán jártam a táncomat. Ez segítségére volt önnek? Nagyszerű. Gratulálok. Nem az én érdemem.”
Amikor megvalósítod, amikor tudatára ébredsz, egyre kevésbé érdekelnek az olyan címkék, mint ”éber” vagy „szendergő”. Számomra ezen a ponton az egyik probléma abban áll, hogy hogyan keltsem fel bennetek a kíváncsiságot, de ne a spirituális mohóságot. Ébredjünk tudatára, oly csodálatos lesz! Egy idő után már nem az számít, hogy ez csodálatos; valaki azért éber, mert él. Nem érdemes tudatára ébredés nélkül élni. A fájdalmat pedig magára fogod hagyni.
 
Anthony de Mello: Ébredj tudatára! - részlet