Döbbenet

Döbbenet

Péntek, kora délután. Jógaórára készülődve várom jógásaimat. Kata megérkezik, szokatlan, hogy munkatársa nincs vele. Együtt szoktak érkezni, már évek óta. Kérdezem:
- Ildikó nem jön vajon?
- Hát azt nem tudom. Csak annyit, hogy tudok, hogy hétfőn vagy kedden leégett a házuk...
Csend. Mély csend. És döbbenet. Ez hogy.. hogy.. hogyan lehet? Lassan jutnak el a szavak az agyig-értelemig. JÖn a folytatás:
- A párja ébresztette.. valahogy nem hallotta.. de akkorra már minden égett. Ildikó csak a telefonját tudta felkapni. Úgy ahogy volt, rohant le-ki a a házból.

Üres agy. Alig fogom fel ezt... ezt hogy lehet átélni, ép ésszel felfogni és kibírni?
Egy szomszéd adott rá kabátot. 
A tűzoltók mire oltani tudtak, addigra a tető is égett, hajnal lett.

Benn mindenük a tűz martaléka lett. Szerencse, hogy ők épségben ki tudtak jönni.
Szerencse, hogy a fiuk épp nem volt otthon.
Aznap egy szomszédnál kaptak helyet.

Hír: Teljesen kiégett egy egy családi ház Budakeszin 2018. 02. 07.

Kigyulladt, majd teljes terjedelmében égett megközelítőleg kétszáz négyzetméter alapterületű családi ház kedden éjszaka. A tűzhöz a fővárosi hivatásos tűzoltókat riasztották, aki a budakeszi önkéntes tűzoltók támogatásával több oldalról támadva, kilenc vízsugárral oltották a lángokat. Személyi sérülés nem történt.

Szerencse, hogy egy egyetemen dolgozik és így másnaptól kollégiumi szállást kaptak.

És dolgozik.. ahogy tud.. olykor nevet.. olykor könnyekben tör ki: ezt a kabátot tudom, egy szomszéd adta rám... de ez a zokni, fogalmam sincs kié?

Az iskolában egymásnak adják a kilincset a titkárságon: hol az Ildikó doboza?

Hisz azonnal nyitottak neki egyet s aki tud, ad.

Hamar kapnak ideiglenes igazolványt.. intézik a többit is, ahogy lehet, ahogy bírják .
Párja tartja magát. Férfi. Erős. Ildikó is.. de lassan formálódik a kiakadás.

Kolléga mondja neki:
- Nyitunk egy számlát neked!
- El sem fogadhatom.. - így Ildikó.
- Nem kérdezlek... 

S azóta meglett ez is. Küldöm, küldjük, amit s amennyit lehet. Mert közben az is kiderült, nincs biztosítás. Így még nehezebb az újrakezdés, a felocsudás.

A bankszámla szám elkészült:

Laky Ildikó 1091 8001 - 0000 0132 - 5154 0001

Kevesen vagyunk az órán, s gondolataim minduntalan vissza-visszakanyarodnak hozzá.
Úristen, milyen lehet? Látni, hogy a hozzám tartozó tárgyak, értékek, emlékek pusztulását, semmivé válását.

Igen, porrá leszünk... és mégis, a falak, a bútorok, a függöny , tán maga varrta.. a varrógépe, a hobbyja, az enyészeté lett, s ki tudja még hány kép, élmény válik immár emlék-foszlánnyá.

Igen. Hál'istennek, az élet megmaradt! Sértetlenül.

Az erő, a karunk, értelmünk velünk és hadra készen, mikor tiszta az érzés, újra csak tesszük, amit kell.. s húzzuk ki magunkat a a szomorúság, a gyász, a depresszió mély mocsarából.

Küldöm, küldjük hát, ha úgy érzed, azt a kicsit vagy nagyot, ahogy tudod, azért tudod átadni, hogy erőt önts bele, hogy merítsen: van remény-lehet továbblépni, s az élet nem a pénzen múlik. Az élet, a szeretet, itt van előttünk-bennünk, minden pillanatban újrakezdhetünk!

Áldás-hála-köszönet Neked, ha te is megteszed!