Az lehetek, ami csak lenni akarok

Az lehetek, ami csak lenni akarok

Volt nálam egyszer, valaki... nevezzük Évának. Ahogy együtt haladtunk, néhány esetet átbeszéltünk, mesélt az életéről.

Egyszer csak bevillant egy történet neki. Elcsodálkozva kicsit elmerült benne, aztán elkezdte mesélni.

Budapesten élt. A belvárosban lakott. Kicsiny gyermek volt. Talán általános iskolás lehetett. Ám még nagyon az elején. S ő ott van, otthon, a kis szobában magában játszik. Számtalan baba, mackó volt a segédje. Ő szépen sorra leültette őket a sezlony belső szélére, szépen nekitámasztva a falnak. Kényelmesen elhelyezkedve ültek s vártak.

S ő elkezdte, mesélt nekik szépeket, történeteket, régi íveket.
Szóval tartotta őket és szerette, ha ráfigyelnek, kísérik gondolatait. Adott feladatot nekik, s eljátszotta szépen, hogyan oldják meg, akár egyedül kiállva-felelve, akár csoportban együtt.

Órákat töltött ezzel. Lelke nagyon békében volt.
Okosan, bölcsen fűzte a szavakat... példákat szőtt szavaiba. S a jó kérdéseket megjutalmazta. És csak ilyen volt! Mert hallgatói pompás kérdéseket tettek fel...

Elcsodálkozva nézett rám - Ez hogy lehet? Hogy felejthettem el? És hogyan-honnan bukkant most ez elő? - kérdezte tágra nyitott szemekkel. S valami megcsillant ott a fényben.

Honnan bújt elő ez a történet? Honnan tudom és érzem, látom a részleteket, a faliszőnyeget, a lenti szőnyeg rojtokat, a mintákat szinte le tudom rajzolni.. a szoba légkörét, csendjét, mind-mind át tudom élni, itt van velem.

Csendben mondtam: - Itt volt az ideje! Most érett meg! Hogy újra láthasd, átélhesd. mert ez vagy! Ilyen vagy. S gyermek éned látta, élte, lejátszotta jó előre. Mert tudta. Ez a feladatod. Mindazt, amit kaptál, magaddal hoztál, azt adnod kell. Van tehetséged, készséged hozzá. S az élet, az évek mind átadták neked, amivel még csiszolnod kellett ezt a tehetséged.

Így kapod meg, ismered fel. Csinálod egy ideje. Rájössz, ez az, ami neked termett. Jól vagy benne, kiteljesedve. S egyszer csak - sokszor évek múlva, vagy azt hiszed, oly későn már - felismered, ez volt gyermekkori álmod. De nincs későn soha!

Egy lapot tartogatok az asztalomon, egyik oldalán ez áll: "Soha nincs késő elindulni és újrakezdeni mindent."

Másik oldalán pedig: "Sosincs késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna!"

Forrását, szerzőjét persze nem tudom, most az üzenete a lényeg.

Hogy tudd, emlékeztessen arra, hogy akkor kapod meg, amikor te megérsz a helyzetre. Amikor összeáll a sok-sok puzzle lapocska, s kiteljesedik mindaz, ami benned érlelődik, forrong - akár évtizedek óta. Mert akkor lesz teljes, amikor minden a helyére kerül.

És ágálhatsz ellene sokáig. Irigykedve mondhatod: - De hát neki miért több jutott?

Keresheted az utad. De csak keresgélés lesz belőle. Olykor megérzed, merre is kell haladj, s aztán jön újabb megtorpanás s nem érted, most miért nem haladsz? Akkor is tovább kell menned! Bár még mindig nem érted, miért nem ott tartasz, ahol az eszed-bölcsességed mondja. Csak nem léptél arra a lépcsőfokra.

Vagy voltál magasan és úgy tűnik, visszaléptél. S most elégedetlenséged szurkál bentről, okozva fájó-nyikorgó ízületeket, fájlalod térded-derekad... csak azt nem érted, miért nem haladsz?

A lényeg: a neked megfelelő időben vagy. S ha figyelsz a belső jelekre, megkapod: az irányítást, a sugallatot, mit csinálj, merre haladj, mi kell neked, mit végy magadhoz? Vagy mikor s mit kell adnod?

Légy hát békében magaddal, ne ostorozd folyton magad. Ha azt érzed, menned kell, hát haladj. Ha elakadtál végy elő oly módszereket, melyek előrelépni segítenek. Azt viszont alkalmazd! Azzal haladj! És akkor majd észreveszed, miben s hogyan lépsz előre!

Így vagyok én most. Jönnek az impulzusok: eddig magam sem tudtam, hogyan adjam át, amit kaptam? Kezd kinyílni, megnyilvánulni az út, a módszer, és az átadás eszköze. DE: egyedül nem tudom. Kellesz hozzá, hogy megmutathassam, kipróbálhassam, így vagy úgy kell  adnom?

Azt tudom, már itt az ideje.

S ahogy Éva a történetünkben megkapta a jelet, most én kapkodom a fejem, de gyorsan eljött, itt van előttem! És csak egyet ne feledj: kérned kell és máris ott terem! Lehet, hogy napokat, olykor heteket kell várnod ár. Sokszor azonban oly hirtelen ott terem előtted, hogy még csak fel sem fogod - s máris megkapod!

Kérd hát a csodáidat, hogy eljöjjenek. Ha elfelejted megüzenni, magadban elsorolni, meghatározni, akkor ki tudja, mit is szeretnél?
Tégy hát fel kreatív kérdéseket: mi segít? Mi és hogyan legyen? Mi a legjobb nekem? S elméd pártodra áll, ugrik azonnal, végre feladat van és szórja elébed a magokat, megoldásokat, így vagy úgy, vagy ennél is jobban!

Teremts hát- ez a dolgod!
Többé már ne siránkozz!

Sütő Mária

Ha te is kipróbálnád,
mert már ismered az EM Transzformáció titkát,
tarts velem a felfedező úton:
a kapukat kinyitom, s megmutatom,
hogyan tudunk teremteni?!

EM Transzformáció_1_2
2018. augusztus 18-19. 10-17 óráig

Jelentkezem az EM Transzform 1-2 tréningre